– avagy mindenki természetes anyagokból szeretne házat – de lehetséges ez?
Egy kis kulisszatitokkal kezdem ezt a mai blogbejegyzést. AzÉpítem a házam II. kötetében a cementről, mint az egyik legfontosabb építőipari alapanyagról is szerepel egy bővebb ismertetés.
Ebbe beleírtam azt is, hogy a cementgyárakat azért nem kedvelik az átlagemberek, mert mellettük „elbányásszák a hegyet” (Naszály, Bélapátfalva, stb.) Amikor ezt meglátták az adott téma szakmai lektorai, igencsak felháborodtak. Meghallgattam az érveiket, elgondolkoztam rajtuk – és rájöttem, hogy ismét egyépítőipari ellentmondásra/féligazságra bukkantam, amit mindenképpen érdemes megosztanom másokkal is.
A mai téma: egy újabb terület, ahol könnyen becsaphatják magukat az építkezők!
Mindent akarunk
A Tervcafékon is rendszeresen tapasztalom, hogy a műanyagoknak bizony kétes híre van. Az építőanyagból is a legtöbben hangsúlyozottan a természetest keresik (keresnék).
De nézzük meg – a bevezetőben említett témából kiindulva -, hogy mennyire gondolkodunk reálisan erről a természetes-műanyag ellentétről.
Tisztában kell lenni azzal, hogy a természetes anyagok attól természetesek, hogy a természetben fellelhetők. Ha pedig fel akarjuk használni őket, akkor a természetből el kell venni őket: a fákat ki kell vágni, a földben található kőzeteket ki kell bányászni – ezt pedig nem szeretjük.
De nem szeretjük azokat a mű-anyagokat sem, amiket azért találtak ki, hogy mesterséges körülmények között utánozzák le a természetben fellelhető anyagokat!
Azt hiszem, nem kell tovább boncolgatnom az ellentmondást – sajnos, mindent egyszerre ezen a területen sem lehet (bármennyire is szeretne a mai kor embere „mindent”.)
Sőt, lépjünk tovább a filozofálgatásban!
Az emberiség szempontjából vizsgálva a kérdést az is érdekes szempont lehet(ne), hogy ha már valamit elveszünk a természetből, akkor azt milyen célra tudjuk a leghatékonyabban, a legcélszerűbben felhasználni! (Egyszerűen fogalmazva: hol, milyen funkcióban lesz a legjobb helye?)
Építem a házam könyvsorozatbeli szerzőtársam, Tóth Balázs példáját idézem ide, aki annak idején azzal érvelt atégla, mint építőanyag mellett (már többször leírtam, hogy mi a téglaiparban dolgoztunk együtt), hogy azagyagot az Isten is a tégla- és cserépgyártásra teremtette – mert az agyagból kevés hasznosabb dolgot lehet csinálni. (Míg a fát például még ezernyi más dologra lehet használni az építőiparon kívül.)
Érdemes tehát újragondolni a viszonyunkat a műanyagokhoz.
Számtalan elemzés kimutatta, hogy a világ mai fogyasztási igényeit lehetetlen lenne természetes anyagokból kielégíteni. (Ez persze egyben azt is mutatja, hogy felesleges dolgok tömkelegével agyonzsúfolt fogyasztáscentrikus világunk lényegében fenntarthatatlan – de ebbe most ne menjünk bele.)
(Egy apró megjegyzés még ennek a bekezdésnek a végére: természetesen a kivágott fákat pótolni lehet, a bányákat rekultiválni lehet – de ez idő és pénz. Részben ezért is drágábbak a fenntarthatóságot is szem előtt tartó természetes anyagok. Ha kerti bútort vásárolunk, akkor például találkozhatunk az ún FSC-tanúsítvánnyal. A Forest Stewardship Council (kb. Felelős Erdőgazdálkodás Tanácsa) egy olyan független szervezet, melynek tanúsítványa azt igazolja, hogy a gyártó felelős (azaz fenntartható) erdőgazdálkodással megtermelt fát használ fel.)
Vigyázat! A „természetes anyag” túl jó hívószó!
Mivel az emberek szeretik hallani a „természetes” szót, ezért a gyártók, forgalmazók természetesen rá is játszanak erre.
Ez nem baj – de nem árt képesnek lenni „belesni a kulisszák mögé”.
Lehet, hogy egy anyag teljesen természetes – csak éppen az összeragasztására használnak műanyagot. (Aragasztók döntő többsége ma már mesterséges (azaz mű) anyag…)
Lehet, hogy a lehető legtermészetesebb anyagból építjük meg a ház falait – aztán kívülre- belülre egydiszperziós vakolatot/festéket hordunk fel, ami olcsó(bb) és könnyen bedolgozható – de bizony ez is mű-anyag…
A jótanácsunk semmi újdonságot nem tartalmaz: nézzünk a dolgok mögé, ne szlogenek, régi rutinok alapján döntsünk – mindig az egészet nézzük, ne a részleteket!
