– avagy kinek kell talajterhelési díjat fizetni?
Szerző: Szőke Rozália
A ház még fel sem épült, de máris fizetünk… Sokfelé, és sokat… Például talajterhelési díjat.
Ha még nem hallott róla, akkor talán még időben szólunk!
Egy olvasónkat kellemetlen meglepetésként érte:
„Tavaly kezdtünk el építkezni egy olyan telken, amin csatorna és városi víz is be volt vezetve. Az építkezéshez természetesen használták a vizet. Most kaptunk egy felszólítást az önkormányzattól, hogy fizessünk talajterhelési díjat, mert nem csatlakoztunk a csatornához. Én úgy gondolom, hogy mivel nem keletkezett szennyvíz, ez nem jogos…”
Válasz a mai blogbejegyzésben.
Ha van csatorna, rá kell csatlakozni!
Sajnos ki kell ábrándítanunk a levél íróját, mert a 2003. évi LXXXIX. törvény szerint „A talajterhelési díjfizetési kötelezettség azt a kibocsátót terheli, aki a műszakilag rendelkezésre álló közcsatornára nem köt rá, és helyi vízgazdálkodási hatósági, illetve vízjogi engedélyezés hatálya alá tartozó szennyvízelhelyezést, ideértve az egyedi zárt szennyvíztározót is, alkalmaz.” Magyarán: mivel a talajterhelési díj egyfajta környezetvédelmi adó, fizetni kell mindaddig, míg az épülő házat a csatornahálózatra nem kötik attól függetlenül, hogy keletkezik-e ott szennyvíz vagy sem.
Mi van, ha nem csatlakozunk?
A talajterhelési díj a méréssel igazolt felhasznált víz mennyiségétől függ. Ha a mérési lehetőség nem megoldott, akkor a vízművek által megállapított átalány alapján meghatározott víz mennyisége után kell fizetni a talajterhelési díjat, levonva ebből a locsolásra szánt víz mennyiségét, amit külön jogszabály határoz meg, és általában a felhasznált víz 10 %-a. (Megjegyzem ez a locsolási kedvezmény sok helyütt áldozatul esett az úgynevezett rezsicsökkentésnek, egyes vízművek ugyanis a rezsicsökkentést követően megszüntették ezt a kedvezményt, ami a kertvárosi, falusi körzeteket igen érzékenyen érintette.)
A talajterhelési díjnak a 2003. évi LXXXIX. törvény szerint egységdíja van, 1 200 Ft/m3, de érdekes módon ennek mértékével kapcsolatban például a Fővárosi Csatornázási Művek a települési önkormányzathoz irányított. Tehát mégsem egységdíjas?
Nem.
A 2003. évi LXXXIX. törvény 3. számú melléklete máris árnyalja a képet, mégpedig egy képlettel, miszerint a fizetendő éves talajterhelési díj (TTD) az egységdíj (Ft/m3) („E”), a díjfizetési alap (m3) („A”), és a település közigazgatási területére vonatkozó, a felszín alatti víz állapota szempontjából megállapított területérzékenységi szorzó („T”) szorzatával egyenlő. Ez utóbbi szorzó 1-től 5-ig terjed a kevésbé érzékeny területektől a fokozottan érzékeny területekig. Hogy az adott település melyik kategóriába tartozik, erre a kérdésre a területileg illetékes önkormányzat tud kielégítő választ adni.
Látható módon a talajterhelési díj inkább azoknak „szól”, akik saját szennyvíztárolóval akarják megoldani a szennyvíz elhelyezését, de az építkezés ideje alatt sok építkező ugyanebben a cipőben találhatja magát. (Feltéve, ha a csatornabekötést nem végezteti el még az építkezés megkezdése előtt.)
Van kiskapu?
Persze kibúvót mindig lehet találni, csak kérdés, hogy ez a kibúvó mennyibe kerül. Ugyanis a talajterhelési díj alapja csökkenthető, ha a szennyvíztározójából az arra feljogosított szervezettel (magyarán a szippantósokkal) szállíttatja el a szennyvizet, és ezt persze számlával is igazolja. Ugyancsak nem kell talajterhelési díjat fizetnie annak, aki egyedi szennyvíztisztító kisberendezést üzemeltet, és évente igazolja, hogy a kibocsátott nitrát-, ammónium-, szulfát-, kloridtartalom nem haladja meg a megengedett mennyiséget. Mindezek nem olcsó mulatságok, ezért végső soron az építkezőknek tanácsként annyit érdemes megjegyezni, hogy ha van kiépített vízvezeték, és van csatorna, minél előbb rá kell csatlakozni a csatornarendszerre, sok utólagos bosszúságtól mentjük meg ezzel önmagunkat.
(Kép: Ceglédinfo)
Ha tetszett a bejegyzés, ha érdekesnek, hasznosnak találta, ossza meg barátaival, ismerőseivel is!
