– avagy hogyan lehet felhőtlen kapcsolatunk a kivitelezőnkkel?
Annak, aki olvasta Az építem a házam I. kötetét, már biztosan a könyökén jön ki: a Magyarországon még ma is általánosnak számító „engedélyes”(azaz 1:100 arányú) építési terv valójában az engedélyező hatóságnak készül, nem az építkezőnek!
Ez bizony még semmiféle információt, semmiféle utasítást nem tartalmaz arra nézve, hogyan is kell valójában, részleteiben megépíteni a házat. A minden egyes (lényeges) részletet (csomópontot) csak a kiviteli tervtartalmazza, ez már egyértelmű eligazítás a mesterembereknek, akik ennek hiányában remek egyéni ötletekkel fognak előállni – jó esetben mindenki másmilyennel.
A kiviteli terv léte azonban egy másik fontos előnnyel is bír, amit akkor értékelünk csak, amikor először kerülünk nézeteltérésbe a kivitelezőnkkel.
Az ördög a részletekben rejlik
„Képzeld, ilyen WC-be való szellőzőráccsal akarja kiszúrni a szememet a kivitelezőm! Pedig az általam kinézett szögletes változat csak 200 Ft-al drágább!” – háborgott egy ismerősöm minap, aki ezeket a szellőzőrácsokat a helyiségenként szellőztetőrendszer ki- illetve bemeneti nyílásainak szánta – például a nappaliba.
A kivitelező azonban közölte, hogy az ő „kicentizett” árajánlatába nem férnek be ezek a drágább változatok.
Természetesen nem a pár tízszer 200 Ft-ról van szó. Ugyanez a történet még sokszor, és jóval drágább építőanyagok esetében is előfordulhat egy házépítésen, házfelújításon. A megbízó adott anyaggal (sőt, adott márkával!) képzelte a megvalósítást, mire a kivitelező válasza: ő viszont egy másik, szerinte teljesen egyenértékű változattal számolt.
Mindenkinek igaza van a maga szemszögéből és mégis mindenkinek rossz kedve támad.
Vajon milyen csapdába sétált bele a házépítő?
Reális árajánlat csak kiviteli tervből!
Gondoljunk bele: a megbízó átnyújt egy, a hatóságok által engedélyezett 1:100-as engedélyes tervet, és elvárja, hogy a kivitelező ebből adjon számára árajánlatot.
Márpedig ez a terv semmiféle részletet nem tartalmaz, kis túlzással, mindenki azt képzel bele, amit akar.
A kivitelező valahogy értelmezi a tervet és a saját gondolkodásmódja szerint készít egy árajánlatot.
Elképzelései – jó eséllyel – jónéhány ponton különbözni fognak az építtetőétől, ami bizony többnyire csak a kivitelezés során derül ki…
Ilyenkor jönnek a tipikus megoldások:
– a megrendelő kompromisszumot köt (nem túl jó érzés),
– a megrendelő kifizeti a drágább megoldás plusz költségét (nem túl jó érzés).
A mai tanulság viszonylag egyszerűen összefoglalható: reális, számon kérhető árajánlat csak kiviteli mélységű tervekből várható el, ahol legalábbis a fontosabb csomópontokat részletesen kitalálta és kirajzolta a tervező!
