Nem is az építészetről, hanem az épületgépészetről beszél

Nem is az építészetről, hanem az épületgépészetről beszél

Nem illik mások beszélgetését kihallgatni, azonban akaratlanul is elkaptam egyik hozzám közel ülő kolléga félmondatát. A Tavaszi Építészeti Fesztiválon ültünk, egészen pontosan aMagyar Építészek Harmadik Világtalálkozójának résztvevőjeként hallgattuk Salvatore Ettorre-nak, a budapesti Olasz Kultúrintézet igazgatójának házigazdai minőségében elmondott megnyitóját.

„Nem is az építészetről beszélt, hanem az épületgépészetről” – súgta félhangosan a mellette ülő fülébe a fentebb idézett kolléga. Igaza volt, többször is elhangzott az „installazione” szó, amit azért akkor is értettünk volna, ha nem lett volna a kitűnő szinkrontolmácsolás.

A kétnapos konferencia kiváló előadásai annyi élményt, befogadni- és feldolgoznivalót nyújtottak, hogy csak pár nappal később jutott eszembe ez a félmondat és csak akkor kezdtem el gondolkodni rajta. A tervezésben nagyon fontos az építész munkája, de cseppet sem elhanyagolható a társtervezők szerepe és felelőssége.

Az épületgépészet – amibe a fűtés és a hűtés, a víz- és gázellátás, a csatorna és a kábeltévé ugyanúgy beletartozik, mint az elektromos hálózat és a melegvíz-készítés egyre nagyobb jelentőséget kap. Nem csak a kongresszuson ismertetett világhíres középületeknél, hanem a családi ház építésben és persze a felújításban is.

Annak idején, az egyetemen a szakmájukra egy kicsit talán a kelleténél büszkébb épületgépész oktatók úgy magyarázták el ezt a kérdést a sötétebb fejűnek tartott építészhallgatók számára, hogy az ősember barlangja és a mai házak között az épületgépészet jelenti a különbséget. Annak ellenére hogy, az üveggyárosoknak és az ablakosoknak biztosan lenne hozzátennivalójuk, mégis elgondolkodtató elmélet. Remélem, hogy könyvünkben kellőképpen hangsúlyoztuk és ismertettük az építész társtervezőinek feladatait és jelentőségét.