Háromgenerációs ház – hidakkal

Háromgenerációs ház – hidakkal

– avagy korosztályok és tájképi különbségek áthidalása

Az Építem a házam szeptemberben megjelent 4. kötete tulajdonképpen a lakberendezés köré szerveződik, és egyik fő témája a belső térkialakítás. (Még nincs meg Önnek ez a remek könyv? Gyorsan kattintson ide! 🙂 )
Mivel már amúgy is régen voltak szép, érdekes, tanulságos házak a blogban, így most egy olyan házat hoztam, melyben ügyesen oldotta meg az építész több generáció együtt élését.
Íme a „Bridge House”, a háromgenerációs ház  „hidakkal”!!

Háromféle tér szükségessége

Az Építem a házam 4. kötetében írok arról is, hogy egy házban, egy otthonban mindenképpen törekedni kell arra, hogy háromféle tér is kialakításra kerüljön.
Kellenek ún. közösségi terek – olyan terek, melyek a társasági élet színterei, ahová beengedjük barátainkat, ismerőseinket.
Kellenek olyan terek, melyek már inkább csak a család közösségi életének színterei.
És mindenképpen kellenek privát terek – minden ottlakó számára. Olyan terek, amelyek csak valamelyik családtagé. Ahová vissza lehet vonulni, ahol egyfajta saját életet lehet élni (például egy speciális hobbit űzni).

Bár nyilván az első két tértípus között lehet fizikai átfedés, de azért nem nehéz elképzelni, hogy ezen terek kialakítása annál nagyobb kihívás, minél többen laknak a házban.

Többgenerációs létforma

Régen teljesen természetes volt, hogy több generáció lakik együtt egy fedél alatt. A városiasodás, mondjuk úgy, az individualizmus térhódítása aztán egyre inkább az egygenerációs lakhatás irányába tolta el az igényeket (legalábbis a nyugati kultúrában).
Ennek szeretjük élvezni az előnyeit (kevesebb emberhez kell alkalmazkodni), de sokszor szenvedünk a hátrányaitól is (milyen jó lenne, ha átjönne apu/anyu/após/anyós a gyerekre vigyázni, milyen jó lenne, ha az idős, esetleg beteg hozzátartozók meglátogatása nem lenne olyan nagy próbatétel hétvégente, stb.).
„A szülők lakjanak közel, de ne olyan közel, hogy papucsban át lehessen jönni” – eddig ez volt az általam hallott, legkényelmesebb megoldásról szóló elképzelés… (Az más kérdés, hogy szerintem a Föld erőforrásai sem bírnák el azt, hogy mindenki egy önálló otthonban élje az életét – de ezzel persze lehet vitatkozni.)

Tény és való, hogy egyre többen ismerik fel a többgenerációs együttlakásban rejlő előnyöket (azt se feledjük, hogy ez mennyivel költségtakarékosabb megoldás szinte mindenben!) – miközben mindenki szeretne ezzel egyidejűleg minél többet megtartani a függetlenségéből. (A családi béke szempontjából ez valószínűleg egy jó törekvés is…)
A mai blogba egy olyan házat hoztam Amerikából, amely – szerintem – szellemes térkialakítással oldja meg három generáció együttélését. (Talán nem véletlen, hogy az erről szóló igény egy első generációs amerikai, koreai bevándoroló házaspárban (a nagyszülőkben) született meg.)

 Igazán az alsó képen látszik jól a háromgenerációs ház szerkezeti felépítése (az erdő felől). A két alsó téglatestet két „híd” is összeköti: egyik középen, a másik pedig felül.

 

Bridge House (Hídház)

A házat a Höweler + Yoon Architecture tervező iroda álmodta meg, és 2014-ben valósult meg.
Az épületet egy külvárosi övezet szélén kellett megépíteni, a telek hátsó része egy meredek, védett erdőre néz.
A lapostetős épület markánsan három téglatest-részből épül fel (a struktúra igazából a hátsó traktus felől érzékelhető):
A földszinti kisebb (az alsó alaprajzon bal oldali) térrész a nagyszülők önálló birodalma, a földszint (jobb oldali) nagyobb tere pedig a közösségi élet színtere. (Visszautalva a blog elején leírtakra: itt kerültek kialakításra a közösségi élet két rétegének helyszínei.) Itt van a konyha, az étkező, a nappali – és ide kapcsolódik a garázs is.
A harmadik felső „hasáb” ezt a két térrészt köti össze (mintegy hidat képezve nem csak a két tér, hanem – jelképesen – a generációk között is). Ide kerültek a második és harmadik generáció privát terei. Egy-egy szobát kaptak az unokák, egyet az itt élő fiú és meny, és egyet a már nem itt élő, de haza-hazalátogató lány. (Az emeleti szobákhoz jó nagy teraszok is kapcsolódnak.)

Még egy érdekes „híd” jelenik meg a házban – ez a nyaktag az, ami összeköti (és egyben elválasztja) a földszinti két térrészt. Ezt mindkét oldalán üveggel határolták le, ezzel egy másik jelzésértékű „funkciót” is kapott: mintegy „átláthatóvá” teszi a házat, összeköti az utcafronti kertvárosi részt a hátsó, erdős résszel, és egyben kicsit fel is oldja a szabályos mértani téglaformák szigorú szabályosságát.

 Az első képen a hatalmas teraszok egyike látszik, amely tényleg karnyújtásnyira hozza a természetet. (A képen jól láthatók a nagy üvegfelületekhez tartozó elhúzható árnyékolók. Ezekről az Építem a házam 3. kötetében volt szó!) A második képen a két alsó térrészt összekötő „átlátszó” nyaktag látható. Átjárást biztosít a két funkcionális egység között, de egyben el is választja őket egymástól.

Hatalmas üvegfelületek

A házban ettől függetlenül is sok és nagy üvegfelület kapott helyet. Ezek egyrészt mintegy behozzák a házat körülvevő gyönyörű természetet a helyiségekbe, másrészt fontos szerepet játszanak a téli benapozottság jelentette hőnyereségben.
Érdemes azt is bemutatni, hogy a nagy üvegfelületekből adódó nyári problémákat a szerkezeti árnyékolás gondos kialakításával is igyekeztek ellensúlyozni.

A hatalmas üvegfelületek egyrészt szinte „beengedik” a szomszédos erdőt a szobákba, másrészt a benapozottságot segítik. Ez utóbbi nyáron nem lenne annyira kívánatos, ezért (a korábban mutatott árnyékolókon túl) a ház szerkezeti kialakításával is „rásegítenek”: a nyári, magasan haladó nap nem süt be a szobába, a téli, alacsonyan haladó nap azonban teljesen benapozza szobát. 

Alaprajzok

A földszint és az emelet alaprajza

Forrás: www.archdaily.com/548575/bridge-house-howeler-yoon-architecture
Képek: Höweler + Yoon Architecture, ©Jeff Wolfram