Hogyan legyen elégedett a házépítés, a házfelújítás végén?

Hogyan legyen elégedett a házépítés, a házfelújítás végén?

– de hol is van az építkezés vége?

Nem a lefolyóhoz lejtetett padló a fürdőszobában, csúnyán lerakott padlólap a nappaliban, tócsa a padláson egy nagyobb eső után slendrián tetőfedés miatt, felfagyott beton az autóbejárón, az időjárási körülményeket figyelembe nem vevő kivitelezés miatt jelentős színeltérések a homlokzati vakolaton.
Aki ilyen hibákkal szembesül a drága építkezése végén, joggal elégedetlen.
De ha „csak” ilyen látványos problémák jelentkeznek új otthonán, akár még szerencsésnek is mondhatja magát.
Mi van? Hogy is van ez?

A látványos hibák (viszonylag) könnyen elkerülhetők (Elégedettségi időtáv: 0 év)

Az előbb említett, aránylag könnyen felfedezhető hibákat a legkönnyebb orvosolni: nem szabad addig átvenni (kifizetni) a munkát, amíg nem lesz jó.
Ez persze csak akkor lehetséges, ha megfelelő eszközök állnak a rendelkezésünkre: – a munka átvételének/kifizetésének körülményei pontosan definiáltak az építési szerződésben, és/vagy – olyan szakemberrel dolgoztatunk, akin be tudjuk hajtani az esetleges hibák kijavítását. (Itt a szakember-választás átgondoltsága kap fontos szerepet. A szándék mellett nem utolsó szempont például, hogy az illető képes-e egyáltalán jobb munkára…)
Sokat segíthet, ha az átvételt nem mi magunk végezzük, hanem egy szakemberre bízzuk – célszerűen egyműszaki ellenőrre. (Számára – jó esetben – olyan hibák is láthatóak lesznek, amik számunkra nem.) Egy magának építő építkező számára egyébként is adva van a lehetőség, hogy az ellenőrzést már az építkezés közben is végezze. (Egy kész lakást vásárló számára például ez a lehetőség nem adatik meg.) Elvégre a legjobb védekezés a megelőzés. Ne a már (rosszul) elkészült szerkezetet akarjuk visszabontatni (ez, még ha nem is fizetjük kétszer a munkát, akkor is időveszteséggel jár, ha pedig erre egy másik céget szerződtetünk, akkor szinte biztosan többet kell majd összességében fizetnünk is), hanem figyeljünk oda arra, hogy a kényesebb szerkezetek eleve jól készüljenek el. Egy, az építkező érdekét védő, lelkiismeretes műszaki ellenőr ebben segíthet igazán sokat.
Sokkal nagyobb gond ennél ugyanis, hogy a kész épületen a hibáknak csak egy része látható! Az igazán fontos szerkezeti elemek (alap, vízszigetelés, hőszigetelés, falazat) ugyanis ekkorra már eltakarásra kerültek!

Következő fázis: a rejtett hibák (Elégedettségi időtáv: 2-3 év)

Azért ne örüljönk túl korán! Jó lenne, ha elégdettségünk még 2-3 évig kitartana.
Ennyi idő alatt a mindennapi használatból vagy a legkülönbözőbb időjárási helyzetekből adódóan a legtöbb rejtett hiba előjön egy házon. Gondoljunk itt például a hőtágulásból és összehúzódásból származó igénybevételekre. (Vannak olyan dolgok, amik nem is okvetlenül hibák, hanem szükségszerű velejárók. A megépülést követően a ház szerkezetei óhatatlanul mozognak még. A terhelések hatására minden szerkezet elnyeri végső alakját és helyét – ez néhány milliméteres elmozdulásokkal járhat együtt, ami bizony hajszálrepedéseket eredményez(het) a festésen, vakolaton.)
Kedvenc történeteim egyike (ami majd az Építem a házam IV. kötetében is olvasható lesz 🙂 ), amikor az egyik cserépgyártó céghez panasz érkezett egy nemrég épült ház tulajdonosai részéről, hogy beázik a tető. Kimentek, és döbbenten tapasztalták, hogy az „élelmes” mesterek nem vesződtek azzal, hogy az oda rendszeresített páraáteresztő fóliát vegyék meg és építsék be a tetőszerkezetbe, hanem – ha már úgyis kéznél volt – berakták oda azt a fóliát, amibe csomagolva a tégla érkezett az építkezésre. (És mivel ez nem volt olyan szofisztikált, hogy átengedte volna a párát, így a ház a belülről érkező és kicsapódó párától ázott…)
A rejtett hibák egy része (mint az előző is) a szerkezetek hibás megépítéséből adódik – ezeket ki kellene javítsa a kivitelező. Egy másik része viszont annak a jele lesz, hogy a ház nem lett alaposan, minden részletre kiterjedőenmegtervezve. Ez utóbbinak legtipikusabb példái a hőhidak, amik ennyi idő alatt már akár meg tudják is kezdeni „penészképző tevékenységüket”. Ez esetben nincs kit visszahívni – javításukat pótlólagos pénzből kell megoldani majd valamikor – ami bizony általában nem olcsó és nem is mindig egyszerű. Nem véletlen, hogy az új épületekre vonatkozó kötelező jótállás is éppen három éves időtartamot határoz meg – ehhez azonban nem árt, ha valamilyen érvényes jogi dokumentummal és/vagy számlával rendelkezünk… (No meg egy olyan céggel, aki még létezik három év múlva, és így vissza lehet hívni….- Egy keserű-vicces történet erről ide kattintva!)
Az elégedettség második próbája tehát a ház elkészültét követő 2-3 év múlva következik be. De sajnos még itt sem lehet felsóhajtani…

A legnagyobb próba: mikorra avul el? (Elégedettségi időtáv: 5-6 év)

Az előző gondolatmenethez valójában hozzátartozik az, hogy egyes épületszerkezetekre a törvény a három évnél hosszabb kötelező alkalmassági időt is meghatároz, ami mellett szavatossági igény érvényesíthető – de ebben most ne merüljünk el.
Induljunk ki abból, hogy egy jól megépített házhoz (10)-15 évig nem kell érdemben hozzányúlni. (Ha igen, akkor a hozzányúlás költségei valamiképpen az „ablakon kidobott pénz” kategóriájába tartoznak…) Sajnos ennyi idő alatt már az is kiderülhet, hogy – a ház mégsem annyira alkalmas mindennapi életünk színteréül, mint annak idején képzeltük (hiányzik belőle ilyen vagy olyan helyiség, vagy éppen felesleges tereket kell fenntartani, esetleg nem választottunk le egyes tereket megfelelően, stb.), vagy – annak idején rosszul mértük fel, mi is számít „XXI. századi háznak”.
Ez utóbbi talán a legalattomosabb probléma. Amikor 5-6 év múlva rájövünk, hogy házunk rohamosan avul el.
Jó példa erre az a házaspár (már írtunk róluk korábban), akik a 90-es években a kor átlagához képest korszerűen választottak falazatot: az akkor legelterjedtebb 30 cm-es vastagsághoz képest 36 cm-es téglát vásároltak. Eltelt 10 év, és rájöttek, hogy túl sokat költenek fűtésre. (Időközben már 38 cm-nél járt a téglavastagság, sőt már kopogtatott a 44 cm-es, vagy éppen a járulékos hőszigetelés. ) Úgy döntöttek, plusz 5 cm hőszigetelést tesznek fel a falra. Ezzel megint megelőzték korukat, mert akkoriban 3 cm volt az átlagos falszigetelési vastagaság. Újabb 5-6 év telt el (ekkor találkoztunk) – és még mindig úgy érezték, lehetne gazdaságosabban üzemeltetniük a házukat. (Az ablakokat ekkorra már kicserélték.) Hívtunk egy energetikai szakembert, aki felmérte a házat, számításokat végzett, amiből azt derült ki, hogy a legjobb ár-érték aránnyal kecsegtető beavatkozás az lenne, ha még (legalább) 5 cm szigetelést feltetetnének a falra… Erre végül azért nem került sor, mert azt mondták, nem bírnák végignézni, ahogy az 5 évvel korábban drága pénzért felhordott vakolatot leverik a falról… (Ezért inkább a gépészeti rendszerhez nyúltak hozzá.)
Nem elég tehát az, hogy egy ma korszerűnek számító házat építünk (vagy a felújítást ilyen szintre tervezzük) – olyan épületre van szükség, ami 10-15 év múlva (azaz holnap is) is annak fog számítani! (Azért – a hangzatos reklámok sugallta – túlzásokba sem érdemes esni. Gyorsan változó világunkban az elég reménytelennek tűnik, hogy 30-50 évre előre lássunk… Pedig ha jól belegondolunk, még ez is kevés lenne, ha azt vesszük figyelembe, hogy egy ház „elméleti” élettartamára 100 évet szoktak megadni.)

A valódi építtetői elégedettség időtávlata tehát 5-6 év.
Ennyi időre van szükség a puding próbájához.
Az építő közösség, a Tervcafék és az Építem a házam könyvsorozat pedig abban próbál segíteni Önnek is, hogy 5-6 év múlva büszkén gondoljon vissza házépítésére, házfelújítására! 🙂