– Egy tipikus nyári téma, ami jól mutatja, mi mindennel kell foglalkoznia egy családi ház tulajdonosnak
Feleségem éppen a fodrásznál ült minap, amikor egy feldúlt idősebb hölgy rontott be a boltba és felháborodottan mesélte, hogy egy úr jelent meg a háza előtt, vödörrel a kezében, és elkezdte módszeresen leszüretelni egész évben odaadással gondozott gyümölcsfájáról a gyümölcsöket. A szomszédokat is odacsődítve igyekezett „elfenyegetni” az illetőt, de az csak gúnyosan mosolygott (miközben tovább szedte a vödrébe a gyümölcsöt), és kijelentette, hogy az utcán termő gyümölcs mindenkié – így az övé is…
A hölgy épp a rendőrséget akarta hívni.
De vajon kinek van igaza? Az egész évben szorgoskodó gazdának vagy a gúnyosan mosolygó szüretelőnek?
Jó tudni, hogy egy a családi házzal sokszor ilyen fülemile-pereket is megörökölhetünk!
A fa azé, akinél nő
Jónéhány fórumot és jogi oldalt elolvastam ebben a témában (akit érdekel, a blog végén néhányat fel is sorolok), de be kell valljam, odáig azért nem mentem el, hogy jogászok írásos véleményét is kikérjem ebben a „fontos” témában. Ennek megfelelően kéretik olvasni az itt leírt következtetéseket! 😀
Kezdjük tehát a lényeggel!
Többé-kevésbé egyértelműnek tűnik, hogy a fa azé, akinek a területén nő, ahol gyökeret vert.
Mivel a kerítésünkön kívüli terület nem a miénk, így hiába ápoljuk, gondozzuk önszorgalmúlag az ottani növényeket –jogot nem formálhatunk rájuk. Ezek a növények közterületen (az önkormányzat területén) találhatók – tehát az önkormányzatéi. Az önkormányzat vagy rendelkezik róluk a helyi rendeleteiben, vagy nem. (Ha igen, aszerint kell eljárni!)
Fontos lehet tudni, hogy kerítésünkön kívülre nem okvetlenül ültethetünk azt, amit gondolunk! Egy ilyen hirtelen gondolat megvalósítása előtt érdemes tájékozódni a helyi rendeletekben, előírásokban! Sok önkormányzat például kifejezetten tiltja a gyümölcsfák ültetését közterületre! No nem elsősorban a most felemlegetetthez hasonló viták elkerülése miatt, hanem azért, mert a lehulló gyümölcsök baromi ronda szennyeződéseket okoznak a járdán, az úttesten, ráadásul még csúszásveszélyesek is lehetnek. (De az önkormányzat még azt is megteheti, hogy egységes utcaképet ír elő.) Ebből persze az is következik, hogy a közterületről „csak úgy” nem vághatunk ki fákat sem!
Ha például egy elszáradt fa már-már azzal fenyeget, hogy rádől a kerítésünkre, akkor ezt jelenteni kell az önkormányzat illetékes intézményénél – akik maguk gondoskodnak a probléma megoldásáról. (Ez történt minap nálunk is.)
Ápolhatjuk, gondozhatjuk tehát elődeinktől örökölt utcai gyümölcsfáinkat, de fel nem háborodhatunk azon, ha a termésből az arra járók is lakmároznak. (Az meg már végképp nem jogi kategória, ha valaki pofátlanul vödörrel szüreteli mások termését…)
A fentiekből azért olyan kérdések is következnek, amikre a választ a kulturált egymás mellett élésben kell keresni, nem a bíróságokon.
Ki gondoskodjon arról, hogy az utcai gyümölcsfák bőséges termése ne vesszen kárba?
Engedélyt kell-e kérni az önkormányzattól ahhoz, hogy leszüreteljük a házunk előtti fák gyümölcseit?
Miért van az, hogy a házunk előtti térség (például a vízelvezető árok, a parlagfüves rész) takarítása, rendben tartása a mi feladatunk, de ezen térség „hasznából” nem részesedhetünk magától értetődően?
Temérdek fontosabb problémájuk mellett az önkormányzatok persze elébe is mehetnének ezeknek a kérdéseknek. Nálunk, Gödöllőn, például idén lehetett jelentkezni önkéntes gyümölcsszedésre azokhoz, akik nem tudták vagy nem akarták leszedni a gyümölcsöt a fáikról. Az önkéntesek a szüret felét megtarthatták, de azok a – főleg idősek – is jól jártak, akik így hozzájutottak a termésük feléhez, ami egyébként nagyrészt veszendőbe ment volna.
Haladó fokozat: mi van, ha átnyúlik?
Bár a felvetett példa nem erről szólt, de legalább ilyen életszerű feladvány a következő:
A mi telkünkön nő a fa, aminek ágai átnyúlnak a szomszédhoz, vagy éppen kinyúlnak az utcára.
Kié az átnyúló ágakon termő gyümölcs?
Internetes böngészésem alapján a válasz itt is az előbbi elvből fakad: azé, akinek a telkén a fa nő. (A gyümölcs ilyen szempontból a fa szerves részének tekinthető!)
Igenám, de hogyan tudom leszüretelni az átnyúló ágakon levő termést?
A válasz: nagy valószínűséggel a szomszédnak be kellene engednie! (És ha ez „hátrányt” okoz neki, akkor kérhetne ezért kárpótlást…)
De menjünk még tovább!
Tegyük fel, hogy leesik a megérett gyümölcs – a másik telkére! Az kié?
Válasz: az is a fa tulajdonosáé!
Következő kérdés: meddig kell ott hagyni várva arra, hogy felszedje? (Miközben a rothadó gyümölcs szennyezi az illető telkét!)
Ugye egyre abszurdabbak a kérdések?
Szerintem teljesen felesleges is megpróbálkozni a megválaszolásukkal. Az – normális esetben – a kulturált emberi együttélésből következik.
Persze ehhez „normális” szomszédokra van szükség. (Most feltételezzük a saját „normális” hozzáállásunkat… :D)
Nem véletlenül írtuk (többek között) az Építem a házam I. kötetében, hogy a telekválasztás egyik, sokszor elhanyagolt szempontja a jövendő szomszédok megismerése!
Függelék
Akinek a fantáziáját sikerült megmozgatni (vagy akiket mélyebben érint ez a téma :D), azok számára egy-két ajánlott olvasmány.
Már Arany János is írt erről a problémáról. Tanultuk az iskolában, mégis felnőtt korunkra sokszor elfelejtjük a tanulságait. Íme egy kis irodalmi nosztalgiázás:
Arany János: A fülemile
És Íme néhány érdekesebb link ebben a témában! Van köztük olyan is, ahol valaki mégis megpróbálta megvédeni saját gondozású utcai gyümölcsfáit. Olvassátok el, milyen sikerrel és milyen módszereket ajánlanak a leleményesek!
https://www.jogiforum.hu/forum/31/16359.1.0.1.1
https://studiolum.blog.hu/2011/08/08/a_kozterulet_gyumolcse
https://www.nol.hu/mozaik/20090604-a_kozteruleti_cseresznye_nem_lophato?ref=sso
https://www.ingatlanjog.hu/index.php?adv=&action=137&tema=41
Ui: Természetsen szívesen veszem, ha valaki vitatkozik az itt leírtakkal 🙂
