– Az építő közösség és a legfrissebb lakásépítési statisztika
Önpusztító magyar lelkek már biztosan nagyon várták a KSH szokásos éveslakásépítési statisztikájának megjelenését – és nem kellett csalódniuk…
A tavalyi évet a a statisztika vezetése óta nem látott negatív számok jellemezték az építőiparban. Nyugodtan kijelenthető, hogy a családi házas építkezők viszik vállukon ezt a nemzetgazdaságilag oly fontos iparágat. Érdemes kicsit elidőzni a sorok között – és akár még egy apró pozitívumot is felfedezhetünk.
A rideg tények
A KSH adatai szerint tavaly 12.655 lakást adtak át Magyarországon és 12.488-ra adtak ki építési engedélyt. (A felújításokról sajnos a mai napig nincs statisztika.) Ez közel 40(!) illetve 28%-os csökkenés az előző, már szintén katasztrofális válságévhez képest.
Talán sokan emlékeznek, néhány éve még valamennyi(!) politikai párt zászlóján ott díszelgett a „40.000 új lakást évente” szlogen. (Ennek logikája viszonylag egyszerű: nagyjából 4.000.000 lakás van hazánkban, s ha 100 éves amortizációval számolunk, akkor ebből kiadódik az évi 40ezres pótlási kényszer.)
Az érdekesség: családi házra továbbra is szükség van!
Szembeötlő ugyanakkor a lakossági szektor térnyerése. A kiadott építési engedélyekből 5.756 vonatkozik családi házakra (és ebben nincsenek benne a sor- és ikerházak!). Ez az összes lakás 46%-a, míg egy évvel korábban ugyanez az arány még csak 34% volt.
A családi házas piacon ráadásul a visszaesés sem olyan drasztikus, noha a bázis nem mondható túl magasnak: mindössze 1,5%-al adtak ki kevesebb építési engedélyt erre az építménytípusra tavaly, mint egy évvel korábban!
Más megközelítésben jelentősen nőtt a lakosság építési szerepvállalása a vállalkozók rovására. Az összes lakás 63%-át magánszemélyek építtetik (egy évvel korábban ez még csak 50% volt), és ugyanezt igazolja vissza egy másik mutató is: a lakások 60%-a saját használatra épül (egy éve még csak 47%).
Hogy jön ide Az építő közösség?
Az itt leírtakba elég nehéz pozitívumot belemagyarázni – én mégis megkísérlem 🙂
A negatív következtetésre nem vesztegetnék sok szót, annyira nyilvánvaló.
Egy iparág csődje, sok-sok munka nélkül maradt kétkezi munkás, a legjobb szakemberek elvándorlása ebből az országból, a magyar gazdaság további függése két-három autógyártó eladási lehetőségeitől.
Ugyanakkor még soha nem volt akkora az esélye annak, hogy Magyarországon jó minőségű lakások épüljenek mint most! (Na jó, ez egy kicsit cinikus megjegyzés volt)
Elvégre a lakások 60%-a saját célra épül!
Az az ember, az a család szervezi az építkezést (ő a beruházó), aki majdan lakni fogja az adott otthont! Kinek építene jó házat, a jövő otthonát, ha nem magának?!
Már csak egy dologra van szükség ahhoz, hogy mindez így is legyen: arra, hogy az építkezők tisztában legyenek azzal, mit is várhatnak el jövendő családi házuktól (így a XXI. század elején), és mit megépítésben részt vevő szakemberektől!
És éppen ezt a célt tűzte zászlójára annak idején Az építő közösség?
Ennek a blognak a folytatásában arról szeretnék elmélkedni, hogy miért végtelenül magányos a magyar építkező, ha új családi házat szeretne építeni, vagy éppen meglevő családi házát szeretné felújítani.
