– avagy tévhitek és valóság a lányszoba berendezésével kapcsolatban
Még meg sem született a gyermekünk, de amint megtudjuk, hogy kisfiú lesz vagy kislány, máris hangsúlyozzuk a nemi indentitás szerepét:ruhácskák és plüssök kiválasztásával, a szoba kialakításával. A genetika, identitási sémák, szülői szerepek, szociális tanulás stb. mind mind befolyásolják a gyermek identitásfejlődését. Azt gondolom, a gyermek saját élettere, környezete is hatással lehet ezekre a folyamatokra.
Milyen legyen tehát kislányunk szobája?
Nincs ilyen, hogy lányszoba!
A válasz egyszerűbb, mint gondolnánk: amilyen a lányunk (személyisége), olyan legyen a szobája is. Nem minden lány vágyik hintó-ágyra vagy Barbie-függönyre. Ha szülőként végiggondoljuk, lehet, hogy pont a saját vágyaink, vagy túlzott „adni akarásunk” vezet oda, hogy lélegzetelállító csodaszobát varázsolunk a gyerekszobából. Lehet, hogy már csupa Hello Kitty minden, pedig még meg sem született a kicsi. Kezdjük valami visszafogottabb megoldással!
A csecsemőnek még nincsen tudása arról, hogy ő egy kislány, ez majd egy folyamat eredményeként alakul ki, három éves kor környékén. Tehát, semmivel nem vagyunk elkésve, ha a babát úgy várjuk, hogy a kis takarója, rácsvédője „lányos”, a szobáját pedig fokozatosan alakítjuk ki – személyiségét, temperamentumát, kedves tevékenységeit megismerve. Lehet, hogy mozgékonyabb lesz, és a szobában is tornázni, labdázni fog (ebben az esetben nagyon zavarná egy csecsebecse szoba), de az is lehet, hogy a finommotoros tevékenységeket részesíti majd előnyben. Talán nagy állatbarát lesz, és hörcsögöt vagy pintyet szeretne majd tartani saját szobájában. Igaz, hogy mindegyik lehetőség más térkialakítást kíván meg?
Első a játék!
A gyermek legfontosabb tevékenysége a játék. Az első játékok még „unisex” tárgyak: csörgő, labda, hinta, kirakók, könyvek, logikai játékok, de később a fiúk és lányok más játékokat preferálnak majd. A kislányok játéktevékenységei általában kisebb teret kívánnak meg, ők óvatosabb játékokat játszanak. Egy kislány játékválasztásában saját édesanyja is minta lehet: ha őt főzni, mosni látja, ezeket kezdi utánozni; ha viszont anya sok időt tölt sminkjével, öltözködéssel, ezt fogja gyakorolni babáin. A szoba kialakítása elsősorban a játékhoz nyújtson megfelelő terepet: egyszerű, balesetmentes bútorokkal, vidám színekkel, könnyen elérhető játéktárolókkal. Lehetnek a kiegészítők, dekorációk, textíliák „lányosak” (virágokkal, lepkékkel stb.), arra azonban ügyeljünk, hogy az ízlésformálás is elkezdődik gyermekkorban, tehát legyen harmónia a színekben, mintákban!
Iskolás kortól a társakkal, barátokkal való játék és a tanulás között kell megosztani a szobát, és egyre több területen fogalmazzák meg saját véleményüket, igényüket a gyerekek. Lehet, hogy kislányunknak hirtelen dedós lesz a rózsaszín szoba, és szeretne komolyabbat, nagylányosabbat. Talán az addig fiúsnak vélt kék kanapé fog neki tetszeni. Kamaszkorban ez még erőteljesebben jelenik majd meg, lehet, hogy fekete bútort kér majd, mást nem is akar elképzelni szobájában.
A fidres-fodros baldachinos ággyal, vagy az autós játéktárolóval erősítjük azokat a szimbólumokat, és támogatjuk azokat a játékokat, melyek a különböző nemű gyermekeket érdeklik. Ha valóban ezek érdeklik. Mert nem egyformák a gyerekek, akkor sem, ha azonos neműek. Legyen minden kislánynak személyiségéhez illő szobája!
Laky J. Eszter
www.tutiszoba.hu
A képek forrása: www.apartmenttherapy.com
