A jós, mint építési szakember (1. rész)

A jós, mint építési szakember (1. rész)

– avagy bölcs dolog most építkezni vagy a legnagyobb őrültség?

Szerző: Bodnár György

Az építő közösség egyik fő „missziója” annak megmutatása, hogy valójában hányféle (nem csak építési!) szakember juthat szerephez egy-egy építkezésen. A múlt őszi Építem az otthonom konferencián például arról beszélgettünk, hogy igazából pszichológusoknak is értékes helye lenne a Tervcafékon!
Manapság viszont talán egy még különlegesebb „építési szakemberre” lenne a legnagyobb kereslet: megbízható, referenciákkal rendelkező jövendőmondóra…
A napról-napra bizonytalanabb helyzetben legtöbb építkező jó eséllyel több kérdést is feltenne egy ilyen jósnak.
Ezeket a mindenkit foglalkoztató témákat vesszük végig legújabb mini-sorozatunkban! (Előre szólok, hogy – képességek hiányában – jóslásra nem vállalkozok…)
Az első részben: belevágjak-e az építkezésbe idén vagy ne?

Pro 1.: Ki tudja, meddig lesz ennyi támogatás!

Talán soha nem állt még az építkezők rendelkezésére akkora állami támogatási arzenál, mint manapság. (Bár tény, hogy ezek legnagyobb része csak a gyerekes családok számára elérhető.)
Érdemes tudatosítani, hogy (jelenlegi ismeretek szerint!) ezek közül több is már csak idén december 31-ig elérhető! (A falusi CSOK már az év közepén véget ér, az ÁFA-kedvezmények és a felújítási támogatás pedig az év végén.) Egy nagyobb felújításba még mindenképpen bele lehet fogni és egy szerkezetkész ház felépítése is beleférhet még (5% ÁFA), de egy, a nulláról felépített kész ház végigvitele már elég rizikósnak tűnik.
A CSOK és a babaváró intézménye (meg a CSOK-hoz kapcsolódó kedvezmények) egyelőre nem tűnnek veszélyben lenni, de azért
– lesz áprilisban egy választás is,
– és még a jelenlegi kormány megmaradása esetén is kérdés lehet, hogy mit tud megfinanszírozni tartósan az állam az egyre tragikusabb világgazdasági helyzetben.

Ez utóbbi két bizonytalanság azoknak is „felelet” lehet, akik azt feszegetik, meghosszabbodhatnak-e az imént említett, idén lejáró kedvezmények.
A bizonytalanságot csak fokozza, hogy az utóbbi években többször is pár nappal a lejárat előtt jelentette be a kormány a lejáró kedvezmények meghosszabbodását. (Így volt ez például a „közel nulla” követelményekkel és tavaly a napelemes szaldós elszámolással is.)
Ebből a gondolatmenetből az következne, hogy aki teheti, vágjon bele minél hamarabb – ki tudja, lesz-e még hasonló lehetősége. (Az első félévre ez mindenképpen igaz. A második félév tekintetében talán okosabbak leszünk a választás után. A felújítási támogatásra viszont mindenképpen érdemes „ráhajtani”, ott bármikor beadhatók az addig összegyűlt számlák – igaz, hogy utána már „pótbeadásra” nincs lehetőség.)
Igen ám, DE!

Kontra 1: Soha nem volt még ilyen drága építkezni

Ma már egyértelmű, hogy az utóbbi két év áremelkedése reálértékben elvitte a támogatások egy részét. (Talán csak a többgyerekes (3+) családokról mondható el egyértelműen, hogy ők még most is biztosan jól járnak a korábbiakhoz képest.)
Az áremelkedéseket részben a megnövekvő kereslet hajtotta (leginkább a szakember-hiány oldaláról), aztán tavaly ehhez jöttek hozzá az építőanyagokat érintő világpiaci folyamatok (nyersanyagok és szállítási költségek drasztikus drágulása, a forint gyengülő árfolyama, a járványhelyzetből adódó átmeneti hiányok).

Arról már év elején lehetett hallani híreket, hogy ez a folyamat nem áll meg. A minimálbér emelése a munkaerő díját hajthatja tovább fel (az építőipari rezsiróradíj javasolt mértéke idén már közel 6500 Ft , miközben idén sem lett több szakember), az energiaárak drasztikus, többszörös(!) drágulása pedig mindenképpen megjelenik az anyagárakban. (A cégeknél nincs rezsicsökkentés!)
Mindeközben egész Európában egekben az infláció, amit csak nagyon kevés szektorban tudnak követni a bérek.
És ha ez még nem lett volna elég, itt az ukrajnai háború, a maga beláthatatlan következményeivel. (Egy biztos, az árakat ez is  csak felfelé fogja hajtani…)
Nem véletlen, hogy egyre többen állnak el építkezési terveik megvalósításától, mert egyre reménytelenebbnek érzik a finanszírozást 🙁
Lehet, hogy érdemes várni, amíg a piac visszazökken (talán, valamikor…) egyfajta egyensúlyibb állapotba.

Kontra 2: Bizonytalan helyzetben még kevésbé érdemes felelőtlen döntéseket hozni

Minap mesélte egyik kivitelező partnerünk, hogy jelenleg egy olyan házon dolgozik, ahol az építtető kb. 40 millió forint(!) külső forrás igénybe vételével építkezik (támogatás és hitel). Három gyereket vállalt – de még egy sincs…
Én is azt tapasztalom, hogy a mostani családtámogatások sok olyan család fantáziáját mozgatták meg, akiknek egyébként (sajnos) eszébe sem juthatott egy új otthon építése. Számukra hirtelen megjelent 20 millió forint „ingyenpénz” és erre mindenképpen le akartak csapni. (Ami egyébként teljességgel érthető. Az a baj, hogy annak idején a devizahitelek is ilyen soha vissza nem térő alkalmat jelentettek sokaknak…)
A (gyerek)vállalásokat azonban teljesíteni kell (ha ez nem sikerül, akkor vagy jön egy adósmentési program vagy a teljes megsemmisülés, elvégre a mostani „inflációs” kamatszint mellett elképesztő összeget kellene egyben visszafizetni), és a támogatott hiteleket is vissza kell fizetni (ki tudja, a mostani világpolitikai helyzet milyen hatással lesz a munkahelyekre!).
Szóval csak óvatosan, mindent alaposan átszámolva, minimum B (és C) tervvel felvértezve érdemes csak belevágni a nagyobb elköteleződésekbe.

Pro 2.: Hová tehetném jobb helyre a pénzemet?

Az előző pont inkább azoknak szólt, akiknek minimális saját tőke áll rendelkezésére. De mi van azokkal, akiknek van valamennyi pénze és „biztos helyen” szeretnék tudni megtakarításaikat?
Az utóbbi években a járványhelyzet értékelte fel a (vidékies) családi házakat, sajnos most az is elképzelhető, hogy menekültek ezreinek lesz szüksége új otthonra – ami például az albérleti piacot boríthatja fel. (Magam nem vagyok feltétlen híve a „saját tulajdont mindenkinek” szemléletnek, de el kell ismerni, hogy bizonytalan helyzetekben a saját otthon biztonságot jelenthet.)
Ha pedig valakinek már van saját otthona, akkor annak (okos, átgondolt!) energetikai korszerűsítése mindenképpen jó befektetésnek tűnik! (Én is sokszor szoktam emlegetni, hogy egy átgondolt felújítás a legjobb nyugdíj-előtakarékosság!)
Az energiaárak ugyanis szinte biztos, hogy nem fognak csökkenni. Sőt…

És ha már itt tartunk, akkor kétségtelen, hogy az energiaköltségek jelentik a jövő egyik legnagyobb bizonytalanságát. Erről lesz szó legközelebb.