Érdekes és egyáltalán nem ritka kérdés, hogy miként lehet egy lakóparkban olyan családi házat építeni, amelyik egyedi, de mégsem feltétlenül hivalkodó – és nem mellesleg minél praktikusabban használja ki a sokszor igencsak szűkösen rendelkezésre álló beépíthető alapterületet.
A ma bemutatásra kerülő ház ugyan Peruban épült, mégis (vagy talán éppen ezért) jónéhány olyan, idehaza talán szokatlannak számító ötlet leshető el belőle, melyeket bármely házterv kapcsán meg lehet fontolni.
A családi ház építésének alapjai: életszemlélet és lehetőségek
Nem véletlenül hangsúlyozzuk újra és újra Az építő közösségben (például ebben a blogban!), hogy egy családi ház tervezése során az első nagy feladat mindig az építtetőé: kemény és fáradságos munkával neki (illetve a családnak) kell átgondolni, milyen „világkép” mentén szeretnék létrehozni új otthonukat.
Ebbe rengeteg minden tartozik bele, kezdve olyan alapkérdések átgondolásától, mint hogy hány gyereket szeretnének felnevelni a közös otthonban, hogyan képzelik az öregkorukat, mennyire szeretnék társaságivá, nyitottá, befogadóvá tenni a házat, hogyan viszonyulnak a kerthez, a lehetséges szomszédokhoz. És aztán folytatni lehet olyan kérdések tisztázásával,mint hogy mennyire fontos a család számára az energiatakarékosság, a környezettudatosság, az „öko-szemlélet”.
Ha aztán emellé még az anyagi lehetőségek reális elemzését is elvégzi a család – na, akkor már el lehet kezdeni építészt keresni!
Nem tudom, így tett-e az a család, amelyik a mostani blogbejegyzésben bemutatásra kerülő családi házat megépíttette Martin Dulanto Sangalli építésszel Peruban, Limaban – de számomra az első benyomás (a képek alapján) mégis ez volt. (A ház neve Casa Blanca Residence)
A három szintes (nevéhez méltóan fehér) Casa Blanca Residence legalsó szintjéből csak a bevilágító ablakok látszanak. A középső szint hatalmas üvegfelületei (a kerítés hiányával párosulva) ugyanakkor igencsak nyitottá teszik lakók életét. (Csak adott életstílushoz ajánlott.)
A legalsó szint szinte teljesen a föld alá került – ez mégsem feltűnő, mert a felső ablakok jó sok fényt engednek be. Bár a képen éppen a társalgó látható, de ezen a szinten főként az – amúgyis éjjel használt – hálószobák találhatók.
Lakóparkban, korlátozott alapterülettel
Bár a leírás nem szól arról az igencsak lényeges tényről, hogy kiknek épült a ház, a képek és az alaprajz alapján egy olyan házaspár számára lehet ideális, akiknek a gyerekei már kirepültek (de még vissza-visszajárnak!), és akik viszonylag élénk baráti, társadalmi életet élnek.
A beépíthető alapterület vélhetően nem volt túl nagy, ilyenkor egy dolgot lehet tenni: függőlegesen terjeszkedni. Ennél a háznál ezt meglehetősen „bátran” tették: a három szintből a legalsót teljesen a föld aláhelyezték el (gyakorlatilag vízszintes terepen)! Idehaza ezt már akár szuterénnek is nevezhetnénk – de egyáltalán nem kelt olyan benyomást. Alapvetően a hálószobák kerültek erre a szintre(!) – mindegyik külön mosdóval ellátva. (Gondolom abból indultak ki, hogy az alváshoz úgysem kell nagyon sok fény 🙂 ) A szobák felülről kapnak bevilágítást és ezeken az ablakokon keresztül biztosított a légcsere is.
A középső szinten a közösségi terek találhatók – gyakorlatilag egybenyitva, közvetlen kertkapcsolattal.
Az épület harmadik szintjén egy kényelmes terasz található.
Két metszeti rajz és a középső szint alaprajza, hogy könnyebben el lehessen képzelni a szerkezetet. Még több metszeti kép és alaprajz található az eredeti cikkben (forrás alul)
Fókuszpont
Belsőépítészek, lakberendezők egyik fő vetérelve, hogy a ház fő helyiségeiben mindig kell lennie valami „fókuszpontnak”, ami a különlegessége az adott szobának, ami vezeti a szemet, amihez igazodhat a többi berendezési tárgy.
Ilyen fókuszpontja (azaz különlegessége) természetesen egy háznak is lehet – ezt jelen esetben a három szinten átívelő, feltűnő, narancssárga dizájnlépcső jelenti – ami kívülről is remekül látható. (A rengeteg üvegfelület egyébként is jelentős nyitottságot feltételez a bentlakók részéről.) Az élénk színt külön kiemeli a ház egyszerű fehér színe.
A lépcső (pontosabban a lépcsőház) ebben az esetben még egy speciális funkciót is ellát: egyfajta patioként, nyitott belső udvarként is szolgál. Ezen a ponton természetesen egyből megbukna a magyar viszonyokra egy-az-egyben történő adaptálás: ez a ház finoman szólva sem nevezhető passzívháznak… (Egyszerűen más éghajlati viszonyokra való.)
Nem is az adaptálás miatt mutattam be. Egyszerűen gondolatébresztőnek.
Különösen este szembetűnő a ház legfőbb jellegzetessége („fókuszpontja”), a narancssárga, mindhárom szintet átívelő lépcső.
A társasági élet színtere a középső szint, az egybenyitott konyha-étkező-nappalival és az óriási üvegfelületekkel hangsúlyozott kertkapcsolattal. Érdekesség, hogy a lépcsőház egyben délvidéki hatást tükröző patioként is funkcionál.
Forrás: https://freshome.com/bright-orange-staircase-as-focal-point-for-casa-blan…
Fényképek: Juan Solano.
