– avagy személyes történet a kórházi ágyról építkezői tanulságokkal
Szerző: Bodnár György
Kórházba kerülni nyilván nem kellemes, de ha az ember nyitott, akkor sok tanulsággal, megtapasztalással és felismeréssel is jár.
Egy ilyen történetet osztok meg veletek – és mivel nekem mindenről (is 🙂 ) a házépítés jut eszembe, így ígérem, lesz tanulsága az építkezők és építési szakemberek számára is! (Az építő közösség egyfajta újévi beköszöntője is ez egyben! 🙂 )
Úgy kezdődött, hogy mellettem levő bácsi telefonálni kezdett a testvérével…
Egy beteg panaszai – életkép egy hatágyas kórteremből
Egy hatágyas kórteremben az ember óhatatlanul belelát-belehallgat mások életébe, pláne, hogy az idősebbek kihangosítva telefonálnak. Így hallgattam bele én is a mellettem levő ágyon fekvő, már három hete bent levő Barna bácsi beszélgetésébe a testvérével.
A beszélgetés elején a bácsi hosszasan ecsetelte, hogy mennyi panasza van, hogy mennyire pocsékul érzi magát. A húga pedig feltette az egyik legnyilvánvalóbb kérdést:
– És mit mondanak az orvosok?
A válasz (azt gondolom) nagyon is tipikusnak volt mondható:
– Nem mondanak azok semmit!
Ez egyébként – személyesen igazolhatom! – egyáltalán nem volt igaz. Az orvosok és nővérek is igyekeztek képbe hozni a bácsit – de ő ebből mit sem érzékelt, mit sem értett…
Házépítők és építési szakemberek egyik legnagyobb dilemmája
„Nem mondanak ezek semmit!”
Szerintem sokan és sokféle szituációban hallották már (vagy akár mondták ki maguk is!) ugyanezt a mondatot, legyen szó orvosokról, autószerelőkről, programozókról – vagy éppen építészekről, építési szakemberekről.
Kérdezünk valamit, szeretnénk képbe kerülni. Jó esetben kapunk is valamilyen választ, de azt az esetek többségében nem értjük vagy nem tudjuk értelmezni.
Mert nem beszélünk egy nyelvet.
Nem azonos a tudásszintünk.
Nem beszéljük a szakzsargont.
És a másik félnek nincsen ideje, türelme felhozni bennünket arra a minimális tudásszintre, amivel már értelmezni tudnánk az általa elmondottakat, tanácsoltakat. (Sőt, közérthetően, leegyszerűsítve elmondani valamit eleve ritka képesség. Egy napi szinten űzött szakma „zárt ketrecéből” nézve könnyű kiakadni, elképedni: „Hogy nem lehet ezt érteni?” „Hogy lehet valaki ennyire buta?” „Hiszen ez annyira triviális!”)
Házépítők, házfelújítók – így nem lesztek kiszolgáltatottak
A bácsi telefonbeszélgetését hallva rájöttem, hogy ez egy nagyon hétköznapi és nagyon láttató példa arra is, hogy miért jött létre valójában Az építő közösség, miért írtam meg az Építem a házam könyveket!
Egy építkezésre, egy komolyabb házfelújításra fel kell készülni, minimális szakmai ismeretekkel kell felvértezni magunkat, mert
– csak így fogunk tudni egyenrangú félként kommunikálni az építési szakemberekkel,
– csak így fogjuk tudni nekik világosan és egyértelműen elmondani az elképzeléseinket – melyek ráadásul kevésbé lesznek földtől elrugaszkodottak is! (Az orvosi példánál maradva: csak így fogjuk tudni elmondani a panaszainkat.)
– és csak így fogjuk tudni megérteni az általuk javasoltakat és tudunk felelősségteljes döntéseket hozni az alternatívákról.
Szakemberek és megbízók közös érdeke ez, mert csak így oldható fel a „Nem mondanak ezek semmit!” és a „Nem értenek ezek semmit!” paradoxona.
Az építő közösség, mint elkötelezett tolmács
Kedves építkezők, kedves építési szakemberek!
Kövessétek 2023-ban is Az építő közösséget, vegyetek részt a programjainkon, nézzétek a videóinkat, vegyétek és ajánljátok az Építem a házam könyveket!
Hogy a felkészült építkezők és a felkészült építési szakemberek hatékony közös munkával minél több klassz házépítést és minél több átgondolt házfelújítást valósítsanak meg idén!
Boldog, örömökben és sikerekben gazdag új évet és sikeres építkezéseket kívánok!
