Megbízható variációk arra, hogyan rontsuk el házterveinket már az első lépésben

Megbízható variációk arra, hogyan rontsuk el házterveinket már az első lépésben

 – avagy érdekességek a legutóbbi Tervcaféról (3. rész)

Mi a jó házterv titka?
A jó építész, hangzik a nyilvánvalónak tűnő válasz.
És noha a kijelentés igazságtartalmával nehéz lenne vitába szállni, fontos leszögezni, hogy ez „szükséges, de nem elégséges” feltétel. Legalább ilyen fontos tényező a megrendelő és az építész közötti kapcsolat és kommunikáció minősége. És ebben bizony jóval több buktató rejlik, mint gondolnánk.

Nemrégen egy volt osztálytársnőm keresett meg azzal a kéréssel, hogy segítsek nekik olyan tervezőt találni, aki valóban otthon van a passzívházak területén, akinek valódi tapasztalatai vannak ezen a téren. Előrelátása, óvatossága teljesen megalapozott volt: általánosságban is igaz, hogy csak jó háztervekből születhet jó családi ház, de ez a kijelentés sokszorosan igaz a passzívházak esetében.
Ugyanez igaz az anyagokra és a kivitelezés minőségére is! Egyszer hallottam egy előadást arról, hogy egy szigorú (energetikai) elvek alapján tervezett, átlagosan kivitelezett családi ház jó eséllyel gyengébb végterméknek fog bizonyulni, mint egy átlagos tervekből készült, ugyanígy átlagosan megépített ház. Az ok az, hogy egy passzívház felé közelítő házban minden apró kivitelezési hiba (például egy „aprócska” hőhíd) jelentősége felnagyítódik. Kulcskérdés, hogy minden egyes kritikus csomópont alaposan átgondolt legyen!

A passzívházak, az alacsony energiafogyasztású házak egyik gyenge pontja hazánkban az, hogy kevés még a tapasztalat, kevés a valódi tapasztalattal bíró szakember. Aki ilyen családi ház építését tervezi, – érdemes az átlagosnál is több időt szánnia a hozzáértő tervező megtalálására,
– semmiképpen nem szabad beérnie a hazánkban szokásos „engedélyes terv” mélységgel!

Nem véletlen, hogy a júniusi, kimondottan az alacsony energiafogyasztású házakkal foglalkozó Tervcafé-n is sok szó esett a jó építkező-tervező viszonyról. Röviden összegezek néhány fontos tanulságot, az ott elhangzottak alapján.

– Kulcskérdés a megrendelői igények megfogalmazása!
Jó módszer lehet, hogy a házaspár beszélje meg az igényeket, ütköztessék a véleményeket, a vitában fogalmazzák meg azokat minél pontosabban. S ami a legfontosabb: a végén írják le azt, amiben megegyeztek, és ezt adják át a tervezőnek. (Tapasztalok alapján csak és kizárólag az írás jelenti gondolataink letisztult formáját!)

– Az elején pontosan állapodjunk meg a tervezővel: mit kapunk mennyi pénzért?
Megállapodhatunk például abban, hogy a leírt igényekre kérünk első lépcsőben 3 darab vázlattervet. Ha ezek elkészültek, akkor ezen a ponton döntsük el, hogy vele akarunk-e dolgozni.
Nagyon gyakori hiba, hogy a megrendelő ötletei(!) alapján az építész elkezdi gyártani a vázlatokat, amelyeknek aztán se vége, se hossza. Nincs tisztázva a „mit-mennyi pénzért?”, a tervező utólag már nem mer követelésekkel élni (de egyre kényszeredettebben dolgozik), miközben a megrendelőnek is egyre nagyobb a lelkiismeret-furdalása. Lehet, hogy a sokadik vázlat sem tetszik neki, de már kínosnak érezné kiszállni a közös munkából, kompromisszumot köt és elkezdődik (immár valószínűleg definiált összegért) a végleges tervek elkészítése egy optimálisnak korántsem nevezhető skiccből. Ha azonban definiáltuk a vázlattervek elkészítésének költségét, akkor ez megkönnyíthet egy korai elválást is, mert egyik félnek sem lesz lelkiismeret-furdalása. Inkább bukjunk 100.000 Ft-ot, mint hogy egy kompromisszumban éljünk.

– Orientációul: a vázlatterv kb. 15%-a az engedélyes tervnek.

– Szerencsés (bár nem kötelező), hogy egy ember csinálja az engedélyes és kiviteli tervet. A lelkiismeretes tervező már az engedélyezési tervbe is beleképzel konkrét csomópontokat csak még nem rajzolja le. De a terv (csak) ezekkel a csomópontokkal lesz olyan, mint amit elképzeltek! Ezekről az új tervező nem fog tudni, és lehet, hogy egészen más úton halad tovább.

– Ne legyen olyan prekoncepciónk (pláne tudás nélkül), amelytől nem engedjük, hogy eltántorítson bennünket egy valódi szakember! Egy jó tervezési folyamat nyílt eszmecsere, nyílt lapokkal folyó játék. Nem érdemes eltitkolni motivációinkat a tervező elől. Jó példa erre annak a házaspárnak az esete, akik egy oszlopot képzeltek a nagyméretű konyha-étkező közepére. Kiderült, emögött tulajdonképpen az a félelmük jelent meg, hogy nehogy leszakadjon a födém. Erre a problémára persze léteznek biztonságos megoldások.

Az Építem a házam I. kötetében több fejezetet is szenteltünk annak, hogy mitől is lesznek jó terveink, mik a különbségek az egyes tervfajták között, és hogyan találjuk meg „álmaink építészét”. Jó szívvel ajánljuk minden építkezés előtt álló család figyelmébe!
Mint ahogy ajánljuk figyelmükbe Az építő közösség díjmentes szolgáltatását, a Tervcafét is, amely szeptemberben újra megnyitja kapuit. Várunk minden építkezőt, aki a lehető legjobb tervekkel szeretne belevágni a kivitelezésbe!