– erőleves jövendő építkezőknek Gizella történetét afféle „erőlevesnek” szánom mindazoknak, akik még azon morfondíroznak, bele merjenek-e vágni egy házfelújításba a jelenlegi gazdasági helyzetben. Egy valós történet arról, hogyan vált egy átlagos, „F” energetikai kategóriába sorolt, vidéki családi házból kevesebb,…
Gizella története (IV., befejező rész)
Gizella története a végéhez érkezik. Beavat bennünket még a fűtési rendszerének korszerűsítésébe és a nyílászáró-cserébe. Bevallom, azt reméltem, hogy esete mintaként szolgálhat, erőt adhat mindazoknak, akik még hezitálnak, belevágjanak-e házuk felújításába. (És ez remélem így is lett!)
Nos, egyelőre olyan segítséget nem kaphatnak az államtól, mint Gizella kapott, de talán annak is eljön az ideje. (Erről ide kattintva olvashatnak)
Amíg így lesz, addig Az építő közösségen belül igyekszünk segíteni minden házfelújítóknak!
Gizella története I. rész
Gizella története II. rész
Gizella története III. rész
„Talán még emlékeznek: az egész felújítás tulajdonképpen a fűtéskorszerűsítéssel kezdődött, az új házban találtkonvektoros fűtést szerettem volna lecserélni a régi lakásomban megszokott cirkófűtésre. De ha már volt ez a pályázat, akkor már szerettem volna ide is a legjobb, legtakarékosabb technológiát beépíteni. Most is jártam kereskedőről kereskedőre, s azt tapasztaltam, hogy vannak a 103-104%-os hatásfokkal hirdetett kondenzációs kazánok és a 93-94%-os turbós kazánok fele áron, a kereskedők pedig az elsőre akartak rábeszélni. Én mindenesetre azt szűrtem ki a magyarázatukból, hogy a kondenzációs kazánok által leadott vízhőmérséklet alacsonyabb, elsősorban fal- és padlófűtéshez javasolt, ha pedig hagyományos radiátorhoz kapcsolom, akkor hosszabbra van szükség, mert az alacsonyabb hőfokhoz nagyobb hőleadó felület tartozik. Márpedig nekem nem volt helyem hosszabb fűtőtestekhez (a csere részét képezte természetesen az is, hogy a konvektorok helyett radiátorok lettek!), padlófűtést nem akartam, így maradtam a „turbós” kazánnál. (Megjegyzés: arra, hogy Gizella helyesen okoskodott-e, egy későbbi blogban még visszatérünk!)
Szerencsére ez a kereskedő, akinél a fűtési rendszer elemit vettük, sem csak eladott, hanem értette is a szakmát. Egyébként is az a véleményem, hogy egy helyi kereskedő nem engedheti meg magának azt, hogy rosszat adjon el, mert ő ott lesz szem előtt egy év múlva is, ellentétben egy nagyáruházzal.
Egyébként itt is nagyon rugalmasak voltak, kiadták az árut szállítólevélre, a számlát pedig csak később állították ki (azt hiszem már mondtam, hogy vigyázni kell: számla, szerződés nem lehet a pályázat befogadása előtt, előleget viszont lehet fizetni!)
Közben kicserélték az ablakaimat is: két nap alatt megvoltak vele, a második napra igazából már csak az ékek kivétele és a PUR-habozás maradt.
Az egész projektben igazából a nyílászárók jelentették a legnagyobb kockázatot, mert abba öltem azt a pénzt, amit eredetileg nem terveztem. A teraszajtómat végül lehúzták, mert csak cserélni lehet a pályázaton belül, nagyobbítani nem (tán még emlékeznek: én egy ablak helyére akartam teraszajtót)
Végül 1,5 millió forintba került a projekt, ebből 900ezer forint a támogatás. Persze ezt is meg kellett előlegeznem, s ha mindent rendben találnak, akkor kapom meg (vissza) a pénzemet. Ebben nincs benne a szigetelés (anyagköltség 130ezer forint, ezt ugye én magam raktam, illetve még rakom fel a falra, s nem lett elszámolható, mert már belekezdtem a pályázat beadása előtt) és a lábazat költsége (kb. ugyanennyi, ez is megvolt már korábban, ennek a festését csináltattam szakemberrel). Ami még marad, az a homlokzat. a ragasztó, a háló és a festés majd valamikor jövőre, amikor megkapom a támogatást, mert erre már nincs saját pénzem.
Nem volt elszámolható a pályázatban a gázzal kapcsolatos engedélyeztetés, a bekötés és az ezzel, valamint az ablakbeépítéssel kapcsolatos helyreállítás (igaz, ez utóbbira nem is nagyon volt szükség)
Hát ez volt az én egyszerű és átlagos történetem. Azért büszke vagyok arra, hogy egymagam, nyugdíjasként véghezvittem mindezt, és egy „F” kategóriájú házból „A+” kategóriájút sikerült létrehoznom. Nemcsak kevesebb a rezsiköltség, de ráadásul a ház értéke is rendeződött nem csökken, hanem talán éppen nő. Én is jobban érzem magamat benne, és egyébként is, ki tudja hogyan alakul a jövőben a nyugdíjak reálértéke: én mégsem fogok megfagyni, s ki fogom tudni fizetni a fűtést. És ha egyszer el kell menni, akkor a gyerekeim jobban fogják tudni majd értékesíteni. Ilyen értelemben előtakarékosság egy ilyen felújítás a gyerekeknek is.
Én is sokat gondolkoztam, hogy nem kellene-e elutazni ezt a pénzt. De aztán elindultam, s adta magát a lehetőség, egyik a másik után.
Egyetlen probléma maradt: a padlózat. De majd meleg papucsban járok.
Viszont ha befejezem a szigetelést, akkor nekiállok végre álmaim hátsó kertjének!”
Hangsúlyozom, Gizella története valós történet, háza pedig egy átlagos vidéki családi háznak mondható.
Szívesen várom észrevételeiket, kérdéseiket is!
Ha kíváncsi, milyen segítséget kínál az építő közösség a felújítóknak, akkor kattintson ide!
Kategóriák: Energiatakarékosság, Felújítás, Gépészet, Nyílászárók, Tippek, ötletek
Vélemény? (0) ↓