A családiház-építés ideális folyamata (3. rész)

A családiház-építés ideális folyamata (3. rész)

– Tervekből valóság

Elkészültek a háztervek. Papíron (ezt persze ma már nem kell szó szerint venni)  „ki van találva” a ház.
De vajon mi a garancia arra, hogy tényleg ez a kitalált épület fog megépülni?
Mi vagy ki köti össze a tervezést és a kivitelezést? Miért számít kritikusnak a végeredmény szempontjából a házépítésnek ez a szakasza?
Ezekre a kérdésekre keressük a választ mini-sorozatunk utolsó részében.

 Mi is az építész szerepe?

Gyakran hallott panasz a magyar építészek szájából, hogy idehaza nem becsülik meg eléggé a munkájukat. Bezzeg tőlünk nyugatabbra az építkezés költségeinek jóval nagyobb hányada jut a tervezőnek!
Így amikor az Építem a házam I. kötetét írtuk, megkértem (építész) szerzőtársamat, hogy nézzen utána, hogy is van ez valójában más országokban. A válasz tanulságosnak mondható, mind a megrendelői, mind a tervezői oldal számára.
Németországban például valóban egy nagyságrenddel több pénz jut az építészeknek, de
– ezért a pénzért részletes kiviteli terv készül, nem egy 1:100 léptékű engedélyes terv (az ebben rejlő különbségről egy korábbi blogban részletesen írtam),
– ezért a (jóval több) pénzért az építész többnyire le is vezényli a házépítést!
Ez utóbbi megoldás akár „ideális állapotnak” is lenne tekinthető.
Miért is?

Kinek a fejében van ott a megoldás?

Az építészeti terv minden egyes vonala, csomópontja, rétegrendje mögött (jó esetben!) ott van egy határozott gondolat: miért úgy és miért oda került az a bizonyos vonal?
Lelkiismeretes, hozzáértő építészek esetében ez bizony így van egy vázlatnak tekinthető, olcsóbb engedélyes terv esetében is.
Az engedélyes terv egyik legnagyobb hátránya éppen az, hogy nem ad teret ennek az átgondoltságnak adokumentált kifejeződésére! (Szintén írtam már arról, hogy ezért sem szerencsés, ha később egy másik építész készít kiviteli terveket egy másvalaki által készített engedélyes tervek alapján.)
A kivitelező(k)nek éppen ezeket a gondolatokat, ezeket a „miért?”-eket kellene kiolvasnia a megkapott tervekből.
És hát mi garantálhatná jobban a torzításmentes információátadást, mintha a tervezésért és a kivitelezésért ugyanaz az ember felel?
(Biztosan ismeri azt a játékot, amikor a sor elején valakinek fülébe súgnak egy rövid történetet, de néha csak egyetlen mondatot. Ő súgva továbbadja az információt a mellette állónak, ő pedig a következőnek, és így tovább. Döbbenetes és/vagy humoros meghallgatni, mennyire más történetet fog visszamondani hangosan az utolsó résztvevő. A házépítés analógiája szempontjából az sem mellékes párhuzam, hogy minél hosszabb sor (minél több az önálló mesterember), annál jobban torzul az eredeti gondolat.)

Buktatók

Egy kiviteli mélységű, minden fontos csomópontot tartalmazó terv természetesen sokkal több információt tartalmaz a kivitelező számára (sokkal nehezebb félreérteni!), mint egy engedélyes terv.

A helyzetet árnyalja, hogy Magyarországon azonban („alapállapotban”) az építkezés egyáltalán nem nevezhető jó értelemben vett csapatmunkának.
A kivitelezők, a mesteremberek sokszor elefántcsonttoronyban ülő elméleti szakembereknek tekintik a tervezőket, és a saját sokéves tapasztalatukra, vagy éppen a vevő érdekeire hivatkozva saját szájuk íze szerint „áttervezik”, átértelmezik a terveket. (Mit sem törődve az összefüggésekkel. Az más kérdés, hogy sokszor valóban joggal kérik számon a tervezőkön a gyakorlati gondolkodás hiányát)

További probléma, hogy idehaza a javasolt megoldásnak (a tervező építkezést is vezessen) nincsen igazán hagyománya, így az építészek nagy része nincs felkészülve egy helyszíni művezetés kihívásaira (műszakaikra és embereikre egyaránt).

Ha tehát valakinek tetszik ennek az egyszemélyes felelősségnek ez a gondolata, akkor két dologra kell odafigyelnie:
– Neki magának kell kikényszerítenie a tervező és kivitelező együttdolgozását (tehát nem önálló, egyedi felelősségű szakemberek egymásutániságára kell alapoznia a kivitelezési munkákat),
– Olyan építészt kell választania, aki (referenciákkal igazoltan) otthonosan mozog a kivitelezési szakaszban is.

Ön szerint mi a megoldás?

Feltett szándékom, hogy interaktívabbá tegyem Az építő közösség honlapját. (Ennek kapcsán komoly változások is várhatóak a nyár folyamán!)
Ezért már ennek a blognak a végén is szeretnék kérdezni. (Elsősorban szakemberek véleményére lennék őszintén kíváncsi!)
Milyen minőségében tud megfelelni hazai viszonylatok között a legjobban egy építész az ebben a blogban felvázolt, a házért érzett egyszemélyi felelősségnek?
Felelős műszaki vezetőként? (Kikkel és hogyan együttdolgozva?) Műszaki ellenőrként? Valamilyen más formában?
Várnék működő megoldásokat! Előre is köszönöm!