Gyilkos házak 1. rész

Gyilkos házak 1. rész

– amikor az édes otthon nem is annyira édes

Nem, nem egy új Stephen King könyv vagy filmadaptáció ajánlójáról van szó!
A téma bizonyos értelemben sokkal félelmetesebb – mert nem fikció.
Illetve egy hasonlóság mindenképpen felfedezhető King horrorkönyveivel: itt is láthatatlan, megfoghatatlan dolgok képezik az aggódás tárgyát.
Tehát nézzük, mi is maradt ki Az építem a házam I. kötetének telekválasztással foglalkozó fejezetéből!

A sztori

Két hete Az építő közösség egy kedves hölgy tagja hívott fel telefonon. Telekválasztás előtt állnak, és úgy tűnt, megtalálták álmaik birtokát. Egyetlen zavaró tényező adódott: közvetlenül a telek mellett egy villamos távvezeték halad. Óvatosságból megmérették a térerősséget ott, ahol a majdan a szobák állnának. A mérőműszer 200 T (Tesla) (?) elektromágneses sugárzást mutatott.
Tényleg olyan sok ez, mint ahogy azt a kihívott szakember vélerményezte? – szólt a nekem feltett kérdés.
Megígértem, hogy utánajárok a dolognak.

A múlt kísértetei

Többször, több fórumon elmeséltem már, hogy eredeti szakmám erősáramú villamosmérnök (bár már elég régóta nem vállalnám el senkinek a családi háza villamossági rendszerének megtervezését…)
Sőt, kimondottan a nagyfeszültségű távvezetékek üzemeltetésével foglalkoztam első munkahelyemen (nem titok, ez a nyolcvanas évek végén volt).
Emlékszem, ez a téma már akkor is slágernek számított, noha a nagy nyilvánosság előtt csak kevésszer kapott teret: ártalmasak-e az emberi egészségre a nagyfeszültségű távvezetékek (illetve a a bennük folyó váltakozó áram által létrehozott elektromos és mágneses tér)?
Akkor és azóta is tucatnyi nemzetközi tanulmány bizonyította, hogy igen, s legalább ugyanennyi, hogy nem… (Azóta létrejött ennek a témának az analógiája is a mobiltelefonok nagyfrekvenciás hullámai kapcsán. Aki szeret borzongani, annak egy megdöbbentő kísérlet. Aki pedig tovább kutakodik, tömegével talál cáfolatokat...)
Egy biztos:ha valaki egy párás nyári reggelen elsétál a fűben mezítláb egy legalább 120 kV-os távvezeték alatt, akkor azt fogja tapasztalni, hogy „csíp a fű”. Nem véletlen, hogy ritkán látni birkákat legelni a távvezeték alatt… (De ez persze ettől még nem okvetlenül veszélyforrás…)

Lássuk a számokat!

Utánanéztem annak, hogy milyen szabályozás vonatkozik az elektromos terekre Magyarországon. Íme:
Elektromos térerősség (50 Hz):
Lakossági huzamosabb tartózkodás: 5.000 V/m ( 63/2004 törvényi határérték)
Lakossági tartózkodás néhány órára: 10.000 V/m (IRPA Nemzetközi Sugárvédelmi Egyesület ajánlás 1990)

Mágneses térerősség:
Lakossági huzamosabb tartózkodás: 0,1 mT (más mértékegységben 100.000 nT) (63/2004)
Lakossági tartózkodás néhány órára: 1 mT (IRPA Nemzetközi Sugárvédelmi Egyesület ajánlás 1990)

Ezek tehát az előírások. (Nem valószínű tehát, hogy 200 T térerősséget mértek volna az adott telken, mivel 1 T = 1000 mT…). Viszont kicsit tovább kutakodva döbbenetes határérték-alternatívákra leltem!
A törvényi előírások mellett sok országban kutatóintézetek, orvosi intézetek is megfogalmaznak – tapasztalataik alapján – különböző ajánlásokat. És bizony ezek az ajánlások több nagyságrend(!) eltérést mutatnak az előbb felvázoltakhoz képest! Csak egy-két példa a mágneses térerősségre:
Hosszabb emberi tartózkodású nyílt terek: 1.000 nT (Svájci törvény)
Új építések:  200-500 nT (amerikai városok)
Alvási funkciójú területeken: 20 nT (építési biológusok Maes, 2003)

Vesd össze: 20 kontra 100.000!
Ekkor döntöttem el, hogy érdemes lehet néhány blogot szentelni ennek a témának. Tehát: folytatása következik!
Ui: Klubtársunk végül – véleményemet meg sem várva – nem vette meg az illető telket.