Cui prodest? – Mégis kinek az érdeke?
– avagy ki segít abban, hogy rátaláljunk a legjobbra?
Ezt a blogot már régóta szerettem volna megírni, de valahogy mindig attól féltem, hogy túl sok indulatot gerjeszthetne a benne felvetett dilemma.
Amikor azonban minap felhívott egy kedves építkező házaspár hölgy tagja, és elpanaszolta, mennyire csalódott abban a szakemberben, akit (többek között) azért fogadtak fel, hogy segítsen megtalálni nekik a legelőnyösebb beszerzési forrásokat – ismét aktuálissá vált a fiókban heverő téma:
Mit is ajánlanak nekünk az építési szakemberek?
Miért van az, hogy az Építkezők Fogyasztóvédelmi Egyesületéhez benyújtott panaszok 2/3 része a nyílászárókhoz köthető?
„Keressen egymillió forintot néhány óra leforgása alatt – nulla forint befektetésével!”
Úgy tűnik, jó döntés volt, amikor a 
A rezzenéstelen arcú ácsról
Ilyen nincs! –tátottam el a számat, amikor egyik ismerősünk elmesélte jogász barátja építési történetét. (Pedig mini-sorozatunk előző két részéből is látható, hogy hallottam már cifra eseteket.)
Döbbenetes, de amikor valakinek elmesélem, hogy mostanában a családiház-építőknek és felújítóknak próbálok segíteni a sikeres építkezésben, szinte mindenkiből előtör valami régi sérelem. Kit hogyan vágott át egy-egy mesterember, hogyan lett felújított lakása, háza még rosszabb a felújítás után, mint előtte, kit hogyan néztek hülyének az anyagbeszerzésnél. A sor – sajnos – hosszan sorolható lenne.
Döbbenetes, de amikor valakinek elmesélem, hogy mostanában a családiház-építőknek és felújítóknak próbálok segíteni a sikeres építkezésben, szinte mindenkiből előtör valami régi sérelem. Kit hogyan vágott át egy-egy mesterember, hogyan lett felújított lakása, háza még rosszabb a felújítás után, mint előtte, kit hogyan néztek hülyének az anyagbeszerzésnél. A sor – sajnos – hosszan sorolható lenne.
Eddig már több mint 200 építkezőnek segítettünk a 
Feleségem éppen a fodrásznál ült minap, amikor egy feldúlt idősebb hölgy rontott be a boltba és felháborodottan mesélte, hogy egy úr jelent meg a háza előtt, vödörrel a kezében, és elkezdte módszeresen leszüretelni egész évben odaadással gondozott gyümölcsfájáról a gyümölcsöket. A szomszédokat is odacsődítve igyekezett „elfenyegetni” az illetőt, de az csak gúnyosan mosolygott (miközben tovább szedte a vödrébe a gyümölcsöt), és kijelentette, hogy az utcán termő gyümölcs mindenkié – így az övé is…