A konyha fejlődése (1. rész) - Építem a Házam

A konyha fejlődése (1. rész)

A konyha fejlődése (1. rész)

avagy a társadalmi fejlődés és az építészet érdekes összefüggései

15.08.31._konyha_5Biztosan mindenki volt már olyan buliban, ahol egy idő után azt lehetett észrevenni, hogy mindenki a konyhában tömörül.
Ma már, ha akárcsak Magyarországon is kapcsolgatunk a tévécsatornák között, szinte biztos, hogy rövid időn belül egyfőzőcskézős műsorba botlunk. (Az Interneten pedig gasztroblogok tömkelegébe.)
Ha elmegyünk egy műszaki áruházba, az áruház nagy része olyan berendezésekkel van tele, melyek a konyhai munkáhozkapcsolódnak, vagy éppenséggel azt segítik. (Ezzel párhuzamosan azt is tapasztalhatjuk, hogy ha lépést szeretnénk tartani a konyhai technikai „forradalommal”, akkor fizetésünk szinte csak erre is kevés lenne…)
De vajon mi vezetett oda, hogy a konyha napjaink otthonainak mindinkább központi helyévé vált?
A válasz keresése meglepő összefüggésekre világít rá.

Szegények és gazdagok

Bármilyen meglepő, a ma ismert, általánosnak mondható konyha alig néhány évtizedes múltra tekint vissza.
Korábban érdekes kettősség volt megfigyelhető a konyha kapcsán. A szegény családok régi lakóterei nagyjából a konyhai funkció köré csoportosultak (sőt, néha csak ez az egyetlen helyiség volt a házban, ahol a kemence vagy tűzhely maradék melege mellett lehetett aludni is), a jobb módúak viszont jó messzire száműzték a konyhát a napi élettértől (például a nappalitól, az étkezőtől) – az ugyanis a szolgák és a szakácsok felségterülete volt, egyfajta kiszolgáló helyiség.

Régi magyar parasztház alaprajz
Régi parasztház egy tipikus alaprajza. A konyha volt az élettér középpontja, a tisztaszobát többnyire csak vendég érkezésekor használták, ezen túl inkább tároló funkciót látott el (pl. itt volt atulipános láda, a nagylánystafírungja, stb.) A konyha és a tisztaszoba közé itt egy búbos kemence került, mely mindkét helyiséget fűtötte. (Forrás: sulinet.hu)

Angol udvarház alaprajz

Ezt az alaprajzot  Bill Bryson zseniális Otthon című könyvéből oroztam, a képen egy XIX. század közepi tipikus angol udvarház földszinti alaprajza látható. A konyha még jó messze van az étkezőtől. (Akadémiai Kiadó 2012)

 

Demokratizálódás

A konyhában történő sütést-főzést sokáig évszázados hagyományok formálták, és tulajdonképpen minden borzasztóan ráérősen történt. A „racionalizálás” igénye a múlt század elejéig nem nagyon jelent meg, valószínűleg abból kiindulva, hogy a nők ekkor még sokszor voltak főállású háziasszonyok (nem kicsit cinikusan mondhatnám, hogy volt idejük bőven…), ha pedig a polgári családnak telt (és többnyire telt) szakácsnőre és/vagy cseléd(ek)re, akkor csak keveseket érdekelt, hogy az ő dolgukat hogyan lehetne megkönnyíteni.
A múlt század első felében azonban megjelentek az első kisebb bérlakások is, melyek lakói immáron a kispolgárok és az egyre gyarapodó munkásság tehetősebb rétegei voltak.  (A régi budapesti polgári lakások méreteiről még ma is meg lehet győződni, ha egy ilyenből kialakított mai lakásból átmegyünk a szomszédokhoz – na, régen még az ő lakásuk is az eredeti lakás része volt…)
Ezek a lakások olyan kis alapterületűek voltak (nem csak nálunk, hanem szerte a világon), hogy itt már tényleg minden négyzetméter számított – erre telt a bérleti díjból. A korábban bőségesen rendelkezésre álló hellyel gazdálkodó konyhafunkciót (ami akkor még tényleg csak a főzést és a tárolást jelentette) pár négyzetméteren kellett megvalósítani.
Nyilván több mérföldkövet is lehetne találni a konyhák fejlődéstörténetében, az egyik megközelítés szerint „a” forradalmi lépés Margarete Schütte-Lihotzky nevéhez fűződik, aki az 1920-as évek közepén Frankfurtban kidolgozta a hatékony konyhadizájn alapjait. Mintakonyhája mindössze 2 x 3,5 méter területű volt, és ezen belül két kihívást állított maga elé.
Ezek egyike az volt, hogy milyen konyhaelrendezéssel lehetne optimalizálni (azaz minimalizálni) a főzési időt. (Ne feledjük, ekkor már egyre több volt az olyan háziasszony, aki dolgozott is a házimunka mellett!).
Másik célként azt fogalmazta meg, hogy miként lehetne a legjobb ár-érték arány mellett berendezni (és berendezésekkel ellátni) a konyhát.
Érdekességként lehet megjegyezni, hogy munkája olyan sikeresnek bizonyult, hogy szerte a nyugati világban egészen a napjainkig etalonként szolgál kis- és közepes méretű lakásoknál a Margarete Schütte-Lihotzky által kitalált konyhaméret és elrendezés!

Margarete Schütte-Lihotzky, Első optimalizált konyha
Margarete Schütte-Lihotzky “az a bizonyos” frankfurti konyhája (Forrás: Wikipedia)

 

És akkor megjelent egy építész is!

Azt, hogy manapság már a legtöbb építkező „evidenciaként” tekint az egybenyitott konyha-étkező-(esetleg nappali) helyiségkapcsolatra, a legtöbben a neves amerikai építész, Frank Lloyd Wright nevéhez kapcsolják.
Ha jól belegondolunk, valójában forradalmi tett volt, ahogy Wright a családi házak eldugott hátsó részéből „előrehozta”, és a fő helyiségek egyikéhez, az étkezőhöz kapcsolta a konyhát!
Wright víziója az volt, hogy olyan háztervekkel álljon elő, melyek az immáron önállóan, szolgák nélkül élő középosztály számára jelentenek praktikus és jó ár-érték arányú életteret – leginkább a nagyvárosok kertvárosaiban megépülve. (Ne feledjük, hogy ez a törekvés egybe esett az 1929-es nagy világválság tanulságainak levonásával!) Wright nevet is adott ennek az”iskolának”: az „új elvek” szerint épülő házakatUsonian-házaknak nevezte. (Usonia alatt Wright egy építészeti/városrendezési elvrendszert értett – egyszer érdemes lenne erről is írni!)

Frank Lloyd Wright Usonian-ház
Wright egy megépült Usonian-házának belseje (Melvyn Maxwell és Sara Stein Smith háza) (Forrás:http://inhabitat.com/how-kitchen-design-has-evolved-over-the-last-century/)

 

Az építészeti forradalom továbbgyűrűzik

Ez a látszólag apró és egyszerű építészeti változás ugyanakkor komoly szociológiai változásokat alapozott meg. Korábban a szolgák, cselédek eltűnésével maguk a háziasszonyok lettek „száműzve” a ház távoli sarkában található konyhába – most hirtelen visszakerültek a család életvitelének közepére.
Sőt, ezzel együtt a korábban békésen a nappaliban szivarozgató, pipázgató, olvasgató, borozgató férfiak viszont hirtelen belecsöppentek a számukra korábban teljesen ismeretlen konyhai miliőbe! (Egy kis(?) túlzással azt is lehetne mondani, hogy akár itt is kezdődhetett a nemi szerepek összemosódásának folyamata!)
A konyha ezzel együtt már nem volt a “házi rabszolgamunka” egyik helyszíne, hanem elkezdett egyre feljebb emelkedni a „társadalmi ranglétrán”. A sütés-főzés maga már egyre kevésbé volt leszólt tevékenység, mind több férfi mutatta meg tehetségét a konyhai tudományokban, az immáron a konyhához közel leültetett vendégek előtt pedig egyformán lehetett hencegni a konyhai berendezésekkel és a család által ott készített ételek mennyei voltával!

Legközelebb innen folytatjuk!

A cikk a következő fő forrás alapján íródott: http://inhabitat.com/how-kitchen-design-has-evolved-over-the-last-century/

Kategóriák: Egyéb, Lakberendezés

Vélemény? (0) ↓

Vélemény?