Mindig veszélyes és kártékony, amikor műszaki dilemmák, műszaki problémák politikai üggyé egyszerűsödnek.
De még ennél is rosszabb, amikor választási szlogenné, „magasztos küldetéssé” válnak.
Egy idő után viszont nem halogatható, hogy ezek a csontvázak előkerüljenek a szekrényből…
A magyarországi rendszerváltás emblematikus ügye volt a bős-nagymarosi vízlépcső. Az ez elleni felvonulások, tiltakozások a régi rendszer egyik koporsószegét jelentették, összeforrtak az akkori ellenzékkel.
A beruházást elsöpörte a teljesen laikus népharag, így aztán a mai Dunán csak nálunk nincsenek olyan műtárgyak, melyek szabályozásra (esetleg energiatermelésre) alkalmasak lennének.
És manapság sokan meglepődnek, felháborodnak, hogy mások használják is ezeket.
(Nyilván nem emiatt van kevés víz a Dunában, de azért az sem igaz, hogy ezek a műtárgyak semmilyen hatással nincsenek a jelenlegi magyarországi vízhelyzetre.)
Akkor most kijelenthető, hogy hiba volt az egykori döntés? Szükség lenne mégis a nagymaros-visegrádi vízlépcsőre? Vagy valami hasonlóra, csak máshol?
Fogalmam sincs – mert nem értek hozzá.
Abban viszont biztos vagyok, hogy az súlyos hiba, ha erről a témáról csak azért nem folyik szakmai vita, mert egy politikai szent tehénről van szó és aki akárcsak felveti ezt a témát, már maradi kommunistának van kikiáltva.
Az elmúlt években számtalan szakmai fórumon, egyeztetésen vettem részt magam is, többek között olyanokon, ahol jelen voltak különböző minisztériumi szakemberek is.
Szinte bármilyen téma kapcsán felmerült a szakmai résztvevők részéről, hogy amíg a rezsicsökkentés jelenlegi formájában fennáll Magyarországon, addig gyakorlatilag reménytelen a magyarországi épületállomány érdemi megújítása.
Ezt többnyire a kormányzati szakemberek sem vitatták, de többnyire már az elején leszögezték, hogy bármilyen, a rezsicsökkentéssel kapcsolatos változtatási javaslatot teljesen fölösleges beletenni a végleges anyagba, mert azt azonnal le fogják söpörni – tisztán politikai okból.
Azt hiszem nyugodtan megfogalmazható, hogy a rezsicsökkentés a jelenlegi Magyarország egyik legnagyobb politikai-gazdasági bombája.
A hatástalanítása azonban nem várathat örök időkre…
2013 óta(!!) az állam befagyasztotta a közszolgáltatások árát.
A vízért, a szemétszállításért kvázi ugyanannyit fizetünk most, mint 13 évvel ezelőtt.
Megkérdeztem a Chat GPT-t: 2013 és2025 között a bruttó bérek 3,06-szorosára (205,6%) emelkedtek. (Ez ugye a cégek költségeinek egyik jelentős összetevője.) Ugyanezen időszak alatt az általános árszínvonal körülbelül 72,4%-kal emelkedett. (Ez ugye a másik alapvető költségösszetevő egy cég árképzésében, hiszen ennyivel drágábban lehet beszerezni a dolgokat.)
Ennyivel nőttek tehát a költségek, miközben az árak változatlanok maradtak.
Az eredmény: elmaradt fejlesztések, elmaradt karbantartások.
Olyan ez, mint amikor a szocializmusban egy vasat nem költöttek az állami bérlakásokra (nehogy már több legyen a bérleti díj!), majd a rendszerváltás után az új tulajdonos szembesült azzal, hogy a világ pénze nem lenne elég a felújításhoz – ezért inkább bagóért eladták a bentlakóknak, oldják meg ők…
Nálunk, Gödöllőn is mindennaposak a csőtörések, amit az itteni közösségi oldalakon is felháborodva vesznek tudomásul az emberek.
Azt persze már kevesebben hajlandók elfogadni, hogy ez bizony annak (is) a következménye, hogy 13 éve nem piaci árat fizetnek vízért – és ennek is következménye a rengeteg elmaradt felújítás. (És akkor még szót se ejtsünk, hogy mennyi víz folyik el „láthatatlanul” a lerohadt vezetékekből. Több, mint amivel most, a vízhiány idején is locsolni lehetne a növényeket…)
De felhozhattam volna a szemétszállítás minőségromlása miatt háborgókat ugyanúgy…
Sajnos fel kell idézni, amit a lelke mélyén mindenki tud: nincs ingyen ebéd…
Egyszerűen fogalmazva:
Aki belül marad a határértéken (ami ráadásul lakásmérethez kötött, függetlenül attól, hányan élnek az adott ingatlanban), a realitásokhoz képest lényegesen olcsóbb árat fizet.
Függetlenül attól, hogy milliomos-e vagy szerencsétlen rászoruló.
Aki pedig túllépi, nos, ő a realitásokhoz képest drasztikusan többet fizet.
Ez utóbbiban osztoznak a cégek is, akikre nagyrészt áthárították a lakosságról a terheket. (Ja, hogy ez megjelenik a termékek, szolgáltatások árában? Őket lehet szidni, nem a döntéshozókat.)
Az államnak persze valamiképpen ellentételeznie kell a közműszolgáltató cégeket, hiszen ennek hiányában már rég összeomlottak volna.
Mennyibe került mindez?
Leegyszerűsítve a dolgot a Rezsivédelmi Alap vizsgálatára, kijelenthető, hogy 2025-ben a magyar állam alsó hangon közel 900 milliárd forintot (kiírom nullákkal is: 900 000 000 000 Ft-ot) költött a rezsicsökkentés fenntartására – alapvetően a háztartásokat támogatva.
Kissé hatásvadász módon megfogalmazva (leegyszerűsítve) ez azt jelenti ugyanakkor, hogy minden magyar háztartás közel 100 000 Ft-tal járult hozzá az intézmény fenntartásához… (Ne felejtsük el, hogy az államnak alapvetően nincs saját pénze. Az adófizetők pénzéből él. „Az állam én vagyok.”)
Képzeld el, hogy bérelsz egy lakást.
A lakásban a fűtést egy régi gázkazán biztosítja, ami azonban már elég rozoga állapotban van.
Minden évben elromlik rajta valami, ami azzal jár, hogy évente rá kell költeni 100.000 Ft-ot. (Ezt persze a bérbeadó fizeti, hiszen övé a lakás.)
A negyedik évben azért elég hülyének néznéd a lakás tulajdonosát, hiszen a lyukakat foltozgatja, ahelyett, hogy már rég vett volna egy új kazánt és a beruházás pár év alatt megtérült volna.
A témánkhoz visszatérve: ugye mennyivel értelmesebb lenne, ha minden család a saját lakása korszerűsítésére, energiatakarékosabbá tételére költené az előbbi 100 000 Ft-ot, minthogy bedobja a közösbe a jelenlegi (lepukkant) állapot konzerválására?! (Sőt, az állam akár még meg is toldhatná ezt az összeget valamilyen átgondolt pályázat keretében! 😊)
Szeretném leszögezni, hogy a rezsivédelem ötlete egyáltalán nem volt ördögtől való annak idején.
Számomra a „gondoskodó állam” definíciójába bőven belefér, hogy megvédi a piac drasztikus kilengéseitől a polgárait.
De az már annál nagyobb gond, amikor beleragadunk egy állapotba akkor is, amikor a feltételek már megváltoztak.
Volt idő, amikor (igaz átmenetileg) olcsóbbak voltak a piaci árak, mint a rezsicsökkentettek.
Jó esély lett volna ekkor lépni.
Vagy lehetett volna azt mondani, hogy a rezsicsökkentett árak évről évre emelkednek infláció(-x%)-kal.
Egy biztos. A jelenlegi rendszer fenntarthatatlan. (És igazságtalan. És logikátlan.)
A máról-holnapra megszüntetés nem megoldás.
Ideje lenne venni egy nagy levegőt és nekiállni a szakmai vitáknak.
A szent tehén státuszt megszüntetve.
Kíváncsian várom a fejleményeket – házépítőkkel és házfelújítókkal együtt.