– Életműblog
Két éves Az építő közösség. Lassan másfél éves a Tervcafé. Megérett az idő arra, hogy valamiféleképpen megpróbáljam összegezni az eddig szerzett tapasztalatokat, minden építkezés előtt álló okulására.
Sok-sok beszélgetés után egyre inkább kirajzolódott bennem egy kép:hogyan is kellene lebonyolódjon egy „ideális építkezés”. Ideális építkezés természetesen nincs, de megpróbáltam megfogalmazni háromolyan kulcslépést az építkezési folyamatban, amit valószínűleg teljesen másként kellene csinálni, mint ami a mai magyar átlag. Várom az egyetértő vagy vitatkozó véleményeket!
Hogyan adjuk át elképzeléseinket az építésznek?
A házépítés, házfelújítás előkészületeiről egy teljes könyvet írtunk (Építem a házam I. kötet), így elég reménytelen vállalkozás lenne felsorolni egyetlen blogban mindazt, amit át kell gondolnia, el kell intéznie, el kell döntenie az építkezőnek ebben a szakaszban.
Egy biztos: a házépítésnél az első komoly munka az építkezőé.
A családnak hosszú, közös beszélgetések során kell megfogalmaznia, mit is vár el a jövendő otthonától. Ezekben az elképzelésekben egyaránt meg kell jelenjen a család egészének jövőképe, de egyúttal minden egyes családtag egyéni elvárásai is.
Ez egyáltalán nem egyszerű, akár konfliktusokkal is terhelt folyamat, ami azonban meggyőződésem szerint rengeteg előnnyel is jár. (Gondoljunk bele, hogy ilyen beszélgetésekre, ilyen közös jövőképre amúgyis nagy szükség lenne, azonban legtöbbször hiányzik a rászánt idő. Itt egy remek apropó!)
Nagyon fontos lenne, hogy a közösen elfogadott, letisztult elvárás-rendszer írásban kerüljön rögzítésre! (Ezt a nemes feladatot célszerűen a családfő vállalhatja magára :-D). Maximum két-három oldal, benne minden családtagnak és a család egészének az élettérre vonatkozó jövőképe. (Az írás bizonyítottan segít a gondolatok pontos megfogalmazásában, összegzésében.)
Ezt az elvárás-rendszert lehet aztán átadni a házterveket készítő építésznek.
A skiccek hátránya
A mai magyar valóságban ehelyett az építkezők többsége saját készítésű skiccekkel érkezik az építészhez. Ez persze nem okvetlenül baj, de azért én megpróbálok néhány hátrányt is felsorolni:
– Az imént megfogalmazott elvárás-rendszert ilyenkor az építkező „fordítja le” alaprajzra, terekre úgy, hogy ehhez valójában semmiféle felkészültsége nincsen, ennek „tudományát” sohasem tanulta. (Persze a focihoz és a házépítéshez mindenki ért, de azért..)
– Sok építész szent írásnak veszi ezt a kiindulást, és ezt áll neki alakítgatni, javítgatni. Miközben lehet, hogy már az egész tervezési folyamat kiindulópontja is rossz. Az eredmény legjobb esetben is egy kompromisszum. (Gondoljunk bele, hogy mekkora önbizalomra van szükség a mai, építkező-ínséges világban ahhoz, hogy egy építész azzal kezdje a reménybeli közös munkát, hogy kritizálni kezdi a megrendelő dédelgetett vázlatait)
– Ha öt építésznek adjuk is oda a skicceinket, akkor is nagyjából egyféle koncepciót kapunk vissza ezek alapján.
A szöveges elvárás-rendszer előnye
Minap újságolta egy építkező az egyik Tervcafén, hogy megfogadta tanácsomat, leírta a család elvárásait, és ezt adta oda öt különböző építésznek, ajánlatot kérve tőlük. Majd nagy örömmel azt tapasztalta, hogy öt különböző koncepciót kapott vissza! Mindegyik szakember mást látott bele a leírt szövegbe!
Ide eljutva annak alapján lehet építészt választani, hogy
– kinek a koncepciója tetszik a legjobban (bár kétségtelen, hogy az elképzelhetően teljesen különböző koncepciók között nehezebb dönteni),
– kivel működik a legjobban az a bizonyos „kémia” a személyes találkozáskor, kinek az esetében érezzük úgy, hogy élvezet lesz a közös munka, könnyen szót fogunk érteni, meg fogunk bízni egymásban,
– na és persze szerepet játszhat az ár is.
Tehát az első javaslat a háztervek kapcsán: ha gondolataink rendszerezésére, az ötleteléshez készítünk is skicceket, ne ezekkel menjünk a potenciális építészekhez, hanem elvárásaink összeírt, átgondolt listájával!
Legközelebb arról lesz szó, hogy milyen lehet az „ideális” tervezési folyamat!
