Most akkor kell a 25% megújuló energia részarány vagy sem? (1. rész)

Most akkor kell a 25% megújuló energia részarány vagy sem? (1. rész)

– avagy kötelező vagy már kiváltható?

Az új épületek elvárt energiahatékonyságát leíró „közel nulla” követelményrendszer elvileg 2021. január 1-től vált volna kötelező érvényűvé. Arról már írtam, hogy életbe lépését – két lépcsőben – 2022. július 1-jére tolták el. Az „eltolással” párhuzamosan történt azonban benne egy olyan változás is, amelyről érdekes módon eddig alig esett szó – még a szakmai közbeszédben sem. Pedig éppen a „közel nulla” korábban legnagyobb hullámokat kavart része érintett benne: az új épületek energiaellátásánál elvárt legalább 25% megújuló energia részarány.  
Mi változott – ha egyáltalán változott valami? Új házat építőknek és építési szakembereknek egyaránt ajánlott olvasmány!

Mi is az a „közel nulla”?

Az épületekre vonatkozó energetikai elvárás-rendszerről, annak logikájáról és felépítéséről már sokszor és sokat írtam, legrészletesebben az Építem a házam 1. kötetében járjuk körbe a tudnivalókat.
Az Európai Unió kötelező érvényű elvárása, hogy az Unió területén legkésőbb 2021-től kezdve csak „közel nulla” energiafogyasztású házak épülhetnek. Azt, hogy ténylegesen mit is takar a „közel nulla”, a tagországokra bízták. (Ez valójában azért messze nem jelenti azt, hogy a házaink nulla rezsiköltséggel kell üzemeljenek.)
Magyarországon még a 2010-es évek közepén meghatározta az állam az idehaza érvényes „közel nulla” követelményeket, az oda vezető úton pedig egy közbenső, ún. költségoptimalizált követelményszintet is.

Röviden, kicsit leegyszerűsítve az elvárás-rendszer logikája, hogy
– az épület határoló szerkezetének minden elemére (falak, ablakok, stb.) meghatározásra került egy minimálisan elvárt hőszigetelő-képesség (U-értékben megadva),
– meghatározásra került, hogy a ház valamennyi határoló felületén összesen mennyi lehet a hőveszteség,
– végül, de nem utolsó sorban, a ház teljes primer energiafogyasztásában is megfogalmazódott egy elvárt maximum (ez a szint már nem csak a szerkezetek hőszigetelő-képességével foglalkozik, hanem figyelembe veszi a gépészeti rendszer hatékonyságát is).

Ezeket a minimum értékeket kell betartania minden új házat építőnek, sőt, a jelentős felújítást végzőknek is. Az erről szóló híres-hírhedt 7/2006. TNM-rendelet aktuális verziója ide kattintva olvasható.

Közel nulla – elhalasztva

Az előzetes menetrend szerint (a menetrend már legalább 5 éve ismert!) a 2018 óta érvényes, kicsit enyhébb elvárásokat támasztó (de ugyanilyen logikájú) költségoptimalizált követelményrendszert 2021. január 1-jén váltotta volna fel a szigorúbb, „közel nulla” követelményrendszer. (Az előbbiről szóló követelményeket az előző rendelet 5. melléklete, az utóbbiról szólót a 6. melléklet tartalmazza.)

Volt is nagy kapkodás a múlt év második felében, mert a szakemberhiány miatti csúszások jó néhány olyan építkező terveit húzták át, akik még az enyhébb követelmények szerint építették a házukat. (Fontos kitétel, hogy a „számonkérés” a használatba vételkor esedékes, az ekkor érvényes elvárásoknak kell megfelelni, nem az építkezés megkezdésekor érvényeseknek!)

Aztán miután többen már kardjuk dőltek és feladtak minden reményt, az elmúlt év utolsó előtti(!) napján megérkezett a haladék: a szigorúbb elvárások életbe lépése fél évvel elhalasztva!
Aztán kisvártatva– ki tudja miért… – egy még gálánsabb gesztus érkezett, még egy év haladék formájában (13/2021 (III.10. ITM rendelet). Így a jelenlegi információk alapján a közel nulla elvárásrendszert a 2022. július 1. után használatba vett házaknál fogják számon kérni. Addig továbbra is a költségoptimalizált követelményrendszer az energetikai elvárások alapja a családi házaknál. Idézet a TNM-rendelet aktuális változatából:

6.§ (2) Új épület létesítése során
a)^*  december 31-e után használatba vételre kerülő – a 6/B. §-ban meghatározott kivétellel – minden épület esetén az épületnek meg kell felelnie a 6. mellékletben foglalt követelményeknek,…

6/B. § ^*  A 6. § (2) bekezdés a) pontjától eltérően, ha az építészeti-műszaki tervezési dokumentáció alapján az épület kialakítása nem közel nulla vagy annál kedvezőbb energiaigényű, és a használatbavételre 2020. december 31. napját követően kerül sor, a 6. § (2) bekezdés a) pontjában foglaltaknak 2022. június 30. napja utáni használatbavétel esetén kell megfelelni azzal, hogy a 2020. december 31. napján hatályos energetikai előírásokat ebben az esetben is alkalmazni kell.

Apró(?) megjegyzés: Amikor házunk jövőbeli energiafogyasztását tervezzük, akkor igazából saját jövőbeli rezsiköltségeinkre kellene tekintettel lennünk (azaz saját érdekünkre!), nem a hatósági elvárásokra…     
   

A közel nulla rejtett csapdája – elvárt megújuló energia részarány

A közel nulla elvárások az előbb felsorolt három szinten tartalmaznak szigorításokat a megelőző költségoptimalizált követelményekhez képest. (Sőt, igazából csak kettő szintre, mert a szerkezeti elemek minimális U-értékére nézve nincs is szigorodás.)
Van azonban a „közel nullának” már meghirdetésétől kezdve egy teljesen új kitétele, elvárása is, amelynek semmilyen előzménye nincs a korábbi követelmény-változatokban!

6. melléklet IV. 1. ^*  Abban az esetben, ha a 4. melléklet szerinti kötelező alternatív rendszerek vizsgálata szerint a műszaki, gazdasági feltételek arra adottak, az épület energiaigényét az összesített energetikai jellemző méretezett értékéhez viszonyítva legalább 25%-os mennyiségben olyan megújuló energiaforrásból kell biztosítani, amely az épületben keletkezik, az ingatlanról származik, a közelben előállított vagy az országos hálózatból vett elektromos áram összetevője.
7. ^*  Az 1. pont szerint közelben előállítottnak minősül a megtermelt energia,
   3.1. ha az energia előállító létesítményt az energiát felhasználó vizsgált épület ellátására és azzal együtt hozták létre, engedélyezték és az épület használatbavételéhez üzembe helyezték, vagy
   3.2. ha azt olyan távfűtésből vagy távhűtésből fedezték, amely hőtermelési technológiájában részben vagy egészben a IV.1. táblázat szerinti energiahordozókat hasznosítja.

Örömmel vettem, hogy Az építő közösség építkező tagjai annak idején talán a szakma egy részénél is hamarabb felfigyeltek arra, hogy a „közel nulla” esetében az igazán komoly szigorítás ebben rejlik! (Hogy mást ne mondjak, ez az elvárás eléggé ellehetetlenítette volna gáz használatát a fűtési/melegvíz-készítési rendszerekben…)

A szakma jelentős része is azt várta, hogy valamilyen enyhítés bekövetkezik ezen a téren, de aztán telt-múlt az idő, és mivel nem történt semmi, mindenki kezdett beletörődni ebbe a kitételbe. (Jó néhány építkező ezért is választott drágább gépészeti rendszert a házába.)
Aztán egy 2020. december 30-i rendelet (61/2020. (XII.30.) ITM rendelet) módosításban (ismétlem, két nappal a minden törvénytisztelő építkező által elvárásként tekintett szigorítás életbe lépése előtt!) megszületett egyfajta kompromisszum.
Egy, általam is teljesen logikusnak tekinthető kompromisszum.
Vagy mégsem?
A folytatásban egy olyan bizonytalansági tényezőt mutatok meg, ami miatt joggal főhet a most építkezők és a velük dolgozó építési szakemberek feje… 🙁