Nem illik mások beszélgetését kihallgatni, azonban akaratlanul is elkaptam egyik hozzám közel ülő kolléga félmondatát. A Tavaszi Építészeti Fesztiválon ültünk, egészen pontosan aMagyar Építészek Harmadik Világtalálkozójának résztvevőjeként hallgattuk Salvatore Ettorre-nak, a budapesti Olasz Kultúrintézet igazgatójának házigazdai minőségében elmondott megnyitóját. „Nem…
Vigyázat, szemfényvesztők!
-ünneprontó blogbejegyzés egy, az építkezőket fenyegető újabb veszélyről
Ha dobozos tojást vásárolok a boltban, akkor mindig megnézem, hogy tényleg tíz darab van-e a dobozban, és hogy minden tojás ép-e. Nem hiszem, hogy különc lennék, szerintem Önök is ezt teszik.
Nehezebb a helyzet, akkor, amikor egy portéka tulajdonságait egyáltalán nem lehet megítélni, mert teljesen be van csomagolva, vagy az igazán lényeges tulajdonságai eleve nem láthatók. Ilyenkor igyekszünk a címkén feltüntetett adatokból informálódni. Egy teljesen más példát hozva: egy elektromos berendezés esetén nem kételkedünk abban, hogy a ráírt energiafogyasztási adatok valósak, és ha fontos nekünk az energiatakarékosság, akkor ezt is figyelembe véve döntünk.
De mi van akkor, ha a címkén feltüntetett adatoknak köze nincs a valósághoz?
Erről szól a mai blog.
A szomorú valóság
Nem is olyan régen széles körű piaci minőségvizsgálatot rendelt meg az egyik hazai építőipari szakszövetség az egyik független minőségvizsgáló intézettől. Tulajdonképpen nem is minőségvizsgálatról volt szó, hiszen csupán arra voltak kíváncsiak, hogy a piacon (az ő termékszegmensükben) kapható termékek tényleg azt „tudják-e”, mint amit állítanak róluk a csomagoláson. (Azaz, amiről a vevő azt gondolja, hogy megveszi.)
Az eredmény lesújtó volt. Akadt például olyan termék, amelynek esetében a mért termékparaméter-érték közel 30%-al tért el attól, mint ami a csomagoláson szerepelt. (Talán nem kell mondani, hogy nem felfelé…). És a durva eltérések nem csak egyetlen termék esetén jelentkeztek.
A szakmában dolgozók számára nem igazán lehet meglepetés a vizsgálat eredménye. Jó ideje hasonló jelenségekről szólnak a hírek szinte minden építőipari termék vonatkozásában. (Egyébként tartok tőle, hogy amiről most írok, az nem csak az építőipari árukra igaz…)
Pár éve kezdődött az építőipar mélyrepülése, amikor elkezdett drasztikusan visszaesni idehaza a kereslet. A szűkülő piacon a gyártók árakciók tömegével igyekeztek megtartani (nem túl okosan) a vásárlókat, ennek ellensúlyozására pedig elkezdték költségeiket is csökkenteni. Persze egy idő után már nem lehet racionalizálni, létszámot szűkíteni, nem lehet tovább nyirbálni a marketingköltségeket. Hozzá kellett nyúlni a termék önköltségéhez is. Ennek pedig legegyszerűbb módja az, ha elkezdjük kispórolni a termékből a drágább összetevőket. Jó esetben ez „csak” a termékbe beépített tartalékokat építi le (azért ez sem semmi, mert ezáltal már a legkisebb építési hiba, a legkisebb eltérés az előírt beépítési módtól komoly károkat okozhat!), rosszabb esetben jelentősen lerontja a termék felhasználási tulajdonságait.
(Rossz nyelvek szerint ma kaphatók az országban olyan ragasztók, amelyből már nem csak a drága kötőanyagok hiányoznak, hanem lényegében a cement is – szinte csak homok…)
A vásárló persze örül, hiszen több évvel ezelőtti árakon juthat hozzá egy-egy áruhoz, arra azonban nem gondol, hogy ez a termék nem biztos, hogy ugyanaz a termék, mint néhány évvel ezelőtt…
Na de hol van a hatóság?
A vevő tulajdonképpen teljesen racionálisan jár el. Bemegy az építőanyag-kereskedésbe, és mondjuk szigetelő táblákat akar venni. A választék persze nagy, és egyik termék ugyanúgy néz ki, mint a másik. A felkészült építkező persze nem éri be ennyivel, összehasonlítja a termékeken feltüntetett főbb termékparamétereket is. Láss csodát, ezek is szinte egyformák! Ezek után vajon kinek támad kedve megvenni a legdrágább portékát?
Egy fejlett társadalomban persze a vásárló joggal várhatná el, hogy a hatóságok tartassák be a tisztességes piaci verseny szabályait a piaci szereplőkkel, és akadályozzák meg a fogyasztók ilyen megtévesztését.
Az utóbbi hetek, hónapok tapasztalatai alapján egyre inkább ki merem jelenteni: Magyarországon ez az igény nem elégül ki.
A fogyasztóvédelemmel foglalkozó hivatalok kapacitása addig terjed, hogy megpróbálják kiszűrni az életre- és egészségre veszélyes anyagokat (ilyenből is van elég…), magát a minőséget a többi termék esetében nem vizsgálják. Itt arra korlátozódik az ellenőrzés, hogy megnézzék, megvan-e az áru mellé minden szükséges papír, és azokon pontosan azok az adatok vannak-e feltüntetve, mint amit a törvény előír.
Pár évvel ezelőtt akkori cégem (nem túl nagy) büntetést fizetett azért, mert a vödrös vakolatain nem volt egyértelműen feltüntetve a „tűrés”. Így előfordulhatott, hogy a jó minőségű vakolatból a vevő 5%-al kevesebbet kapott kézhez, mint amennyit gondolt. Az ugyanakkor senkit nem zavar(t), ha a vevő pontosan kimért és pontosan dokumentált 100% pocsék terméket kapott! (Ahol ráadásul a „pocsékság” esetleg csak felhordáskor, esetleg csak egy-két év múlva, a falon repedések formájában mutatkozik meg…)
Mit tehet a kiszolgáltatott vevő?
Nagyon okos tanácsokat nem tudok adni, csak „félokosakat.”
A legfontosabb, hogy érdemes tisztában lenni a problémával, és nem felhőtlenül örülni az esetleges nagyon kedvező áraknak.
A régi, ismert márkák segíthetnek a döntésben. Azt gondolom, egy komoly, nagy cég nem engedheti meg magának, hogy hazudjon. (Magyarország túl kis piac ahhoz, hogy valaki az itteni minőségi problémákkal veszélyeztesse nemzetközi jelenlétét.)
Ugyancsak segíthet, ha olyan építőanyag-kereskedőt sikerül választanunk magunknak, akivel kiépül egyfajta bizalom. A piacon dolgozók többé-kevésbé tisztában vannak a minőségi bizonytalanságokkal, és ha a kereskedő nem csak a saját érdekét nézi, hanem vevőét is, akkor megosztja ezeket az információkat. (Azt gondolom, érdemes óvakodni az olyan építőanyag-kereskedőktől, akik a legolcsóbb megoldást ígérik a vevőnek. ez ugyanis a legegyszerűbb eladási mód.)
Végül, de nem utolsó sorban, érdemes odafigyelni a pozitív megkülönböztetést jelentő „védjegyekre”. Egyre több cég és szakma próbálja megteremteni ilyen, független vizsgálatokkal alátámasztott tanúsításokkal a minőség védelmét. (Egy ilyenről ide kattintva is olvashatnak.)
Még két ajánlott korábbi blogbejegyzés ebben a témában:
https://www.epitemahazam.hu/az-epitkezo-maganyossaga
https://www.epitemahazam.hu/biztonsag-bizonytalansagban
Kategóriák: Egyéb, Érdekességek
Vélemény? (0) ↓