Családi ház tervezés 3. rész

A családi ház tervezésénél mindig „kritikus pont” a gyerekek kérdése.

Hányan vannak, és még hányan lesznek? Ez azért kulcskérdés, mert a legtöbben (én is) szeretnénk, ha minden gyermekünknek külön szobát tudnánk biztosítani az önálló élethez. (És éppen ez az, amit egy családi házban könnyebben megvalósíthatunk, mint egy lakás esetében.)

A probléma azonban kicsit hasonlatos a gyerekruhákhoz. Ott is az a gond, hogy a gyerekek nagyon gyorsan nőnek, így egy-egy ruhadarabot viszonylag rövid ideig tudnak csak hordani. Ez teszi viszonylag drágává az öltöztetésüket. Egy családi ház élettartamához képest ugyanígy „túl rövid” az az idő, az a 15-20 év, amit a gyerekek otthon töltenek.

Ráadásul első éveikben éppenhogy nem igénylik azt, hogy el legyenek zárva a család többi tagjától. Nekem két lányom van, akik között másfél év a korkülönbség. Tapasztalatból mondom, hogy 8-10 éves korukig sokkal szívesebben voltak együtt, mint külön. A kettőjük szobáját elválasztó falat elég lett volna ekkor felépíteni. Játszani pedig úgyis többnyire a nappaliban játszottak, ahol közel lehettek apuhoz, anyuhoz.

Aztán pillanatok alatt elrepül 10-15 év, és a gyerekek önálló életet kezdenek. Sokan azzal áltatják magukat, hogy ezt majd a közös családi otthonban fogják megtenni. Ha mégsem, akkor viszont a szülők magukra maradnak a hatalmas házban. (A családi házak nem is olyan régen még éppen attól voltak családi házak, hogy bennük több generáció lakott együtt. Talán nem kell mondani, hogy annak is megvan a maga előnye, ha a nagyszülőket igénybe véve tudunk a gyerekek mellett is néhanapján esti külön programot szervezni. Mára azonban már minden generáció önálló otthont igényel magának. Az hogy ez jó, fenntartható-e – az egy másik kérdés.)

Sokat segíthet a gyerek(ek) későbbi lakásproblémájának megoldásban, ha már ma úgy tervezzük meg a családi házunkat, hogy annak egy része teljesen leválasztható legyen.  A leválasztható részen természetesen minden lakás-funkciónak megtalálhatónak kell lennie (például WC, fürdőszoba, nappali – jó kérdés, hogy elfogadható kompromisszum-e a közös konyha?), és gondoskodni kell a szeparált megközelíthetőségről is. 

Az is elképzelhető, hogy ez a leválasztás annak idején majd minimális átalakítást igényel – de ahhoz, hogy ez az építkezés tényleg minimális beavatkozással (és anyagi áldozattal) járjon, már ma erre (is) gondolva kell megtervezni az épület kialakítását.

Az Építem a házam könyvsorozat I. kötetében arra is bemutatunk egy példát, hogy egy saroktelek esetén még egy önálló kert leválasztása is megoldható a későbbiek során!