– avagy ez most egy szubjektív (kicsit provokatív) bejegyzés
Szerző: Bodnár György
Ezt a bejegyzést a legutóbbi Tervcafé alapozta meg.
Lesz benne szó megbízhatatlan építési szakemberekről és megbízhatatlan építkezőkről, valamint arról, hogyan látjuk meg egymás szemében a szálkát, miközben… (Ez a gerendás hasonlat egyébként is jól illik egy építési bloghoz! 🙂 )
Remélem, hogy a nyugalom megzavarására alkalmas sorok következnek!
De hát nem kell mindig „jólfésült” blogokat írni…
Ezt utálják a legjobban az építkezők
„Tudd meg, hogy mit utál a piac a legjobban a szakmádban – és pozicionáld magadat úgy, hogy te nem ilyen vagy!”
Bár ezért a jótanácsért már önmagában érdemes volt belefogni ennek a blogbejegyzésnek az elolvasásába :-), de mindezt most csak kiindulásnak szántam.
Évekkel ezelőtt egy marketing előadáson hallottam ezt az iránymutatást, ahol mindjárt egy példát is felhoztak – éppen az építőipar világából!
Készült (állítólag) egy felmérés, amelyben építkezőket kérdeztek meg arról, hogy mit utálnak legjobban az építési szakmában. A válasz valójában csak első pillantásra volt meglepő:
„Az építési szakemberek megbízhatatlanságát. Megígérik, hogy ekkor és ekkor jönnek, kiveszünk egy nap szabadságot – aztán nem jönnek. És még a telefont sem veszik fel. Aztán két hét múlva beállítanak, hogy akkor most megjöttek…”
Hozzáteszem, hogy ez az állítólagos felmérés még a válság előtt készült. Vajon mit mondanának minderre a mai őrült kor építkezői?!
Valljuk be, a felhozott kifogás tényleg elég idegesítő – és joggal felháborító. Már-már arra is alkalmas, hogy egy egész szakmát megbélyegezzen. (Természetesen tisztelet a kivételeknek!)
ÁMDE!
Ingyenes lehetőség az építkezők számára
Remélem nem mondok újdonságot, de van nekünk egy egyedülálló, ráadásul kvázi ingyenes rendezvényünk, ahol a házterveket lehet a legkülönbözőbb építési szakemberekkel átbeszélni, „megkonzultálni”. Ez a Tervcafé.
Nagy örömömre ez mára már (túl a 100. alkalmon) egy igen népszerű rendezvény lett, az esetek túlnyomó többségében a jelentkezéseket korábban le kell zárni, mert több érdeklődőt már nem tudunk fogadni. (Így mindig vannak, akik lemaradnak erről a kivételes lehetőségről.)
A meghívott, a rendezvényen részt vevő szakemberek számát mindig igyekszünk a jelentkezők létszámához igazítani annak érdekében, hogy mindenki találjon magának (tülekedés nélkül) konzultációs partnert. Hangsúlyozom, hogy minden szakember lelkesedésből, segítő szándékból, fizetség nélkül jön el ezekre az alkalmakra.
A rendezvény előtt 2 nappal minden jelentkező emlékeztetőt kap, amelyben ismét kérem azt, hogy ha nem tud eljönni, azt idejében jelezze.
Az építkezők és az a bizonyos gerenda
Úgy saccolom, nem nagyon volt még olyan látogató, aki a Tervcafé után legalább 200 000 Ft-ot ne tudott volna megspórolni az építkezésén.
Ekkora értékhez lehet jutni gyakorlatilag ingyen – egy ígérvény ellenében: regisztrálok.
Mindezek fényében érdemes szemlélni azt a tapasztalatot, hogy a jelentkezők 20-30%-a mindenféle jelzés nélkül egész egyszerűen nem jön el.
Nem törődve azzal, hogy mások elől vesz el egy értékes lehetőséget, nem törődve azzal, hogy mások értékes munkaidejükből szánnának rá értékes órákat.
„Kiment a fejemből.” „Más dolgom adódott.”
Jól hangzik. De vajon nem ugyanezeket a kifogásokat sorolják fel a megbízhatatlannak beállított szakemberek is?
Egy építkezés sikere közös munka eredménye
Az előbb említett problémát többnyire sikerrel kezeljük – a 100 alkalom tapasztalata már elég jól mutatja, hogy mikor hány fővel kalkuláljunk reálisan. (A múlt kedd 50%-os távolmaradási aránya azért már eléggé kirívó volt…)
De ettől még nincs ez így jól.
És talán nem baj, ha mindezt szóvá is teszem.
Az építő közösség egyik legfontosabb üzenete, hogy egy házépítés, házfelújítás sikeréhez mindig két szereplőre (és ezek hatékony együtt dolgozására) van szükség: megrendelőre és építési szakemberekre.
Csak egymás elvárásainak és értékeinek fel- és elismerése vezethet el a sikerhez.
Ehhez tulajdonképpen nem kell más, mint a sok vallás és filozófia által megfogalmazott egyszerű vezérlőelv szem előtt tartása: úgy viselkedjünk másokkal, úgy álljunk másokhoz, ahogy mi is szeretnénk, hogy mások velünk viselkedjenek…
Bocsánat, de kikívánkozott belőlem…
