-avagy leandert szeretnék, de már késő?
Meggyőződésem, hogy ha egy szóban kellene megfogalmazni a különbséget a családi ház és a társasházi lakás között, akkor az a szó a kert lenne. Elvégre (akinek van pénze), akár családi ház méretű lakást is vásárolhat magának, de tágas kert ahhoz sem fog tartozni. (Bár a zöldtetők korában ma már ez sem lehetetlen.). A legtöbben csak akkor kezdenek el foglalkozni a kert tervezésével, amikor már végre elkészült a ház. Ez sem túl szerencsés, de bizony majdani növényzetünk megtervezésének van olyan szempontja, amit célszerű már magának a háznak a tervezésénél is figyelembe venni!
Abban a szerencsében volt részem, hogy a múlt heti, itthon nem túl nyárias időszakot egy olasz kempingben töltöttük. ahol mindennap elsétáltunk emellett a gyönyörű leander bokorsor mellett.
Már nem először jutott eszembe az, hogy milyen szép is lenne egy ilyen a mi kertünkben, vagy a mi teraszunkon is!
Mint megtudtam, ez egyáltalán nem lehetetlen kívánság, ám a leander tartásának (mint több más mediterrán növényének is) van egy sarkalatos pontja a mi éghajlatunkon: a teleltetés.
Ez az a felvetés, amelyet talán érdemes már az építkezés előkészületei során, a háztervek kapcsán elővenni: hol fogjuk tudni teleltetni majdani növényeinket?
Három kényes kérdés merül fel ennek kapcsán: a hőmérsékleti- és a fényviszonyok, valamint a helyigény.
A növények telelési helyén nem lehet sem túl hideg (fagypont alatti hőmérséklet semmiképpen – még a leghidegebb téli éjszakán sem!), sem túl meleg (5-10 oC-nál melegebb mindenképpen kerülendő).
Lesz(nek) ilyen helyiség(ek) a házban? És ha igen, akkor lesz bennük elég „felesleges” hely is? (Hány és mekkora növénynek is kell majd elférnie itt? És persze ne felejtsük el, hogy a szépen tartott növények terebélyesednek is!)
Az utóbbi feltétel például általában kizárja a kamrát a lehetőségek közül.
Következő kézenfekvő alternatíva a garázs.
Lehet, hogy ennek is szüksége lenne egy kis hőszigetelésre? (Arról nem beszélve, hogy a nagyon érzékeny növények még a kapunyitáskor is megfázhatnak.)
És mi van a fénnyel? A legtöbb garázsra nem terveznek ablakot (a miénkre sem került), hiszen az csak feleslegesen drágítaná az építkezést, no meg betörésbiztonság szempontjából is gyenge pontot jelenthetne.
Tény és való, a legtöbb növény jól tűri télen a sötétséget, vannak azonban olyanok is, amelyek ilyenkor is igényelnek valamiféle világosságot. (Azt már csak saját tapasztalatból írom le, hogy a növények teltetésétől függetlenül sem jön néha rosszul egy kis természetes fény a garázs belsejében.) És ha már garázs: vajon beterveztük-e a cseréphegyek helyigényét a kialakítandó alapterületbe? (És ugye számoltunk az ebből adódó pluszköltségekkel?)
Vagy lehet, hogy mégis egy télikert jelenthetné az ideális megoldást?
Az Építem a házam könyvsorozat I. kötetében nagyon sok hasonló átgondolandó témát soroltunk fel, ott és akkor ez még nekünk sem jutott eszünkbe. Még egy érv amellett, hogy kellő időt és energiát szánjunk igényeink minél pontosabb megfogalmazására és ennek alapján házterveink tökéletesítésébe!
No meg egy példa is arra, hogy az építész, a statikus, a gépész, a villamos szakember és a belsőépítész mellett a kertésznek is helye lehetne a tervezési folyamatban 🙂
