Nem illik mások beszélgetését kihallgatni, azonban akaratlanul is elkaptam egyik hozzám közel ülő kolléga félmondatát. A Tavaszi Építészeti Fesztiválon ültünk, egészen pontosan aMagyar Építészek Harmadik Világtalálkozójának résztvevőjeként hallgattuk Salvatore Ettorre-nak, a budapesti Olasz Kultúrintézet igazgatójának házigazdai minőségében elmondott megnyitóját.
„Nem is az építészetről beszélt, hanem az épületgépészetről” – súgta félhangosan a mellette ülő fülébe a fentebb idézett kolléga. Igaza volt, többször is elhangzott az „installazione” szó, amit azért akkor is értettünk volna, ha nem lett volna a kitűnő szinkrontolmácsolás.
A kétnapos konferencia kiváló előadásai annyi élményt, befogadni- és feldolgoznivalót nyújtottak, hogy csak pár nappal később jutott eszembe ez a félmondat és csak akkor kezdtem el gondolkodni rajta. A tervezésben nagyon fontos az építész munkája, de cseppet sem elhanyagolható a társtervezők szerepe és felelőssége.
Az épületgépészet – amibe a fűtés és a hűtés, a víz- és gázellátás, a csatorna és a kábeltévé ugyanúgy beletartozik, mint az elektromos hálózat és a melegvíz-készítés egyre nagyobb jelentőséget kap. Nem csak a kongresszuson ismertetett világhíres középületeknél, hanem a családi ház építésben és persze a felújításban is.
Annak idején, az egyetemen a szakmájukra egy kicsit talán a kelleténél büszkébb épületgépész oktatók úgy magyarázták el ezt a kérdést a sötétebb fejűnek tartott építészhallgatók számára, hogy az ősember barlangja és a mai házak között az épületgépészet jelenti a különbséget. Annak ellenére hogy, az üveggyárosoknak és az ablakosoknak biztosan lenne hozzátennivalójuk, mégis elgondolkodtató elmélet. Remélem, hogy könyvünkben kellőképpen hangsúlyoztuk és ismertettük az építész társtervezőinek feladatait és jelentőségét.
