A zsugori marketinges története

Közzétéve: 2013-02-16

– avagy miért ne örüljünk gyanakvás nélkül, ha árcsökkenésről hallunk

olcso „Minden olyan drága!” – panaszkodnak a házépítők, házfelújítók.
„A megrendelőket csak az ár érdekli!” – panaszkodnak az építési szakemberek.
Nem kétséges, hogy az ár az egyik legellentmondásosabb fogalom – az építkezés világában is.
Mivel Az építő közösség nem titkolt célja a minőség és az árkomplex szemléletének népszerűsítése, ezért úgy gondoltam, itt az ideje, hogy megosszam egyik kedvenc történetemet – hátha örökérvényű tanulsággal szolgálhatok a házépítés, házfelújítás előtt állóknak (is)!

Volt egyszer egy kollégám, aki szolgáltató partnereink réme volt. Ennek oka az volt, hogy pofátlanul volt képes alkudni. Nagyjából így zajlott egy párbeszéd, amikor egy rendezvényen a szállodai szobákról folyt az egyezkedés.
Szállodamenedzser: – A listaárunk 10.000 Ft, arra gondoltam, kedves Péter, hogy ekkora létszámnál odaadjuk Önöknek a szobákat 6.500 Ft-ért.”
Péter (a marketingesünk): – Én 3.000 Ft-ra gondoltam.
SZM: – Már így is 30% kedvezményt adtam, ennél több már tényleg lehetetlen. De jó, legyen 6.000 Ft.
P: – 3.000.
SZM: – Na jó, a legvégső ár 5.500 Ft.
P: – 3.000.
A végén megkaptuk a szobákat 3.700 Ft-os áron, de utánunk üzentek, hogy ha legközelebb még egyszer elhozzuk ezt az embert, akkor be sem engednek bennünket.
Így ment ez újra és újra, a tulajdonosaink nagyon meg voltak elégedve a marketinges munkájával, amikor egyszer beütött a krach.
Éppen a legnagyobb partnereinknek tartottunk rendezvényt az egyik (akkoriban) előkelő szállóban. Kihozták a levest egy csészének alig nevezhető tárgyban, majd egy óriási tányéron szépen elrendezve érkezett egy, két kis húsból és pár szem köretből összeállított kompozíció. Mindenki várta a főételt, amikor kihoztak még két palacsintát és megkérdezték, hogy ki kér kávét.
„Nem baj, majd hazafelé eszünk egy jót az M3 mellett” – érkeztek a nem kicsit ironikus megjegyzések.
Valahogy úgy képzelem, hogy a rendezvény előtt most másként játszódott le az alku. Valahogy így:
Menedzser: – Az ebéd ára ekkora létszámra 4.000 Ft.
Péter: – 2.000.
Menedzser: – Rendben.
Péter örül, miközben a menedzser kifelé menet egyeztet a konyhával: – Féladag!

Tanulságok építkezőknek

Javaslom, hogy mindenki idézze fel ezt a történetet, amikor olcsó árral találkozik.
„Mi mennyi?” – idézhetnénk a régi Hofi-viccet. (Ha valaki nem ismeri, írjon, elküldöm!)
Lehet örülni, hogy öt évvel ezelőtti áron lehet építőanyaghoz jutni – csak éppen jó eséllyel ez az anyag már nem az az anyag. (Erről szólt egy blog is – itt olvasható!)
Lehet örülni annak, hogy olcsóbb a gáz – legfeljebb a fűtőértéke lesz annyi, hogy öt helyett tíz perc alatt fog felforrni a gázégőn a víz.
Lehet örülni annak, hogy a mester számla nélkül, fusiban csinálja meg valamelyik szakipari munkát – csak legfeljebb számon kérni nehéz lesz rajta bármit is. (Erről is van egy jópofa történet a honlapon, itt olvasható!)

És még egy kis filozofálás

Nem gondolom azt, hogy az ingyenességnek, az olcsó(bb) áraknak ne lenne létjogosultsága. A fontos az, hogytisztában legyünk azzal, mit kapunk (valójában) és mivel fizetünk érte!
Az Interneten is sok értékes anyagot találni ingyenesen letölthetően (Az építő közösség honlapján is letölthető két rövid tanulmány, nemsokára pedig valami sokkal nagyszabásúbbat szeretnék megosztani!) – ezekért az adatainkkal fizetünk.
Sok ingyenes programot használunk (most nem az illegális letöltésekről beszélek…), de tudomásul kell vennünk, hogy ha egy ilyen programban elvész például a korábbi munkánk, akkor senkinek sem tehetünk szemrehányást. (Az is lehet, hogy az alapfunkciójú változatot beetetésnek szánja a gyártó.)
Nem is olyan régen még a fővállalkozók kedvenc „trükkje” volt (nagyobb építkezéseken), hogy olyan mélyre lenyomták versenyeztetéssel az alvállalkozók árait, hogy ők is tisztában voltak vele, ilyen áron nem lehet rendesen megcsinálni a munkát. Aztán amikor elkészült a mű, akkor azt mondták: „Ez a munka sajnos értékelhetetlen. Jószívűek vagyunk, átvesszük, de csak 50%-os áron.”
Majd kiküldték a saját brigádjukat, ami (többé-kevésbé) kijavította a hibákat, mondjuk 30%-os költséggel. (A hasznot bárki kikalkulálhatja…)
Egyszóval az illúziókra épülő áralku mindkét fél (megrendelő és szolgáltató) számára komoly kockázatokat rejt.

A tanulság egyetlen kérdés: MI MENNYI?