Beszéljünk egy nyelvet!

Beszéljünk egy nyelvet!

Minden szakmának megvan a maga speciális (szak)nyelvezete. Ha meg akarjuk értetni magunkat az autószerelővel, a pincérrel, a fodrászunkkal, a könyvelőnkkel, a kezelőorvosunkkal, a gyógyszerészünkkel,  akkor „íy tetszik, nem tetszik” valamennyit el kell sajátítsunk az illető szakma zsargonjaiból. (De legalábbis KÉRDEZNÜNK kell!)
Nincs ez másképp egy családi ház építése esetében sem.

Amikor a tervező, a kivitelezők, az építőanyag-kereskedők tisztázni szeretnék az elvárásainkat, vagy éppen a saját javaslataikkal bombáznak bennünket, akkor óhatatlanul is a számukra természetes szaknyelvet használják. (Valljuk be, néha azért, hogy még jobban csodáljuk őket :))

Talán mondani sem kell, hogy ha elfogadjuk ezt a számunkra hátrányos élethelyzetet, abból komoly gondok származhatnak, nem a mi elképzeléseink fognak érvényesülni az építkezésen!
Ráadásul mindig vannak olyan divatos szakkifejezések, amelyeket különböző érdekcsoportok ravasz PR-eszközökkel visznek be a köztudatba. (Ezek egy része tényleg nagyon fontos, egy részük azonban nem mindenki számára szolgál egyforma jelentőséggel).

U-érték, páradiffúziós képesség, lélegző fal, hőátbocsátási tényező, hőszigetelő-képesség, flexibilitás, csak néhány a „varázsszavak” közül. (Napjainkban ilyen divatszó lett a „passzív ház”-ból is)
Ha nem ismerjük ezeknek a szakmai fogalmaknak a fizikai tartalmát, akkor jelentőségüket sem tudjuk megítélni és el kell fogadnunk mások interpretációját, ami valljuk be többé-kevésbé kiszolgáltatott helyzet.

Az Építem a házam könyvsorozat I. kötetének utolsó fejezetében ezért összefoglaltuk reményeink szerint közérthető formában, a legtöbb olyan szakkifejezés és műszaki paraméter jelentőségét és a megértésükhöz szükséges alapokat, amelyek lépten-nyomon előkerülnek a gyártói katalógusokban és a szakemberekkel folytatott beszélgetésekben.