– egy amatőr barkácsoló tapasztalatai
Egy családi házban mindig akad tennivaló. Egész egyszerűen annyi „alkatrészből” és hozzávalóból áll, hogy – már csak a nagy számok törvénye alapján is – mindig éppen elromlik benne valami.
Nálunk a nyár elején a padlásfeljáró törött ketté. (Valami olyasmire kell gondolni, mint ami a képen látható.) Most, hogy közeledik a tél, nem akartuk már tovább húzni a javítást – vettünk hát egy újat, amelynek a beszerelését magunkra vállaltuk.
Nem gondoiltam volna, hogy egy ilyen egyszerű szerkezet beépítése ennyi tanulságot hordoz!
Ezeket a tapasztalatokat most megosztom – ígérem, hogy azok számára is lesz benne jótanács, akik még csak a háztervek készítésénél járnak!
A padlás igenis jó dolog!
Egy családi házban egy dologból garantáltan mindig kevés lesz: tárolóhelyből. (Van, aki másként gondolja?)
Ha tehát abból indulunk ki, hogy előbb-utóbb minden talpalatnyi hely tele lesz „majdnem tökéletes” műszaki cikkekkel, a gyerek által kinőtt ruházattal, a legkülönbözőbb, már nem használt biciklikkel, az örökkévalóságnak őrzött régi újságokkal és könyvekkel, egyszer valamikor még felhasználható építőanyagokkal – nos, akkor bizony rádöbbenünk arra az addig esetleg még nem kihasznált, nem lakott padlástér is remek szolgálatot tehet.
Nálunk ilyen padlástér a garázs fölött áll rendelkezésre.
A padlásra persze fel is kell tudni jutni. Ilyen alkalomszerű közlekedésre találták ki a felhajtható padlásfeljárót, amely csak akkor foglalja a helyet, amikor használjuk.
1. tanulság: Már a tervezéskor érdemes a nem lakott padlás későbbi funkcióira gondolni. Lehet, hogy később mégis lakóhelyiséget akarunk kialakítani odafent? Még ha el is vetjük ezt a lehetőséget, akkor is érdemes tárolásra lakalmassá tenni ezt a holt teret. Már a tervezéskor célszerű betervezni a feljárót (vagy lehetőségét).
Milyen padlásfeljárót válasszunk?
Ez a blog nem szeretne termékbemutató lenni – inkább a saját tapasztalataimat osztom csak meg.
Ha az ember felfedező körútra indul, akkor azt látja, hogy bizony az árak jelentős szórást mutatnak (és ezen persze nem lepődik meg!) Mi 15-50.000 Ft közötti árakkal találkoztunk.
A drágább árak egyik oka a beépített hőszigetelés (és esetleg ehhez még a légtömörség is hozzájárul). Fűtött terekből nyíló padlásfeljáró esetében ezt mindenképpen érdemes figyelembe venni (passzívházban gondolkodók valószínűleg erről az eshetőségről kénytelenek lemondani) – nálunk ez a garázs kapcsán nem volt elsődleges szempont.
És ezzel fel is soroltam az egyetlen szempontot, ami a csomagolás alapján „triviálisan” beazonosítható…
Sokkal furfangosabb tulajdonságnak bizonyulhat az összeszereltség mértéke. A drágább termékek teljesen készre szerelve vihetők haza (többnyire), a mi közepes árfekvésű darabunk esetében azonban az édesapám-feleségem-jómagam hármas nem csekély időt töltött el a három dimenziós elnagyolt műszaki rajz fölé görnyedve, mire kisilabizáltuk, melyik hozzácsomagolt alkatrész hová való…
A legnagyobb rejtélyt természetesen a stabilitás, a „strapabíró képesség” jelenti. (Elég azt felhozni példának, hogy a mi első, stabilnak tűnő feljárónk pozdorja fedőlapja három év után adta meg magát…)
Ha jól belegondolunk, ez azért is kényes kérdés, mert a padlásfeljárókat elég anyagtakarékosra kell tervezni: ha „tele lenne” anyaggal, akkor súlya miatt akár ki is szakadhatna a padlásfödémből, a felszerelés nehézségeiről nem is beszélve. (Fogalmam sincs, mi a megoldás. Esetleg találni kellene egy ismerőst, akinél hosszú évek óta funkcionál egy hasonló termék. Bár azt a referenciát jó eséllyel ma már nem gyártanák…)
A méret a lényeg?
Eredeti padlásfeljárónk 60 cm széles volt. A cserénél kapva kaptunk azon, hogy kicséljük egy 70 cm szélesre!
Az elmúlt három évben igen gyakran jártam meg idényholmikat tartalmazó dobozokkal ezt a bizonyos lépcsőt, és bizony be kellett látnom, hogy egy átlagos doboz éppen átfér a 60 cm széles nyíláson.
Tanulság 2.: Érdemes már első alkalommal „tartalékot képezni”, és – ha a hely engedi – akkor egy szélesebb változatra szavazni. (Általában is igaz az építkezésen, hogy egy kis(!) ráhagyás szinte mindig hasznosnak bizonyul!)
És most következik a legfőbb tanulság! A padlásfeljáró keretét hozzá kell fogatni a födémszerkezethez. Nálunk a garázs fölött egyszerű fafödém található – ennek gerendázatához kell hozzáerősíteni a feljárót.
Igenám, de esetünkben a gerendák között 80 cm távolság van – a 70 cm széles keret befogásához tehát egy külön tartószerkezetet kellett összeeszkábálni mind a négy oldalon. (Ez látható az alábbi fotón is!)
Mennyivel egyszerűbb lett volna, ha annak idején úgy tervezik meg a gerendakiosztást, hogy abba éppen beleilleszkedjen a majdani padlásfeljáró!
Tanulság 3.: A padlásfeljáróra már a tervezés időszakában célszerű gondolni. Sőt, már a majdani(!) feljáró méretét is tudni kellene! Egy beton-, vagy kerámiafödém esetén ez nyilvánvaló elvárás, hiszen a nyílás helyét ugyanúgy ki kell alakítani, mint például egy lépcsőfeljáróét. De még egy ilyen egyszerű fafödém gerendakiosztását is lehet már úgy tervezni, hogy a lehető legkevesebb munkával járjon később a feljáró beépítése!
Itt lehet látni a padlásfeljáró beépítését. Mivel a pirossal jelölt gerendák távolsága nem egyezik meg a tokmérettel, ezért egy külön keretet (zölddel) kellett létrehozni az egyik oldalon. Mivel mi most egy szélesebb feljárót vettünk, így ezt a keretet is újra kell építeni…
Csattanó
Úgy tűnik, újabb jó példát találtunk arra, mi mindent gondol át egy gondos, előrelátó építkező még az építkezés megkezdése előtt!
Az építőanyag-ipar azonban néha furcsa tréfákat űz a felkészült építkezőkkel is. Bosszankodásunk valószínűleg nem ismert volna határt, ha előre szépen kitaláljuk a 70 cm-es gerendaközt, a már előre kigondolt 70 cm széles padlásfeljáróhoz. Majd jóleső érzéssel kicsomagoljuk a 120 x 70 cm-es befoglaló méretekkel megvásárolt terméket, amely lemérve 67,5 cm-esnek bizonyul…
