Autonómnál is autonómabb házak

Autonómnál is autonómabb házak

– avagy üdvözlet Nepálból (2. rész)

Íme a nepáli élménybeszámolóm második része!
Legutóbb már meséltem arról, hogy a nálunk luxusnak számító autonóm ház a világ más részein (például a Himalája hegyei között) egyszerűen kényszer…
Sőt! Ezen a helyen nemcsak a közművek hiányoznak a „normális” építkezéshez – hanem az utak is.
Ma ez utóbbi körülmény következményeiről szeretnék mesélni – még a legutóbbinál is több képpel!

Se út, se TÜZÉP-telep

Mivel a házépítéshez szükséges építőanyagok nagy része nem áll rendelkezésre 4000 méter körüli magasságban, így azokat valahogy fel kell szállítani. Mivel a hegyekben az utakat a – jó nagy szintkülönbségű – ösvények jelentik, így az általunk megszokott daruval felszerelt teherautók még a rózsaszín álmok világában sem jelennek meg. Két lehetőség marad:
– a kézi erő (ez az olcsóbb!);
– a jakok háta.
A legutóbbi blogban bemutatott tengbochei építkezés kapcsán mi magunk is döbbenetes élő példájával találkoztunk a „fuvarozásnak.” Az alábbi képen látható teherhordóval egy olyan kaptatón találkoztunk, melyen néhány kilométeren belül kellett 700 méteres(!!) szintkülönbséget leküzdeni. (Mi ekkor éppen lefelé haladtunk, de pár nappal korábban mi is megmásztuk ugyanezt :-))
Itt találkoztunk három fiatalemberrel, akik egyenként 10 darab, körülbelül 4,5 méter hosszú deszkát cipeltek a hátukon – hegynek felfelé…

   
Építőanyagok fuvarozása a Himalájában. A deszkák, az ablkok, az ajtók mind így jutnak el rendeltetési helyükre. (Csak az rejtély mind a mai napig, hogy hogyan került az egyik hegyi faluba egy szabványos méretű snooker-asztal!)

Az alternatíva: kőház

A faház alternatívája (mondjuk ez sem lesz hőszigeteltebb…) a kőház. Az alábbi építkezést Dingboche faluban fényképeztem. Szanaszét hevernek a kövek, mint alapanyag, amit szorgos és ügyes munkáskezek vésnek és kalapálnak méretre. A legtöbb házhoz habarcsot sem használnak, az illeszkedést ma is mindössze a kövek tökéletes összecsiszolása biztosítja!

Habarcs nélkül falazott kőház építése – méretre csiszolt kövekből. Na és az elmaradhatatlan szabvány-ablak – ami aztán jellegzetes kék vagy zöld színt kap többnyire.

A végeredmény

És akkor végül néhány szép példa, hogy milyen is lesz a végeredmény. Nekem legjobban a szép, színes „egyenablakok” tetszettek – a szerkezet már a nyílás feletti kiváltót (kb. áthidalót) is tartalmazza.

   
És Íme a takaros végeredmény. (Az első képen az Everest-vidék „fővárosa”, Namche Bazar.)

Variáció melegítésre

Bár itt-ott már feltűnnek napelemek (néhol napkollektorok) is, de ez azért még meglehetős luxusnak számít ezen a tájon.  Vannak azonban a napenergia hasznosításának egyszerűbb módjai is. (Ezek nem helyileg összeeszkábált berendezések, hanem hivatalosan kapható eszközök!)

A napsugarak gyűjtésére szolgáló tükör, közepén, a gyújtópontban a teáskanna. Itt a vízforralásért is meg kell küdeni.

A tanulság(?)

Tanulság végülis nincs. Egyszerűen annak a belátása, tudatosítása, hogy nekünk, itt Európában borzasztó jó dolgunk van – a folytonos panaszkodás közepette is.
Nekem ilyen „panaszkodásos” alkalmakkor biztosan gyakran elém fog villanni annak a teherhordónak a képe, aki hátán egy 60-70 kilós súlyt cipelve haladt előttem jó darabon a hegynek felfelé, miközben kedélyesen beszélgetett a társával.  A lábát elhoztam nektek is…