Energiatudatos vagyok!? - Építem a Házam

Energiatudatos vagyok!?

Energiatudatos vagyok!?

Amikor energiát fogyasztok, végig tudatában vagyok annak, hogy energiát fogyasztok.(?) Jobban mondva annak, hogy energiafogyasztó műveleteket, funkciókat, folyamatokat indítok, használok vagy állítok le. Ha jól belegondolunk, ez szinte minden percben igaz. A mindennapi élet folyamatos energiafelhasználással jár, ezt nehéz kikerülni, de igazából nem is akarjuk. Abba csak kevesen gondolunk bele, hogy az úgynevezett szekunder fogyasztás néha magasabb lehet, mint a közvetlen energiahasználat. Ha egy fagyasztottélelmiszert hazaviszünk, egyszer érdemes leülni és végiggondolni, hogy mennyi energiába került az előállítása és termék formában az otthoni fagyasztóba kerülése.

Az épületek tekintetében hasonló a helyzet, csak egy kicsit érdemes a dolgok mögé nézni. Az ingatlanok energiafelhasználása két fő összetevőn alapul: épületszerkezeti veszteség-nyereség és az energetikai rendszerek hatékonysága, szabályozása. Mindez a folyamatos, kellemes komfortérzet biztosítására irányuló folyamatok összessége úgy, hogy ez számunkra észrevehetetlen, természetes.

Az épületszerkezeti vizsgálatoknál azt kell figyelembe venni, hogy az adott “termikus burok” milyen mértékben lassítja a hőveszteséget és hogyan szolgálja a hasznos hőnyereséget. Az energia felhasználás, a hőveszteség éshőnyereség, valamint az energetikai rendszerek működése a termodinamika 0. és 1. főtételén alapulnak. Mielőtt a tudományoskodás misztikus ködébe burkolnám a mondandómat, visszarántom a kedves olvasót az életszerűség valóságos energiafogyasztási szintjére. A hő mindig a melegebb helyről vándorol a hidegebb felé, egyensúlyra törekszik. Ezt a kiegyenlítődést szeretnénk a termikus burok (falak, födémek, nyílászárók, tető összessége) kialakításával a lehető legjobban lelassítani. Ez a jellemző a hőátbocsátási tényező (U, [W/m2K]), mely a különböző rétegek egyedi sajátosságaiból adódik. Ez a magyarázata annak, hogy ha egy meglévő épületre hőszigetelő réteget helyezünk vagy nagy hőellenállású nyílászárókat építünk be, azzal azt érjük el, hogy télen több hő marad benn az épületben, nyáron pedig több marad kinn. Az energetikai rendszerek vonatkozásában pedig az összehangolt, optimális működés és a lehető legmagasabb hatásfok az energiahatékonyság alapja.

Terveink szerint ez egy olyan cikk/blog sorozat első epizódja, mely megpróbálja érthetővé tenni az épületenergetikai fogalmakat és olyan hatékony javaslatokat vonultat fel, melyek az ingatlanok élhetőségét, energiatudatos használatát segíti. A javaslatok, korszerűsítési példák alapját az Energetikai Tanúsítvány (ET) képezi, folyamatos utalásokkal, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy az ET fontosságát hangsúlyozzuk és egyben megismertessük az olvasóval. A sorozatban végig vesszük az épületszerkezeti elemeket, a különböző energetikai berendezéseket, rendszereket és végül egy összefoglalóval a legfontosabb konklúziókat fogjuk rendszerbe foglalni.

Ennek a résznek a középpontjában a fogyasztói (energiafogyasztói) magatartás áll, amelyet nagyon nehéz figyelembe venni a különböző számításoknál, de többek között a belső hőmérséklet előírt értéke, a kötelező légcsereszám, az esetleges éjszakai leszabályozás értékein keresztül bizonyos ‘”standard fogyasztói magatartást” feltételez. A fogyasztói magatartáson túl a fűtési és hűtési igény nagyban függ az épület építészeti koncepciójától és szerkezeti megoldásaitól. Itt azt kell végig gondolni, hogy milyen belső hőmérséklet felel meg az egy lakóegységben lakó emberek átlag komfort érzetének. Akár télen, akár nyáron. Ez egyes családokban kiapadhatatlan forrása a belső háborúknak, de szerencsére ez csak ritkán válóok. Az hogy valaki hogyan tolerálja a komfortérzet hiányát meglehetősen egyedi. Ezt nevezzük komfort elégedettségnek, mely valóban csak elméletben létezik, mivel olyan nincs, hogy adott embercsoporton belül mindenki elégedett a komfortzónában tartózkodása minden paraméterével. Ebben körben hangzanak el az: “én jobban bírom a hideget, mint a meleget”; “ha fázol, öltözz fel!” vagy a “nem szeretnék medve kosztümben élni a saját lakásomban!”kezdetű, nem minden esetben szalonképes dialógusok. Itt bizony az elvont empátia és tolerancia fogalomköréhez érkeztünk. Természetesen ez megfelelő szabályozási beavatkozó elemekkel és ésszerű szabályok bevezetésével a megfelelő konszenzus mellett okosan is megoldható.

Sokszor bele sem gondolunk, hogy egyszerű szabályokkal komoly energia-megtakarításokat érhetünk el úgy, hogy az azonnali beavatkozások eredményét tulajdonképpen azonnal érzékelhetjük. Mondhatjuk, hogy ez csak csepp az óceánban, de az otthoni bili sokkal kevesebb cseppből telik meg és nem kell feltétlenül kiborulnia.

Ilyen egyszerű szabályok:

  • A hagyományos izzókat mindig kapcsoljuk le, ha nem tartózkodunk a helyiségben
  • A hagyományos izzókat kiégés esetén cseréljük le energiatakarékosra. Így nem lesz olyan megterhelő a világítási korszerűsítés, minta egyben cserélnénk az összes izzót.
  • A radiátorokra termosztatikus szelepeket teszünk és a szobában/helyiségben tartózkodók igényei, komfort érzete szerint állítjuk be.
  • A HMV (használati melegvíz) hőfokát az évszakhoz képest változtatjuk, időről időre beálltjuk.
  • LED fényforrásokat alkalmazunk éjszakai fénynek és az alárendelt funkciójú helyiségekben.
  • Időt szánunk kazánunk termosztátjának használati kézikönyvére és egyszer tényleg megtanuljuk a legfontosabb programokat.  Sőt, be is programozzuk az éjszakai, hétvégi, szabadság és ünnepnapi időintervallumokat.
  • Annyi vizet teszünk a forralóba amennyit azonnal elhasználunk.
  • Beszerzünk néhány elektromos idő- vagy távvezérelt hálózati kapcsoló kütyüt és “szórakozásból” rákötjük a legnagyobb elektromos fogyasztókat.
  • A TV-t csak akkor kapcsoljuk be, amikor konkrét programot nézünk. Ez sokkal inkább lesz szociális energianyereség, mivel gyerekeink nem látnak rengeteg felesleges baromságot és meglepődve tapasztalhatjuk, hogy tudunk beszélgetni családtagjainkkal

(A szabályok a teljesség igénye nélkül lettek bemutatva, várjuk a további saját “szabályokat”, ötleteket.)

Higgyék el, ezek apróságok, de itt kezdődik minden.

A fűtés mellett a többi energiahasználó folyamat is előtérbe kerül, különösen ha szélsőséges magatartás párosul mellé. Nagyobb a bizonytalanság az egyéb rendszereket illetően, akár a világítást akár a melegvíz-fogyasztást, nézzük, ezek – ahogyan már írtam – nem az épülettől, hanem a lakók számától és magatartásától függenek. Egyértelmű, hogy itt is valamilyen standard fogyasztó képezi a számítás alapját, akinek nemcsak a HMV és világítási szokásait kell megfogalmazni, hanem még azt is, hogy egy fogyasztó hány m2-en él. Itt bizonyos egyidejűségi értékekkel és átlag-számításokkal operálhatunk, de nehéz számolni azzal a fogyasztóval, aki a társasházban közös vízmérő óra lévén átalány díjat fizet és mikor visszatért a nyaralásból a szomszédok aggodalmaskodására válaszolva közli: nem voltam itthon és kieresztem a részemet. Ez a mai magyar valóság.

Összefoglalva tehát a fogyasztói magatartás az épületszerkezeti, energetikai rendszerkialakítási megoldások mellett esetenként igen nagymértékben tudják befolyásolni a primer energiafogyasztást a “standard” fogyasztó felhasználásához képest. Mivel ezt nagyon nehéz pontosan számszerűsíteni, a számítási metódusok, az ET nem foglalkozik vele külön. Folyt. Köv.
Halász István

Kategóriák: Energiatakarékosság, Építő közösség, Megújuló energia, Ökoépítészet, Pénzügyek, Szigetelés

Vélemény? (0) ↓

Vélemény?