Egy újabb jó kérdés – ami nem is annyira jó

Egy újabb jó kérdés – ami nem is annyira jó

– avagy „Miből építsük a házunkat?”

Az évek folyamán megtapasztaltam, hogy vannak tipikus építkezői kérdések. Ezek közül is a legtipikusabb talán az, ami a majdani ház falszerkezetére, annak felépítésére és anyagára vonatkozik. Ráadásul ezen a területen is nehezedett az építkezők helyzete, már ami a választék bővülését illeti. Nem is olyan régen még a „tégla vagy pórusbeton?” kérdés számított általánosnak, ma már a könnyűszerkezetek és a gerendaházak mellett olyan, korábban nem vagy alig ismert technológiák is megjelentek, mint amilyen a látszóbetonos, az öntöttfalas, a könnyűbetonos, a duzzasztott agyagkavicsos – és akkor olyan hagyományos anyagokról, mint a vályog vagy a szalma még nem is beszéltünk.
Ráadásul: Egyrétegű vagy többrétegű legyen a falszerkezet? Milyen vastag legyen a szigetelés? Ez utóbbi milyen anyagból készüljön?
A falazatokról szóló döntés valóban fontos kérdés egy házépítés során. A választással többé-kevésbé meghatározzuk egész házunk „filozófiáját”, ráadásul ez számít az első komoly pénzkiadásnak az építkezés során.
A mai blogbejegyzés mégis arról szól, miért nem kell túlértékelni a falszerkezetekről szóló döntést!

Mindenből lehet jó és rossz

A legutóbbi Tervcafén egy kedves házaspár ült oda hozzám, és tudva azt, hogy korábban a téglaiparban dolgoztam, véleményemet kérte arról, hogy milyen falszerkezetet válasszanak most tervezett házukhoz. (Nagyjából a bevezetőben említett kérdések hangzottak el.)
„Elsőre talán úgy fog tűnni, hogy elmismásolom a választ, de remélem, hogy a végére kiderül, mit is akarok mondani.” – hűtöttem le mindjárt az elején a várakozásaikat.
Először is: bármilyen műszaki megoldást válasszanak is, mindből lehet jó és rossz végeredményt kapni!
Ez egy túlontúl általánosnak hangzó, de nagyon fontos kijelentés. Minden technológiából, minden anyagfajtából létezik többféle minőség, ráadásul a beépítés milyensége is alapvetően befolyásolja a végeredményt. (Mindig azt szoktam mondani, hogy egy új, de már letesztelt technológia egyik legnagyobb hátránya, hogy még csak kevesen értenek hozzá igazán és ez komoly veszélyeket hordoz. Ennek a kockázatnak a csökkentése – szerintem – a technológia gazdájának a feladata lenne.)
Ezt belátva el kell fogadni azt, hogy a falszerkezetre vonatkozó döntés érzelmi (és nem értelmi) lesz. (Persze ezzel sem mondtam újat, hiszen minden döntésünk az… De most tényleg fölösleges egy bizonyos időnél többet eltölteni az önáltatással.)
Meg kell ismerni minden technológiát (erre tökéletesen alkalmas az Építem a házam II. kötete, ahol sorra vesszük kilenc-tízféle falszerkezet minden fontosabb jellegzetességét!), majd a végén dönteni kell arról, melyik számunkra a legszimpatikusabb. (Ez nyilván gondolkodásmód kérdése is. Van aki például abszolút konzervatívan áll ehhez a kérdéshez, és csak régóta bizonyított, bevált technológiákat fogad el. Van ezzel szemben, aki éppen a legmodernebbre, a tudomány legfrissebb eredményeit felhasználó dogokra esküszik. Erről a témáról is írtam máregy blogot régebben, érdemes elolvasni!)

Nem ez a lényeg!

Részben megkönnyebbülést, részben további feszültséget okozhat (beállítottságtól függően) az a kijelentés, hogya falszerkezet kiválasztásával még nem dőlt el semmi: Nem vagyunk túl a munka nehezén, de – akárhogy döntöttünk is – nem követtünk el még semmiféle helyrehozhatatlan hibát sem!
A kulcskérdés ugyanis nem ez.
Hanem az, hogy mennyire fogja szerves részét képezni az elkészült falszerkezet a ház egészének?Hogyan fog illeszkedni hozzá a többi épületszerkezet, a gépészeti rendszer, hogyan fognak ezek együtt mind egy irányba dolgozni? (Ennek egy speciális esetéről, a szigetelések egységes szemléletéről szólt Az építő közösséglegnépszerűbb blogbejegyzése, amit szintén ajánlok ehhez a témához kapcsolódóan! Itt olvasható! )
Tehát a falszerkezet jósága elsősorban nem önmagában megítélhető, hanem azt is figyelembe kell venni, hogy mi kerül elé, mögé, mellé – és a többi szerkezet hogyan kapcsolódik a falhoz és egymáshoz.
A ház egésze számít.
Ha valakiben csak ez az egyetlen mondat ragad meg az Építem a házam könyvsorozatot elolvasva, a Tervcafékatlátogatva, Az építő közösség blogbejegyzéseit olvasgatva – akkor már megérte az ezekért kiadott pénz és időbefektetés! (Az Építem a házam könyvsorozatban szerepel egy példa is:hiába építünk fel egy rendszertelemeiben a legjobb alkotórészekből, ha ezek rendszerként nem működnek együtt, akkor jó eséllyel egy teljesen átlagos végeredményt kapunk (és ekkor egy csomó pénzt dobtunk ki feleslegesen az ablakon), vagy esetleg még rosszabb: elhibázott, bosszúságok tömkelegével járó eredményt érünk el.

Ki segít?

Nagy elégedettségemre szolgált, hogy hosszas és lelkes magyarázatom (úgy tűnt) megértésre talált.
A házaspárnak egyetlen, lényegre törő kérdése volt csak a végén:
„És tudsz ajánlani valakit, aki ilyen szellemben tudja megtervezni a házunkat?”
Tudtam. 🙂 (Mielőtt bárkiben gyanú ébredne: nem magamat…)
Pontosan azon dolgozunk mostanság Az építő közösségben, hogy egyre több ilyen szakembert tudjunk ajánlani.
Ha valaki szeretne próbát tenni, lehet hozzám fordulni bármelyik Tervcafén, vagy akár emailben is.

Ui: Ma csupa ajánlás ez a blog 🙂  Ide passzol még egy korábbi, három részes blogbejegyzésünk is arról, hogy milyennek képzelem én a házépítés „ideális” folyamatát! Itt olvasható!