A gyerekek, mint kulcsszereplők!

A gyerekek, mint kulcsszereplők!

A családi ház tervezésénél mindig „kritikus pont” a gyerekek kérdése.

Hányan vannak, és még hányan lesznek? Ez azért kulcskérdés, mert a legtöbben (én is) szeretnénk, ha minden gyermekünknek külön szobát tudnánk biztosítani az önálló élethez. (És éppen ez az, amit egy családi házban könnyebben megvalósíthatunk, mint egy lakás esetében.)

A probléma azonban kicsit hasonlatos a gyerekruhákhoz. Ott is az a gond, hogy a gyerekek nagyon gyorsan nőnek, így egy-egy ruhadarabot viszonylag rövid ideig tudnak csak hordani. Ez teszi viszonylag drágává az öltöztetésüket. Egy családi ház élettartamához képest ugyanígy „túl rövid” az az idő, az a 15-20 év, amit a gyerekek otthon töltenek.

Ráadásul első éveikben éppenhogy nem igénylik azt, hogy el legyenek zárva a család többi tagjától. Nekem két lányom van, akik között másfél év a korkülönbség. Tapasztalatból mondom, hogy 8-10 éves korukig sokkal szívesebben voltak együtt, mint külön. A kettőjük szobáját elválasztó falat elég lett volna ekkor felépíteni. Játszani pedig úgyis többnyire a nappaliban játszottak, ahol közel lehettek apuhoz, anyuhoz.

Aztán pillanatok alatt elrepül 10-15 év, és a gyerekek önálló életet kezdenek. Sokan azzal áltatják magukat, hogy ezt majd a közös családi otthonban fogják megtenni. Ha mégsem, akkor viszont a szülők magukra maradnak a hatalmas házban. (A családi házak nem is olyan régen még éppen attól voltak családi házak, hogy bennük több generáció lakott együtt. Talán nem kell mondani, hogy annak is megvan a maga előnye, ha a nagyszülőket igénybe véve tudunk a gyerekek mellett is néhanapján esti külön programot szervezni. Mára azonban már minden generáció önálló otthont igényel magának. Az hogy ez jó, fenntartható-e , az egy másik kérdés.)

Sokat segíthet a gyerek(ek) későbbi lakásproblémájának megoldásban, ha már ma úgy tervezzük meg a családi házunkat, hogy annak egy része teljesen leválasztható legyen.  A leválasztható részen természetesen minden lakás-funkciónak megtalálhatónak kell lennie (például WC, fürdőszoba, nappali, jó kérdés, hogy elfogadható kompromisszum-e a közös konyha?), és gondoskodni kell a szeparált megközelíthetőségről is.

Az is elképzelhető, hogy ez a leválasztás annak idején majd minimális átalakítást igényel, de ahhoz, hogy ez az építkezés tényleg minimális beavatkozással (és anyagi áldozattal) járjon, már ma erre (is) gondolva kell megtervezni az épület kialakítását.

Az Építem a házam könyvsorozat I. kötetében arra is bemutatunk egy példát, hogy egy saroktelek esetén még egy önálló kert leválasztása is megoldható a későbbiek során!