A kilencvenes évek végén esett meg a következő történet, de gyanítom, hogy az eset tanulságai ma is érvényesek lehetnek. Esküvő előtt álltunk, jövendő lakhatásunkat úgy tudtuk a legegyszerűbben megoldani, hogy beépítettük szüleim házának a tetőterét. Vőlegényem még egy másik városban…
Sírjunk vagy nevessünk? (A rezzenéstelen arcú ács esete)
– Megtörtént, tanulságos esetek a családiház-építés és -felújítás világából (1. rész)
Döbbenetes, de amikor valakinek elmesélem, hogy mostanában a családiház-építőknek és felújítóknak próbálok segíteni a sikeres építkezésben, szinte mindenkiből előtör valami régi sérelem. Kit hogyan vágott át egy-egy mesterember, hogyan lett felújított lakása, háza még rosszabb a felújítás után, mint előtte, kit hogyan néztek hülyének az anyagbeszerzésnél. A sor – sajnos – hosszan sorolható lenne.
A történetek egy részénél egyszerre kerülgeti az embert a dühroham és a nevetőgörcs.
Ezekből a történetekből szeretnék megosztani három gyöngyszemet – hogy aztán végül kiderüljön, milyen új szolgáltatással szeretnénk segíteni abban a most építkezésre készülődőknek, hogy velük ne történhessen hasonló!
A rezzenéstelen arcú ács története
A kilencvenes években esett meg a következő történet, de gyanítom, hogy az eset tanulságai ma is érvényesek lehetnek.
A fiatal pár esküvő előtt állt, jövendő lakhatásukat úgy tudták a legegyszerűbben megoldani, hogy beépítették a lány szülei házának a tetőterét.
A vőlegény akkor még egy másik városban járt egyetemre, így a fiatalasszonyra hárult az építkezés levezénylésének oroszlánrésze.
Elkészültek a kőművesmunkák és megállapodott egy áccsal, hogy ő fogja megépíteni a tetőszerkezetet. Takarékosságból (akkor legalábbis azt hitte) „természetesen” ő sem ragaszkodott a számlához…
Elkészült a nagy mű, neki, mint laikusnak, nagyon tetszett. Kifizette az urat (akkor legalábbis még annak gondolta), pár nap után pedig megjelent az eredeti brigád építésvezetője, hogy folytassák a belső munkákat.
Meglátta a frissen elkészült tetőt, és elszörnyedt.
– Milyen munka ez? Hol vannak innen például a fogópárok?
És még hosszan sorolta a hiányosságokat.
– Ez a tető az első nagyobb szélben összedől. Hívja vissza azonnal az ácsot, hogy csinálja meg rendesen!
Mit volt mit tenni, az ifjú ara elment az ominózus ácsukhoz. Becsöngetett, a mester ajtót nyitott, és a fiatalasszony ott a küszöbön egy szuszra felsorolta a panaszaikat.
Az ács meghallgatta, elgondolkodott, majd rezzenéstelen arccal ezt kérdezte:
– Van magának valamilyen bizonyítéka arra, hogy én ott jártam magánál?
– Nincs – válaszolta hősünk elhűlve.
– Akkor viszontlátásra – mondta az úr– és becsapta az ajtót.
A dolog pikantériája, hogy – mivel egy közepes nagyságú városban laktak – később jónéhányszor összefutottak még az illetővel. Egyszer a színházban a férjet úgy kellett visszafogni, hogy ne húzzon be a mesternek(?) egy nagyot – de ez őt nem nagyon zavarta… Pedig talán ezáltal is tisztult volna a szakma…
