Adventi blog

Közzétéve: 2012-12-02

– szívünk, lelkünk és otthonunk díszítése

Advent4 Mintha csak tegnap ért volna véget az elmúlt karácsonyi időszak, és ma, Advent első vasárnapján már az idei Karácsonyra kezdünk készülni. Bő három hetünk van arra, hogy szívünket-lelkünket valódi(!) karácsonyi díszbe öltöztessük.
Miért? Hol? Hogyan?
Erről szól a mai, az átlagosnál talán kicsit ünnepélyesebb blog – amiben azért lesz néhány ünnepi tipp is!

„Mondd, mit ér az ünnep?”

Bár sokszor igyekszünk a témát az érzelgősség területére terelni, azért lelkünk mélyén a legtöbbünk fájdalmasan tapasztalja, hogy egyre inkább elvesznek az ünnepek, amikre pedig szükségünk lenne.
Összes hagyományos ünnepünk közül a talán a Karácsony az, amely a legjobban tartja magát – még akkor is, ha a fogyasztói társadalom ezt is szeretné minél inkább az igájába hajtani.
Ünnepekre szükség van. Kevesen fogalmazták ezt meg tömörebben, mint Márai Sándor a híres Füveskönyvében (és ő még a vasárnapokat is ünnepnek tekintette!):

„Ha az ünnep elérkezik, akkor ünnepelj egészen.Ölts fekete ruhát. Keféld meg hajad vizes kefével. Tisztálkodjál belülről és kívülről. Felejts el mindent, ami a köznapok szertartása és feladata.
Az ünnepet nemcsak a naptárban írják piros betűkkel. Nézd a régieket, milyen áhítatosan, milyen feltétlenül, milyen körülményesen, mennyi vad örömmel ünnepeltek!
Az ünnep a különbözés. Az ünnep a mély és varázsos rendhagyás. Az ünnep legyen ünnepies. Legyen benne tánc, virág, fiatal nők, válogatott étkek, vérpezsdítő és feledkezést nyújtó italok.
S mindenekfölött legyen benne valami a régi rendtartásból, a hetedik napból, a megszakításból, a teljes kikapcsolásból, legyen benne áhítat és föltétlenség.
Az ünnep az élet rangja, felsőbb értelme. Készülj föl reá, testben és lélekben.
S nemcsak a naptárnak van piros betűs napja. Az élet elhoz másféle, láthatatlan ünnepeket is. Ilyenkor felejts el mindent, figyelj az ünnepre.”

Egy ünnephez, az ünnep öröméhez ugyanakkor szorosan hozzátartozik a készülődés. Valahogy úgy, mint ahogy a kis hercegnek magyarázza a róka:
„Jobb lett volna, ha ugyanabban az időben jössz. Ha például délután négykor érkezel majd, én már háromkor elkezdek örülni. Minél előrébb halad az idő, annál boldogabb leszek. Négykor már tele leszek izgalommal és aggodalommal; fölfedezem, milyen drága kincs a boldogság. De ha csak úgy, akármikor jössz, sosem fogom tudni, hány órára öltöztessem díszbe a szívemet… Szükség van bizonyos szertartásokra is.
– Mi az, hogy szertartás? – kérdezte a kis herceg.
– Az is olyasvalami, amit alaposan elfelejtettek – mondta a róka. – Attól lesz az egyik nap más, mint a másik, az egyik óra különböző a másiktól.”

Az otthon és a készülődés

Egy igazi családi ünnepre hol máshol is lehetne felkészülni, mint otthon. Persze lehet mondani azt, hogy minek ide díszítgetés, nem ezen múlik a ráhangolódás.
Lehet. Segíteni azonban mindenképpen segít az ünnepi dísz.
Éppen ma hallottam egy tudományos műsorban a rádióban, hogy ma már nyilvánvaló, nincs érzelmek nélküli érzékelés. Egy híres pszichológiai kísérletben két csoportot képeztek. Az egyiket hipnózisban vidám, pozitív lelkiállapotba hozták, a másikat szomorú, levert kedélyállapotba.
Ezt követően ugyanazt a történetet olvasták fel nekik. Akik jókedvvel hallgatták, azok a pozitív szereplőt vélték a történet hősének, és magát az elbeszélést is pozitív kicsengésűnek írták le később. Akik viszont levertek voltak, azok egy másik, szerencsétlen szereplőt tartottak főhősnek és kimondottan szomorú történetet éltek meg.
Talán nem túl erőltetett a bizonyíték: érzékelt környezetünk és érzelmeink kéz a kézben járnak.
És a szép karácsonyváró díszítésnél csak egy szebb és jobb van: a család által közösen, saját kezűlegelkészített, közösen kigondolt és kiválasztott ünnepi díszítés!

Tippek

És akkor íme néhány összegyűjtött tipp is ennek szellemében!
Fények, színek, illatok.
Boldog és szeretettel teli adventi készülődést kívánok – mind odahaza, mind mélyen legbelül!