10 centi vagy 15 centi?

10 centi vagy 15 centi?

– egy jó kérdés, ami tulajdonképpen rossz

Megtisztelő telefonhívást kaptam minap. „Független tanácsadóként” fordult hozzám tanácsért egy úr, mert nem tudta eldönteni, hogy kinek higgyen.
40 cm vastag, kisméretű lyukas téglából épült régi házát szeretné kívülről leszigetelni, és az egyik vállalkozó azt mondta, hogy bőven elegendő erre a célra 10 cm szigetelés, míg a másik véleménye szerint ma már legalább 15 centiben kell gondolkodnia.
Kinek van igaza?
Szerintem mindkét válasz éppen a lényeget fedi el!

Jó kérdésre rossz válasz

Minap olvastam egy üzleti blogban, hogy a 2000-es évek elején egy minőségi hifi-berendezéseket áruló boltban rendszeresen megesett a következő párbeszéd az eladók és a betérő érdeklődők között:
Eladó: Mégis, milyen árkategóriában gondolkodik?
Érdeklődő: 150-200 Wattosban.
Talán az elektronika világában járatlanok számára is világos a fenti párbeszéd abszurditása. Miközben az eladó még a vásárlói igények felderítésével lenne elfoglalva, a potenciális vásárló máris a konkrét termékparaméterek (önkényes, saját tapasztalatlanságával vegyített) megnevezésével szeretne túllépni a dolgon. Egy komplex problémát egyetlen aspektusból próbál megoldani.
Mindjárt látni fogjuk, hogy a „Hány centi hőszigetelést tegyek a falra?” kérdés ugyanilyen önkényes leszűkítése egy összetett problémának, így a legjobb szándékkal sem adható rá közvetlen, igazán korrekt válasz.

Rossz kérdésre jó válaszok

A telefonáló úr számára egy gyors hevenyészett számítást végeztem. Ebből kiderült, hogy jelenlegi, szigeteletlen fala körülbelül U = 1,62 W/m²K hőszigetelési értékkel bír. (Biztosan sokan tudják, hogy ez a bizonyos U-értékjellemzi egy adott szerkezeti elem hőszigetelő képességét egy házon. Hőátbocsátási tényezőnek hívják, és azt mutatja meg, hogy a külső és belső tér közötti 1 ^oC hőmérsékletkülönbség hatására mekkora hőmennyiség áramlik át a szerkezet 1 m² felületén időegység alatt. Nyilván minél kevesebb, annál jobban szigetel az adott szerkezet.)
Ha 10 cm szigetelést tesz fel a falára, akkor ez az érték 0,31 W/m²K-re csökken, ha pedig 15 cm-t, akkor 0,22-re.
Az első variáció is óriási javulást jelent, és a mai kor követelményeinek többé-kevésbé teljesen megfelelő falat eredményez. A fal – valószínűleg – így is túl jó lesz a többi épületszerkezethez képest.
Feltehetőleg így gondolkozott az egyik javaslattevő szakember.
A második esetben olyan fallal fog rendelkezni az úr, ami már a 2020-tól életbe lépő szigorított elvárásokat is figyelembe veszi. Mivel ez a választás nem jár jelentős pluszköltséggel, érdemes lenne olyan megoldást választani, ami tartós értéket képvisel. Ez lehetett a másik szakember gondolatmenete.
Mindkét okoskodás logikus és korrektnek is tűnik.
Mégis, hol itt a hiba?

Egy házfelújításnál minden mindennel összefügg

A korrekt válaszhoz valójában még sok egyéb körülményt ismerni kellene. Csak egy-két példa.
Akarnak-e/tudnak-e a tulajdonosok (később) további felújítási lépéseket tenni? Milyeneket, mekkora léptékűeket?
Ha nem, akkor akár még a 10 centiméteres falszigetelés is túlzó lehet. Gondoljunk bele, hogy hatból négy határoló felület nagy részén drasztikusan lezárjuk a hő útját, ami kénytelen lesz új utakat keresni magának. És bizony, ha nem foglalkozunk az ablakok, a külső ajtók, a födém, a tető szigetelésével, akkor nem történik más, minthogy a meleg most ezeken keresztül fog eltávozni. (Na jó, sokkal lassabban, de most szeretnék provokatívan fogalmazni…) A falak szigetelésébe fektetett pénz egy jelentős része ablakon kidobottnak fog minősülni. Sőt, még az is lehet, hogy szerkezetek közötti nagy szigetelésbeli különbség egyéb, nem kívánatos hatással is fog járni. (Hatalmas felület menti hőmérséklet-különbségek a helyiségben, ami nemkívánatos légáramlatokat indíthat el.)
Ha viszont a bentlakók készek további energiahatékonyságot növelő lépésekre, akkor feltétlenül érdemes minél vastagabb szigetelésben gondolkodni, hiszen azzal később „nem lesz gond”. (Gyakori felvetés napjainkban, hogy a néhány éve 5 cm-es vastagságban szigetelt épületekre szeretnének még pótlólagosan 5-10 cm szigetelést tenni, ami nem lehetetlen, de biztos, hogy jónéhány kivitelezési problémát felvet az egyidejűleg felvitt szigeteléshez képest, arról nem is beszélve, hogy az egykori vakolat mindenképpen „pocsékba” megy…)
Szintén nem mindegy, hogy az adott házon milyen kivitelezési problémákkal kell szembesülni. Nyilvánvaló, egy vastag hőszigetelésnél már érdekes kérdéseket vet fel például, hogy miként lehet a szigeteléssel befordulni az ablakkávára. (Egy 15 centis vagy vastagabb  szigetelés már akár az üvegre is rátakarhat!). A vastagabb szigetelés vastagabb új párkányt is feltételez. Ezzel kalkuláltak a megrendelők?
Egy vastag szigetelés esetében az ablak ideális helye kintebb kerülne a falsíkban. (Ez akár az iménti falkávás problémára is megoldást jelenthetne.) Egy későbbi esetleges nyílászáró-cserénél ez biztos fel fog merülni. Akkor majd szét fogják verni a most szépen felrakott szigetelést (és kidobják a most vásárolt új párkányt) vagy (kompromisszumként) az ablakot visszaépítik a jelenlegi falsíkba?
A példák további sorolása helyett itt az ideje, hogy valamiféle javaslatot is megfogalmazzunk!

Az átgondolt házfelújítás – két mondatban

Minden házfelújítást azzal javasolt kezdeni, hogy egy hozzáértő szakemberrel felméretjük otthonunk jelenlegiállapotát, és azt várjuk el, hogy a szakember adjon javaslatot arra nézve, hogy
– milyen felújítási lépéseket érdemes az adott házon elvégezni (itt természetesen egyformán gondolni kell építészeti, szerkezeti, gépészeti és villamossági szempontokra!), és
– ezeket milyen sorrendben célszerű végrehajtani?
A javasolt sorrenddel kapcsolatban két elvárást célszerű támasztani (és persze ahhoz kell a szaktudás, hogy ez a két szempont összhangba kerüljön!):
– előre kerüljenek azok a beruházások, amik a legjobb ár-érték aránnyal járnak (azaz a legkevesebb pénzből a legtöbb hasznot hozzák),
– olyan beavatkozások kerüljenek előre, amiket aztán folytatni lehet (azaz a következő ferlújítási lépésnél ne kelljen „szétverni” az előző fázisban készre szerelt elemet).
Uff, én beszéltem.