Bár nem vagyok egy nagy tévénéző, ezt a sorozatot szívesen nézem, ha ráakadok. A különböző legendák, tévhitek kísérleti cáfolata, és ritka esetben igazolása, megerősíti azt a természettudományos szemléletet, ami, sajnos, mindinkább háttérbe szorul a tömegmédiumok által is
támogatott egyéni vélelmekkel és fantazmagóriákkal szemben.
Ilyen tévhiteket a saját területünkön is találhatunk, a legjobb példa talán a lélegző falak elmélete.
Ezt az amúgy neves német Max von Pettenkofer vezette be a köztudatba, aki a XIX. század egyik
természettudományos sztárja volt. Pettenkofer a kolera elleni harccal kapcsolatban jutott a „lélegző
padlók” gondolatához. Szerinte a megbetegedést okozó „miazma” a nem záró padlókon keresztül
jutott a fertőző talajból a lakásokba. Innen csak egy lépés volt a „lélegző falak” gondolata, amit
kísérlettel is igazolt. Egy 75 m3-es helyiségben a légcsere az ajtók és ablakok réseinek lezárása után
sem csökkent 0,72 1/h alá. Pettenkofer szerint a mért légcsere a falszerkezeten keresztül jött létre.
További megerősítést jelentett számára, hogy egy 12 cm vastag porózus mészhabarcson keresztül
mérhető légáramlatot tudott előidézni, míg a homokkő és a terméskő ezt nem produkálta. Minden
jel azt mutatta tehát, hogy a falazott szerkezetek – legalábbis a fugákon keresztül – lélegeznek.
Hogy miért is nem teszik valójában, annak több oka is van. A próbatest kísérletet napjainkban
megismételték, és azt tapasztalták, hogy valóban mérhető légáram a száraz habarcson keresztül,
de ehhez százszor akkora nyomáskülönbségnek kell fennállnia, mint ami a gyakorlatban a
természetes szélviszonyok között létre tud jönni. A helyiség teszt során pedig papír és csiriz volt
hivatott a légzárást biztosítani, ami mai tudásunk szerint biztosan nem megfelelő a célra. Még a
passzívházak esetében is, ahol különösen fontos a légzárás, ott sem egyszerű a szükséges 0,6 1/h
alatti légcsereszámot elérni. Pettenkofer számára még nem álltak rendelkezésre a mai anyagok, így
nem csodálhatjuk, hogy téves következtetésre jutott.
Pettenkofer sokoldalú tevékenységet folytatott, és annak ellenére, hogy a kolera terjedését a
miazmának, és nem a baktériumoknak tudta be, és a lélegző falakkal kapcsolatban is tévedett,
számos megállapításával vitte előre a tudományt, és méltán soroljuk a nagy természettudósok közé.
