Milyen a jó kivitelező?

Tegnap este barátaimmal beszélgettem. Gyakran fordul ez elő velem, most azonban különösképpen érdekes volt a felállás, beszélgetőpartnereim egy-egy kivitelező cég vezetője és – ilyen a világ – mindkettőjüknek pedagógus a felesége.

Szóval így voltunk ötösben és egy igen izgalmas témát boncolgattunk, a munka becsületét tárgyaltuk meg. Felelevenítettük középiskolás emlékeinket, ki hol, milyen munkával keresett pénzt a nyári szünetben.

Már ez is érdekes volt lehet, hogy ilyen helyzetekben dőlnek el emberi sorsok? Ők mindketten családi házak építésénél dolgoztak tizenöt-tizenhat évesen, én – kit tudja már, hogy miért – egy nyomdában voltam segédmunkás.

Ami azonban közös volt, hogy náluk sem tiltották a „gyermekmunkát” és nekem sem magyarázták el akkor, amikor combnyi ólomrudakat pakoltunk egész nap, hogy milyen veszélyek leselkednek ránk. Most azonban, panaszolták, tiltják a „gyermekmunkát”, szó sem lehet arról, hogy fiatal emberek ily módon tegyenek szert nyári mellékjövedelemre.

Ennél azonban még nagyobb baj, hogy ez a tiltás megjelent a szakképzésben is és teljesen felforgatta a hosszú időn keresztül működött szakmunkásképzési rendszert. Kitolódott a képzés, és a szakma alapvető fogásaival az eddigiekhez képest csak jóval később ismerkednek meg a tanulók. Itt már a feleségek is belekapcsolódtak, hiszen a problémák hatalmasak az egész oktatási rendszerben és már az általános iskolában is megjelennek, pillanatok alatt megegyeztünk abban, hogy ki volt az elmúlt húsz év legkártékonyabb embere. 

Kivitelező barátaim arról panaszkodtak, hogy milyen nehéz megfelelő munkatársakat, munkát szerető és nem csak elméleten szerető szakembereket találni. És itt eszembe jutottak családi ház építésre készülő, tervező-tervezgető olvasóink. Mennyire fontos jó kivitelezőt választani. Remélem könyvünkben ehhez a kérdéshez is tudunk segítséget nyújtani.