– még nagyobb nyílások és még szebb famintázatok ígérete
2016-ban három cég érdemelte ki pályázott termékével a Construma Nagydíjat.
Az építő közösség egyenként utánajárt annak, hogy milyen előnyökkel járnak a díjjal jutalmazott újítások a házépítők, házfelújítók számára.
Három részes barangolásunkat a külső nyílászárók világában kezdjük – az Internorm fa-alumínium ablakával (HF 410). (És ha már ott jártam, akkor arra is rákérdeztem, hogy mennyiben működik az ablakok felújítása.)
Mitől más ez a faablak?
A „hagyományos” faablakoknál a tok tömör fából készül. Ez több szempontból is korlátot jelent a felhasználható fafajtákra nézve. A felhasznált fafajta nem lehet csavarodásra (vetemedésre) hajlamos, nem lehet nagyon nehéz – és nem utolsó sorban az sem árt, ha megfizethető. Ezen kritériumok alapján a fa nyílászárók többsége valamilyen fenyőfajtából készül.
Ha valaki valami olyan, egészen különleges famintázatot szeretett volna, mint amilyen a tölgyé vagy a kőrisé, akkor bizony (nagyon) mélyen a pénztárcájába kellett nyúlnia, mert ezek a fafajták nemcsak önmagukban drágák, de a súlyukból és a vetemedésre hajlamosságukból adódó problémák kezelése is járulékos költséget igényelt.
Az Internorm idén Magyarországon is elérhetővé vált újításának lényege, hogy a tok belső hordozórétege nem tömör fából, hanem vékony, egymáshoz ragasztott falemezekből áll (fenyőfából) – a belső tér felé eső látszó oldalra viszont bármilyen egyedi fafajta is kerülhet vékonyabb rétegben – akár az előbb említett tölgy vagy kőris is.
A képeken jól látszik egy igencsak vaskos energiatakarékos faablak felépítése – a itt bemutatott technológiával gyártva(Internorm HF 410). Belső oldalon egy nemesfa „svartni” (falap), hordozórétegként szorosan összeragasztott fenyőfalemezek, hőszigetelés, külső oldalon pedig a fát védő alumíniumborítás – mindez háromrétegű üvegezéssel kombinálva. Beépítési mélység 85 mm, elérhető Uw 0,64 W/m2K.
Egyedi belső megjelenés és nagyobb teherbírás
A képeken látható újításból két előny származik:
– A lakótér felé eső oldalon a korábbihoz képest többféle rajzolatú fa megjelenhet (akár eddig elérhetetlen árú fafajták is!) – ez lakberendezési szempontból nyit meg új utakat.
– Első hallásra talán meglepőnek hangzik, de a szorosan összeragasztott rétegelt lemezek teherbírása lényegesen nagyobb, mint az ugyanolyan vastagságú tömör fáé. (Ezzel az „elvvel” sokszor szembetalálkozhatnak a házépítők más területeken is, például gerendák vagy más tartók esetében.)
Jelen esetben egy ilyen rétegelt hordozó négyszer(!) nagyobb (hajlító)szilárdsággal rendelkezik, mintha a hordozóréteg tömör tölgyből készülne!
A nagyobb teherbírásnak viszont az építészek örülhetnek (az építkezőkön kívül), mert az ilyen hordozóréteggel nagyobb ablakok tervezhetők be. (Jól nyomon követhető trend, hogy a téli passzív hőnyereség és a minél több természetes fény iránti igény miatt az ablakok egyre nagyobbak „szeretnének lenni”.)
A külső oldalon továbbra is alumínium borítás
A külső oldalon az új nyílászárók nem különböznek elődjeiktől, tipikus fa-alumínium szerkezetek, ahol az alumínium borítás védi az alatta levő fát az időjárás viszontagságaitól, jelentősen megnövelve ezzel az élettartamot, és (ami talán még ennél is fontosabb) lényegesen lecsökkentve a karbantartási igényt. Mivel az alumínium viszont nem hőszigetel, ezért a fa hőszigetelését külön hőszigetelőréteg beépítésével támogatják meg – ez a szürke polisztirol látszik a képeken is. (Így viszont már akár passzívházhoz elegendő hőszigetelés is elérhető – természetesen háromrétegű üvegezés mellett.)
Az imént az ablakoknál megismert felépítés bejárati ajtóknál is alkalmazható – ilyen gyönyörű fafelületeket lehetővé téve.
Érdemes-e az üveg cseréjével javítani az ablak hőszigetelő-képességét?
És ha már a modern, energiatakarékos ablakokról esett szó, akkor megragadom az alkalmat arra, hogy az ablakcsere kapcsán igen gyakran felmerülő egyik kérdésre is választ keressek.
A komplett régi ablak cseréje egy új, hőszigetelő-képességben XXI. századinak mondhatóra nem olcsó mulatság.
Mivel az ablakok leggyengébb láncszeme az üvegezés, ezért sokszor felmerül az a kérdés, hogy érdemes lehet-e csak a régi üvegezést kicserélni – a tok megtartása mellett?
A kérdést úgy is fel lehetne tenni, hogy kicserélhető-e egy kétrétegű üvegezés egy modern, háromrétegű üvegezésre?
A válasz sajnos az, hogy többnyire nem igazán.
Egyik probléma a helyhiány.
Egy tipikus kétrétegű üveg 24 mm vastag (4-16-4), egy tipikus háromrétegű 36 mm (4-12-4-12-4).
Egy 12 mm-el vastagabb üvegszerkezetet kellene „betuszakolni” a régi tokba. (Ha valaki meg akarja ítélni ebből a szempontból a saját ablakait, akkor abból induljon ki, hogy a háromrétegű üvegezéshez készült fa profilok 78 mm vastagságnál kezdődnek…) Az eddig leírtakhoz képest műanyag nyílászáróknál még rosszabb a helyzet.
Egy másik, sokszor alulértékelt probléma a teherbírásból adódik.
Egy háromrétegű üvegezés másfélszer(!) akkora súlyt képvisel, mint egy kétrétegű. Ezt a megnövekedett súlyt mind a toknak, mind a nyílászáró vasalatának el kell bírnia – márpedig ezeket többnyire nem ilyen igénybevételre tervezték…
Szumma szummárum: a tömítéseket érdemes lehet „toldozgatni”, de a nyílászáró-cserének igazából a teljes szerkezet esetében van igazán értelme.
Ez mind házépítésnél, mind házfelújításnál megerősíti a nyílászáró-választás jelentőségét: olyan ablakokat és ajtókat célszerű választani, melyekhez hosszú éveken keresztül nem kell hozzányúlni – a toldozgatás-foltozgatás és a fokozatos javítgatás ezen a területen nem alternatíva!
Az Építem a házam könyvsorozat 3. kötetében bőségesen írtunk a modern és energiatakarékos ablakokról, ajtókról – ha érdekli a téma (vagy hanem volt egészen világos minden, a blogban használt fogalom), kattintson ide bővebb információért!
