Kazánt a padlásra! - Ez most komoly? - Építem a Házam

Kazánt a padlásra! – Ez most komoly?

Kazánt a padlásra! – Ez most komoly?

 – avagy a komplex tervezés egy újabb példája

Nem rejtem véka alá, hogy ezeknek a blogoknak, az “ismeretterjesztésen” túl, fő célja az elgondolkodtatás, a berögzült építési szokások, néha tévhitek, megkérdőjelezése.

A mai példa az épületgépészet területéről való.

 

 

 

 Néhány évvel ezelőtt, amikor építkeztünk, jópáran rá akartak beszélni arra, hogy mindenképpen építsünk pincét az épület alá (végül nem tettük). Az egyik leggyakoribb érv az volt, hogy itt van a kazán, és a többi gépészeti berendezés ideális helye. Ha ugyanis a földszintre teszem ezeket, akkor a működési zajuk óhatatlanul zavarni fogja a nyugalmunkat. (Ebben egyébként látok igazságot.)
De tényleg a pincében vannak a legjobb helyen a gépészeti berendezések?
Ha jól belegondolunk, akkor logikusan ide valók legkevésbé!
Először is: hagyományos, úgynevezett gravitációs kéményt feltételezve, ekkor az épület teljes magasságán végig kell vezetni a füstgázokat, pincétől egészen a tetőig. Ez
– egyrészt drága (a kémény ára is folyóméterben számolódik),
– másrészt nem kevés helyet vesz el a lakótérből.
Aztán gondoljunk bele abba, hogy néhány éven belül valószínűleg szinte minden háznak kötelező eleme lesz a tetőn elhelyezett napkollektor (enélkül szinte lehetetlen lesz kielégíteni a házakkal szemben már ma körvonalazódó energetikai elvárásokat). A napkollektoros rendszer szerves része egy melegvíztároló (amelyben tárolt víz felmelegszik a napsütéses órák alatt). Ennek helye célszerűen a kazán mellett van, mivel a tároló kiegészítő fűtése (például a borús napokon) a gázkazánból érkezik.
Ha viszont a tárolót a pincébe tesszük, akkor a napkollektorból érkező csöveket (amelyekben a fűtőfolyadék kering) szintén végig kell vezetni a ház teljes magasságán! (mondhatjuk azt is, hogy míg a kéményt  “alulról felfelé”, addig a fűtőfolyadékot “felülről lefelé” vezetjük.)
Ezek után megállapíthatjuk, hogy a fűtőberendezések helye a pincében van a legrosszabb helyen,ezek logikusan a padlásra kellene kerüljenek! (A hőleadókhoz csatlakozó csövek persze ekkor sem lesznek rövidek, de nagyjából ugyanolyan hosszúságúak lesznek, mint a pincéből indulók.)
Megjegyzés: természetesen az itt leírtak alapvetően gázfűtésre vonatkoznak. Egy szilárd tüzelésű kazán fűtőanyagát nem lenne túl célszerű a padlásra hordani.
Lépjünk azonban még egyet a gondolatmenetben. Mi van akkor, ha valakit a gépésze fog meggyőzni az előző gondolatmenetről akkor, amikor már a kazánválasztás van soron?
Ekkor bizony jó eséllyel azt fogja tapasztalni, hogy az épületszerkezet (az építész által) nem úgy lett tervezve, hogy mindez megvalósítható legyen! Nem lesz elég hely a padlástérben, a födém nem úgy lett méretezve, hogy elbírja a nehéz berendezések súlyát, s nagy a valószínűsége, hogy már megépült a kémény is lehet, hogy feleslegesen.
A példa tehát ismét csak rávilágít az előkészítés fontosságára: igenis, már az épületszerkezet kialakításával egyidejűleg meg kell (több-kevésbé véglegesen) tervezni a majdani fűtési rendszerünket!

 

Kategóriák: Energiatakarékosság, Építkezés, Gépészet, Háztervek, Ökoépítészet

Vélemény? (0) ↓

Vélemény?