Ablakpad – Egy szokatlan ablak-kiegészítő
– avagy élvezzük premier planban a hóesést!
Nagy utat jártak be az évszázadok során az ablakok, mint szerkezeti elemek.
A kezdetleges házakon még egyetlen elvárás volt a mai szemmel parányinak mondható ablak-kezdeményekkel szemben: jöjjön be rajtuk friss levegő és menjen ki rajtuk a főzésnél, fűtésnél keletkező füst.
Ezzel szemben mi mindent várunk el tőlük manapság? Jöjjön be rajtuk keresztül minél több fény, de távozzon rajtuk keresztül télen minél kevesebb hő. Legyenek légzárók, de bonyolult vasalatokkal a legváltozatosabb nyitási formák legyenek megvalósíthatóak velük. Legyenek tartósak, kevés karbantartást igénylők, és ha lehet, szűrjék meg minél jobban a külvilág zajait. Ja, és persze legyenek szépek – mind kívülről, mind belülről!
Azt , hogy mitől mai és mitől jó egy mai ablak, részletesen tárgyaljuk az Építem a házam könyvsorozat most megjelent III. kötetében (Már csak a tető hiányzik!), a most bemutatott „ablak-kiegészítőről” azonban még ott sem esik szó. (Minden másról igen! -:) )
Még az ősz elején, majd később pár hete portyára indultam a környékünkön. Néhány jellegzetes terasz- illetve erkélyképet szerettem volna készíteni az Építem a házam könyv III. kötetéhez. Most, hogy kissé célirányosabban vettem szemügyre a házak homlokzatát (az utcáról csak az látszik), meglepődve tapasztaltam, hogy aránylag sok ház rendelkezik emeleti terasszal.
Ezt a blogot már régóta szerettem volna megírni, de valahogy mindig attól féltem, hogy túl sok indulatot gerjeszthetne a benne felvetett dilemma.
Miért van az, hogy az Építkezők Fogyasztóvédelmi Egyesületéhez benyújtott panaszok 2/3 része a nyílászárókhoz köthető?
„Keressen egymillió forintot néhány óra leforgása alatt – nulla forint befektetésével!”
Úgy tűnik, jó döntés volt, amikor a 
A rezzenéstelen arcú ácsról
Ilyen nincs! –tátottam el a számat, amikor egyik ismerősünk elmesélte jogász barátja építési történetét. (Pedig mini-sorozatunk előző két részéből is látható, hogy hallottam már cifra eseteket.)
Döbbenetes, de amikor valakinek elmesélem, hogy mostanában a családiház-építőknek és felújítóknak próbálok segíteni a sikeres építkezésben, szinte mindenkiből előtör valami régi sérelem. Kit hogyan vágott át egy-egy mesterember, hogyan lett felújított lakása, háza még rosszabb a felújítás után, mint előtte, kit hogyan néztek hülyének az anyagbeszerzésnél. A sor – sajnos – hosszan sorolható lenne.
Döbbenetes, de amikor valakinek elmesélem, hogy mostanában a családiház-építőknek és felújítóknak próbálok segíteni a sikeres építkezésben, szinte mindenkiből előtör valami régi sérelem. Kit hogyan vágott át egy-egy mesterember, hogyan lett felújított lakása, háza még rosszabb a felújítás után, mint előtte, kit hogyan néztek hülyének az anyagbeszerzésnél. A sor – sajnos – hosszan sorolható lenne.