Az alaptest és a falazat találkozása  (Intermezzo Gergely történetében)  

Az alaptest és a falazat találkozása  (Intermezzo Gergely történetében)  

– avagy hőhídmegszakítás a falazat indításánál

Szerző: Bodnár György

Ezen a ponton szakítsuk meg kicsit Gergely történetét (az előző, itt is többször hivatkozott rész ide kattintva olvasható!), mert egy nagyon tanulságos dologhoz érkeztünk!
Az alaptest és a falazat találkozása, az itt létrejövő potenciális hőhíd – tapasztalatok szerint – meglepően sokak fantáziáját mozgatja meg. (Mind tervezőkét, mind építkezőkét.)
A mai posztban végére járunk „Az Igazságnak” ezen a téren, végigvesszük a hőhídmegszakítás lehetséges módjait, ezek sajátosságait, majd a végén egy csavarral elbizonytalanítjuk azokat, akik ennek a potenciális hőhídnak már rengeteg időt szenteltek.

Maga a probléma, maga a hőhíd  

Nézzük először, hogy miről is van szó! A lehetséges probléma sávalapoknál merül fel, melyek csak oldalról kapnak hőszigetelést. Gergely olyan szépen lerajzolta, hogy – engedelmével – az ő ábráját használom a szemléltetéshez, magáért beszél! (Alul a piros nyilakat kell nézni!)

Az ábrából úgy tűnik, hogy ide, „az első falazó-sorhoz” valamilyen hőhídmegszakító megoldásra van szükség.
Nézzük meg, hogy melyek a közkézen(?) forgó leggyakoribb alternatívák! (Nem fogunk kitérni a rendszerként kapható házakra, ahol vagy kínálnak rendszerszintű megoldást erre a problémára, vagy nem. Rá lehet kérdezni!)

Hőhídmegszakítás #1.: Hőszigeteléssel töltött tégla

A képen egy ún. „töltött tégla” látható, amibe már gyári körülmények között ásványgyapot szigetelést tettek. (Gergely erre célzott a történetében, mint túl drága alternatívára.)
Apró bibi, hogy egy így felépített falazóelem alapvetően – slendriánul fogalmazva – vízszintes irányban jelent gátat a hőnek. (Az Építem a házam 2. kötetében ennek logikáját úgy magyaráztam, hogy a hő a bordákban próbál kijutni, mivel az egyenes utat lezárja a hőszigetelés. Ha kellően hosszú a bordalabirintus, akkor olyan hosszú útra kényszerítjük a hőt, hogy belefárad, és nem jut át a másik oldalra 🙂 )

„Függőlegesen”, azaz bordairányban a hő a legrövidebb úton tud áthaladni, gátat csak ott talál, ahol szigetelés van – az pedig csak a tégla térfogatának kisebbik része. Ilyen irányban tehát sokkal rosszabb a blokktégla hőszigetelő képessége, mint erre merőlegesen!
Álmomban nem gondoltam volna, de megtudtam, hogy igenis vannak számítások az ilyen téglák „függőleges (bordairányú) hőszigetelő képességére” is:  λ ≈ 0,11 W/mK. (Többé-kevésbé ezzel kalkulálhat Gergely is az EPS-gyöngyökkel.) Csak összehasonlításul: ugyanez a tégla a bordákra merőlegesen 0,064-es λ-val bír.
Fontos megjegyzés: az ilyen megoldások (Gergely EPS-gyöngye is) csak síkra csiszolt falazóelemek mellett működnek! Ha vízszintes habarcsréteget tennénk a téglák közé, akkor a nedvesség óhatatlanul belefolyna a szigetelésbe, drasztikusan lerontva annak hőszigetelő-képességét! Itt ugyan ezt csak részben használjuk ki, de akkor is…)

Hőhídmegszakítás #2.: Pórusbeton hőhídmegszakító

A képen egy speciális pórusbeton falazóelem látható, ennek is van népszerű neve, „Ytong Start”. Annyival „egyértelműbb” megoldás, mint az előző, hogy – mint minden pórusbeton falazó – homogén, azaz vízszintesen pontosan úgy szigetel, mint függőlegesen: λ ≈ 0,145 W/mK.
Látható, hogy bár sokan fordítva gondolják, de hőszigetelés szempontjából ez egy kicsit rosszabb megoldás az előzőnél. (Bár ezt megmérték, az előző pedig számítógépes modellezés eredménye.)

Ezt a megoldást is szokták vegyíteni téglafallal is, ekkor felmerülhet, hogy éppen a falazat legnagyobb terhelést kapó alsó részére kerül egy olyan elem, aminek nyomószilárdsága kisebb, mint a felette levő tégláké. (5,5 N/mm2, a „töltött tégláknál” ez 10-11 N/mm2.  De a teherbírás ellenőrzése tervezési kérdés, átlagos családi házaknál ebből nem szokott külön probléma származni.)   

A most mutatott két megoldásnál azért még egy dologra érdemes gondolni. A sávalap külső része kap vízszigetelést, de a belső nem. Nedvesség (ha kisebb mértékben is) erről az oldalról „megtámadhatja” ennek a bizonyos „első sornak” az alját. Ezt sem a pórusbeton nem szereti, sem – az előbb elmondottak alapján – a téglában levő szigetelés… (Azt is megtudtam, hogy külföldön van olyan „töltött tégla”, melynek alsó felületét éppen ezért impregnálják…)

Hőhídmegszakítás #3.:Üveghab – egy valódi szigetelés

Legegyszerűbb megoldás persze az lenne, ha ezt a potenciális hőhidat egyszerűen leszigetelnénk – egy hőszigetelésre specializált szigetelőanyaggal. A baj csak az, hogy „normál” hőszigetelés nem kerülhet ide, mert egész egyszerűen túl kicsi a nyomószilárdsága. (Hiába, ez az ára annak, ha sok a levegő egy anyagban, ami viszont a hőszigeteléshez kell…) Még egy kiemelkedő nyomófeszültségű XPS tábla is csak 0,5 N/mm2 teherbírást jelent – vessük ezt össze az előbbi falazóelemekével.

Létezik azonban speciális hőszigetelés, melyet éppen ilyen nagy teherbírású helyekre találtak ki, ez a habüveg. (Ez egy hulladéküveg habosításával nyert szigetelőanyag.) λ ≈ 0,05-0,08 W/mK, nyomószilárdság 2,75 N/mm2 környékén. Kapható táblás és granulátum kiszerelésben is, az utóbbit Gergely akár még a téglákba is betölthette volna – már csak azért is, mert ez a fajta zárt cellás szigetelés nem érzékeny a nedvességre. Valószínűleg nem véletlenül nem tette: ez a fajta szigetelés mellbevágóan drága… (Több ezer forint egyetlen tábla…)

Az itt vázolt egyik megoldás sem olcsó (még mindig Gergelyé volt a legolcsóbb!), ráadásul mindegyiknek vannak „gyenge” pontjai (Sajnos Gergelyének is.)
Kérdés, hogy megéri-e az ide befektetett energia?

Sok hűhó semmiért?

Mindjárt le is lövöm a poént: mérések, számítások és tapasztalatok azt mutatják, hogy bizonyos (nem túl különleges) feltételek teljesülése esetén a zsalukő és a falazat közötti hőhíd szerepe marginális, még alacsony energiafogyasztású házaknál sem fog érdemi romlást eredményezni a hőtechnikában. („Nagyon passzívházak” esetén érdemes lehet foglalkozni ezzel a kérdéssel, de még itt is igazából akkor, ha a házba ténylegesen nem telepítünk fűtési rendszert. Egy „igazi” passzívház valójában ilyen lenne!)
A kivitelezés óhatatlan hibái szinte biztosan sokkal több mini-hőhidat fognak „varázsolni” a házba, mint ez a csomópont! (Analógiaként az Építem a házam 5.2. kötetének egyik markáns megtapasztalását tudom ide idézni: az emberek rengeteget dilemmáznak a hőszivattyúk COP értékén, miközben a tapasztalatok azt mutatják, hogy a tervezés és a kivitelezés minősége nagyságrenddel jobban befolyásolja a végső „jóságot”, mint a gépek közötti COP-különbség!)

Ökölszabályok

Még a 2010-es évek elején készült egy tanulmány a Pécsi Egyetemen, ami azt mutatta, hogy amennyiben a járdaszint alá 30-40 cm-el lefuttatjuk a sávalap külső szigetelését (persze megfelelő, a fallal egyenértékű vastagságban!), már akkor elhanyagolhatóvá válik a falazat alatti hőhíd.
Egy másik (még több biztonságot tartalmazó) ökölszabály szerint a padlószint alá 1 méterrel levive a hőszigetelést szinte megszűnik a hőhíd jelentősége.

Ez utóbbit akkor érdemes inkább szem előtt tartani, amikor a padlószint érezhetően a járdaszint felett van. Ez annyival „nehezebb” eset, hogy ilyenkor a sávalap már a levegővel (is) érintkezik, ami télen biztosan hidegebb, mint a talaj. (A talajtól, mint „hidegforrástól” messze nem kell nagyon félni. Éppen az Építem a házam 5.2. kötetében láttuk, hogy a talaj felső rétegéből még hőt is lehet kinyerni a hőszivattyúk számára – talajkollektorokkal.) Érdemes szem előtt tartani, hogy a  talajhoz képest a levegő télen nagyságrendileg nagyobb veszélyforrás hőveszteség szempontjából!  

Végezetül még egy megjegyzés. Az első magyar társas passzívházban a felvetett problémát úgy oldották meg, hogy a sávalapot belülről is leszigetelték. (Azaz ott sem a hőhíd-megszakításra koncentráltak.) Erre a helyre persze (nemcsak belül, hanem kívül is) zárt cellás, vízre nem érzékeny XPS vagy formahabosított EPS szigetelés való!

Rövid tanulság

Egy építkezés során rengeteg olyan probléma adódik, ahol le lehet ragadni. Érdemes alaposan átgondolni, hogy hová összpontosítjuk erőinket – mind szellemileg, mind anyagilag! (Ez egy olyan probléma volt, amit – nagy valószínűséggel – felesleges túlgondolni. 

Köszönet a bejegyzéshez adott információkért Kruchina Sándornak, Nagy Tamásnak és Vidóczi Árpádnak. A nyitókép a mesterunk-epit.blog.hu oldalról származik.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg barátaiddal, ismerőseiddel is!