Ilyen csak Magyarországon van!(?)

Ilyen csak Magyarországon van!(?)

Kitalált történet egy valódi házépítő valódi tapasztalatai alapján

Egy család eldönti, hogy megépíti álmai ottohnát. Jóhiszeműen kiválaszt egy telket, mert szép a környék. Az utcában széttekintve gyönyörű házak: Ez kell nekünk!

No de jön az első bukkanó!
Hiába látja az utcában már megépült házakat, a törvények olyan sokszor változnak, hogy amit vizuálisan lát, az már akár egy évben többször is megváltozott, és az Ő telkére már nem vonatkozik.
Megbíz egy tervezőt.
A tervező körültekintő, a Hivatallal leegyezteti az oda vonatkozó előírásokat.
De hiába? Vannak helyi rendeletek, amik kinyomozhatatlanok, ha az előadó nem tájékoztatja annak meglétéről. (Például parkolásról szóló törvény külön rendeletszámmal.)
Összecsiszolódnak, készülnek a telekre a szebbnél szebb vázlatok. Egyre szerelmesebbek az együtt kitalált épületbe.

No de jön a második bukkanó.
A terveket véleményeztetni kell a Tervtanáccsal. A ?véleményezés? szó szemen szedett hazugság, a Hatóság közel minden esetben a Tervtanács javaslatát kötelezőnek veszi.
Hiszen van egy adu ász a kezében, az illeszkedési törvény. Azt pedig, mivel megfoghatatlan fogalom, bármelyik tervnél alkalmazni lehet.
A Tervtanácsban résztvevők, több esetben saját magukkal sem értenek egyet, hiszen mi emberek különbözőek vagyunk, így más és más stílusú épületben érezzük jól magunkat, illetve más és más építészeti stílust tartunk igazán jónak.
No, így előfordulhat, hogy az írott előírásokat betartva is a megálmodott ház megy a kukába. A Tervező nem tud félig kész tervekkel, vázlatokkal a zsüri elé állni véleményezésre, hiszen csak teljesen kidolgozott terv adható be, esetleg főépítészi egyeztetést kérhet, de az csak 10%-os válasz. A zsűri egymást túllicitálva übereli egymás véleményét, és hiába a főépítészi egyeztetés, azzal sem ért egyet.
No tehát, a több hónapig tervezett álomház a kukában, akkor most tervezzünk olyat, amiben a ?zsűri szeretne élni?, csak legyen már engedélyünk, hiszen lakni szeretnénk valahol.
Az új terv elkészül, tele kompromisszumokkal.
Beadjuk a Hatósághoz engedélyezésre.
Jön több levél, de egyik sem az engedély, a levelektől a tulajdonosok megriadnak, hiszen minde így keződik: ?VÉGZÉS?.. Ha nem csinálod, nem vagy ott, 500.000 Ft-ra megbüntetlek.?
Mindenki szót fogad, a  tulaj ott van a bejáráson, a Tervező még plusz egy féltervnyi hiánypótlást készít, az engedély kiadatik.

No de jön a harmadik buktató.
A jogerő. A tulaj, aki saját kis megtakarított pénzéből szeretne egy otthont teremteni, egy egész hadseregnyi ellendrukkerbe ütközik.
A szomszéd berohan, úristen, milyen levelet kapott, és különben is, abból nem lehet baj, ha nem ért vele egyet. A Hatóság megijed (a szomszéd szava sérthetetlen), és újabb áttervezéseket kívánna eszközölni.
Újabb kompromisszumot alkalmazunk, vagy vállaljuk a másodfokot?
De a kígyó nem harap a saját farkába ? visszadobja a tervet az első foknak új eljárásra.
No de kibírjuk ? és tegyük fel, hogy van engedélyünk.
Kezdjük már el végre az építkezést, vágjunk bele a kivitelezési szakaszba!
Ott a család, meg ott a ?Feri bátyó?, aki kőműves. Megcsináljuk az alapot, hiszen a mi házunk, a mi családunk, spórolunk vele, és még jobban örülünk neki, hiszen a saját kezünk munkája is benne van.
Állj!!

Jön a negyedik bukkanó.
Rend a lelke mindennek, na meg a törvények. mindent csak szabályosan!
A tervező elmondása szerint, hiába minden, a nem lakott padlásteret beszámítva a légköbmétert túlhaladtuk, és teljes körű kiviteli tervet kell készítenünk.
HAJAJ! Megint költség, és a ház még sehol?
De ez nem elég, egész építőipari vállalat létszámát feltöltő szakembert kell alkalmazni.
Műszaki ellenőr, szakmánként felelős műszaki vezetők, stb.
Úgy érzi, csapdában van, és még milliókra meg is büntethetik, ha nem fogad szót. Kezd kételkedni a Tervezőben, lehet, hogy nem is jól tudja, ez nem lehet igaz, ez vicc, ez mire jó? Ő csak lakni szeretne.
Hogy csak ÉMI minősített anyagból? Visszaemlékszik, mikor az apjával téglát gyártottak, az erdésztől vett fát felfűrészeltették, és a rokonság apraja-nagyja segítségével felépítették azt a házat, ahol most éppen szünidejüket töltik nagyapjukkal a gyerekek.
Itt valami nem stimmel. Már egy éve az engedélyt intézik, az apja meg 3 hónap alatt felépítette a saját házukat. Ő meg egy papírt sem tudott elintézni.
No, hát ha így, akkor így. Szót fogad, nekilát végre az építkezésnek.
Már van egy csomó terve, szerződése, vagy 5 építési naplója, egy szekrénnyi papír.
No, majd a szekemberek végzik, ahogy kell.
Az újságban olvassa: ?AKCIÓ?!! Fél áron építőanyag!! Gyorsan megveszi, így legalább jut konyhabútorra is.

Jön az ötödik bukkanó.
Ez eltér a tervekben szereplő anyagtól, hiába, ehhez módosítani kell a tervet!
Úristen, a szomszédok esetleg megint megfellebbezik, a Hatóság ráül, most mit csináljon, ha az építkezés emiatt leáll?
Újabb okménybélyeg, újabb tortúra ? no de ezt is megcsináltuk.
Az építkezés folytatódik. Újabb levél, most a Felügyelettől. Ellenőrzés. Mindenki reszket. Ő nem is érti, mi baj lehet ezzel, hiszen nincs annyi tégla a házban, mint amennyi papírt már gyártottak az építkezéssel kapcsolatban.
A Felügyelet kiszáll, mér, minden papírt elolvas, lefényképez (milyen jogon?), hiánypótoltat, nyilatkozatokat kér.
Ez már nem is bukkanó, hanem ? hegy!
Figyelmeztet és büntet. A kivitelezőt, hogy nincs háromszor írva a hőmérséklet, őt, hogy nem volt ipari kamara tag a Kivitelező, de sok mindent felsorolhatnék.
Hiába a sok papír, a sok szakember felelőssége tudatában nem módosíthat semmit, csak gyártja a tervezői és felelős művezetői nyilatkozatokat.
Ezt is túléltük, most már csak befejeződik a munka.
Készen is vagyunk.
A pénz már elfogyott, két szobát már nem tudtak, csak szerkezetkészre megépíteni, de az engedély szerint az idő állítólag lejárt, és lakni is kell valahol, adjuk be a használatbavételi engedélyt.

Újabb, hatodik bukkanó.
Más a mérete az ablakoknak, megvalósulási terv kell, és még meg is büntethetnek?
No de miből? Már semmink nincs.
És a maradék munkálatokat is x napon belül be kell fejezni ? de hogyan?!
Hát megépült az otthon. No de ki tud most örülni?…

Változtatás nélkül közöltük ezt a vitára ingerlő, szenvedélyes és szubjektív építkezői levelet.

Önnek mi a véleménye? Írja meg a Hozzászólásokban!
Saját Tanulságos Építési Történetét ide kattintva küldheti el!