Napelemes rendszerek – nagy változások érkeznek (2. rész)

Napelemes rendszerek – nagy változások érkeznek (2. rész)

– nagyító alatt a villanyszámla

Szerző: Bodnár György

„2024-ben megszűnik a szaldó-elszámolás.”
Mit is takar ez a mostanában egyre többször elhangzó kijelentés, ami már megjelent a blogsorozat előző részében is?
Miként érinti azokat, akik a jövőben terveznek napelemet telepíteni, és hogyan azokat, akiknek már van napelemük a tetőn/ a kertjükben?
A kérdésekre adott válaszokhoz először nem árt tisztában lenni azzal, hogy milyen logika mentén fizetünk az elektromos energiáért. Kicsit hétköznapibban fogalmazva: mit mutat valójában a villanyszámla?

Villamos energia – természetes, hogy van?

Felkapcsoljuk a villanykapcsolót – és lőn világosság. Bedugjuk a konnektorba (ismét egy szép magyar szó J ) a csatlakozót, és máris működnek a villamos energiával hajtott gépeink, a tévé, a számítógép vagy éppen a hűtőszekrény, a fúrógép, a villamos tűzhely. (De még a gázkazán is csak akkor üzemkész, ha van áram, mert különben nem működik a szivattyú, ami keresztülvezeti rajta a felmelegítendő fűtővizet!)
Néha talán túlontúl is természetesnek vesszük mindezt, aztán megdöbbenünk/felháborodunk rajta, ha akár órákra (mondjuk egy karbantartás, fejlesztés idejére) vagy akár napokra (például pár évvel ezelőtt, amikor a jegesedés vezetékek tömegét döntötte ki, szakította le az országban) eltűnik számunkra ez a „nekünk jár” szolgáltatás.
De hogyan lesz áram egyáltalán a konnektorban?

Hogyan keletkezik egyáltalán az áram?

Ritkán gondolunk bele, de a villamos energiát is valamilyen energiahordozóból kell létrehozni. (Nem található csak úgy a természetben…) Ez nagyüzemi szinten villamos erőművekben történik.
A részleteket most mellőzve (és a teljesség igénye nélkül) íme, hogy hányféle módon lehet manapság villamos energiát létrehozni.

A „hagyományos erőművekben” egy turbinát forgatnak meg valamilyen energia segítségével, és elektromágneses kölcsönhatás révén ez indukál váltakozó áramot  az állórészben. Az ettől elvében eltérő másik két módszerrel egyenáramot tudunk létrehozni. Pirossal jelöltem a megújuló energiának számító/számítható variánsokat.

 –

Az energia útja az erőműtől a házunkig

Egyelőre maradjunk a hagyományos nagyüzemi módszereknél, a központi energiatermelésnél.
A távoli erőműben (szoktunk örülni, hogy távol van, mert így nem a mi orrunk alá füstöl…) fáradságos munkával létrejött „az áru”, a villamos áram, de ahhoz, hogy használni is tudjuk, ennek valahogy el kell még jutnia a felhasználási helyekre – például az otthonunkba!
Ezt az utat valahogy így lehetne ábrázolni.

Az erőművekben (E) megtermelt villamos energiát nagyfeszültségen (400.000/220.000 V) szállítják nagyobb távolságokra és középfeszültségen (10.000/20.000 V) kisebb távolságokra. A folyamat végén az áram aztán már általunk is használható kisfeszültségen (ez a 230 V-os fázisfeszültség) jut el a házunkba (H).
A „házhozszállítási folyamat” fontos közbenső pontjai az átalakító állomások (ún. alállomások – Á1 és Á2), melyekben a feszültség-átalakítás zajlik. Érdemes felidézni, hogy az erre használt transzformátorok csak váltakozó feszültséget tudnak átalakítani, egyenfeszültséget nem.
(A képeken a Mátrai Erőmű, a Martonvásár-Győr közötti 400 kV-os távvezeték és a Bicskei alállomás látható. Forrás: Magyar Építők és ERBE)

Mintha cipőt vennénk!

Ha jól belegondolunk, elvét tekintve a folyamat nem sokban különbözik attól, mint amikor egy áruházban házhoz szállítással mondjuk egy cipőt rendelünk. Magának a cipőnek van egy ára, és erre rárakódik a házhoz szállítás díja – már csak azért is, mert gyártó/kereskedő és a szállítást végző nem ugyanaz a cég.
Ma, a piacgazdaság korában ugyanígy zajlik az áramkereskedelem is. Elvileg lehetséges lenne, hogy az iménti ábra minden egyes elemét más cég üzemeltesse, és a folyamat végén álló végfelhasználót terhelje ezen szolgáltatások díjának összessége.

Bár nem elemezzük minden vásárlásnál, de valójában nagyon hasonló módon zajlik a cipőkereskedelem is. A gyártó legyártja a legújabb divat szerinti lábbelit, egy fuvarozó elszállítja a nagykereskedelmi raktárba, ott tárolják és kiszolgálják belőle a bolti (kiskereskedelmi) megrendeléseket. Innen aztán egy újabb fuvarozó elviszi a cipőt a megrendelőhöz. (Ha pedig egy bolt a megrendelő, akkor még ő is tárolni fogja, és a végső kiszállítás innen történik: vagy mi megyünk érte, vagy kihozzák nekünk.)

Ne felejtsük el, hogy az energiaátvitelre használt vezetékeket és alállomásokat is meg kell építeni, és üzemeltetni, karbantartani is kell, ami mind-mind költség.

Jelen esetben ráadásul még azzal is számolni kell, hogy az áram útja során veszteség keletkezik, tehát kevesebb „hasznos energia” ér célba, mint amennyi elindult az erőműből. (Példánknál maradva, mintha a szállítási folyamat során a cipők egy része megsérülne. Csak itt most a fizika törvényei szerint garantálható a veszteség…)
Talán még sokan emlékeznek arra az iskolából, hogy a vezetékben folyó áram melegíti is a vezetéket. Ennek nagyon örülünk, amikor az áram hőhatását fűtésre szeretnénk használni, az energia továbbításakor ez azonban egyértelmű veszteségnek számít.
Ennek a veszteségnek a mértéke I² * R, tehát az áramerősség négyzetével súlyozott nagyságú. Éppen azért szállítják nagyfeszültségen az energiát, hogy ezt a veszteséget mérsékeljék! (Mivel P = U * I, így adott teljesítmény átviteléhez nagyobb feszültségen kisebb áramerősség is elegendő. Ez a bekezdés volt a mai népszerű tudományos ismeretterjesztés 🙂 )
 

Ezt mutatja a villanyszámla

Ez logika köszön vissza már hosszú évek óta a villanyszámláinkon is – külön fizetünk a megtermelt áramért és külön annak szállításáért!

Látható, hogy a számlán külön szerepel magának a megtermelt energiának a díja (energiadíj, azért van kétfelé szedve, mert jelenleg évi 1320 kWh fogyasztásig egy kicsit kedvezőbb az áramdíj, mint afelett), és a különböző jogcímekből összetevődő rendszerhasználati díj.  (Alul látszik is a kétféle díj összesítése.)
Sajnos a számlának van egy nem csekély hányadot (27%) kitevő adótartalma is (ÁFA)…
(Ez most egy A1 normál lakossági tarifájú elszámolás volt. Vannak egyéb kedvezményes tarifák is, ezekről részletesen esik szó az Építem a házam 5.2. kötetében!)

Érdekes lehet ennek alapján elemezni kicsit az áramdíj összetevőit:

Érdemes szem előtt tartani, hogy ezek az árak az igénybe vett áramszolgáltatótól függően kis mértékben eltérhetnek. Az ábrán a nem-kedvezményes energiadíjjal számoltunk.   

Mennyibe is kerül akkor az áram?

A fentiek alapján jelenleg és országosan átlagosan 37,5 Ft-ot fizetünk egy kWh villamos energiáért.
Annak az áramszolgáltatónak fizetünk, akivel közvetlen kapcsolatban vagyunk, aztán a rendszert működtető piaci szereplők már egymás között számolják el a költségeiket – pont úgy, mint a cipővásárlásnál!

Eddig: passzív fogyasztó

Ebben a részben az ún. „passzív áramfogyasztó” szempontjából vizsgáltuk a helyzetet. Az ilyen fogyasztó a villamos hálózatra csatlakozva, onnan igényei alapján folyamatosan vételezve használja az elektromos energiát igényei fedezésére. Pörög a villanyóra, és méri, hogy mennyit vételeztünk az imént felrajzolt hálózatról.
De mi van akkor, ha a fogyasztó maga is szeretne beszállni az energiatermelésbe? (Például úgy, hogy napelemeket telepít a házára.)
Hogyan változik az elszámolás ilyen esetben a mostanihoz képest?
Erről lesz szó a következő részben!