„Hug me” és/vagy családi ház

– nagyívű és bölcs gondolatok év elején családi házban élőknek 🙂

HugMeTeeNagyon sokat gondolkodtam azon, hogy miről is szóljon az év első blogja -elvégre ilyenkor nagyívű, magasztos, filozófikus gondolatokkal jelentkezik szinte mindenki.
Végül úgy döntöttem, hogy az év első blogja egyszerre kapcsolódik az előző év utolsó blogjához, és fő témánkhoz, a családi házhoz.
Elkészülve vele elégedetten állapítottam meg, hogy a 2012-es év elejére egy nagyon fontos gondolatokat, tanácsokat tartalmazó bejegyzést sikerült írjak 🙂
Bízok benne, hogy nem csak én fogom így érezni – még akkor is, ha kicsit hosszabb a megszokottnál…

 

Két gondolkodásmód találkozása

Örültem, hogy sokan megnyitották a személyesnek szánt újévi meglepetés-jókívánságomat! (Aki nem tette meg, most ennek a blognak a kapcsán még bepótolhatja 😀 – klikk ide!)
A „Hug me” („Ölelj meg”) videóval azt is szerettem volna kifejezni, hogy meggyőződésem szerint csakösszefogva lesz esélyünk arra, hogy nagyobb sérülések nélkül átvészeljük az előttünk álló „nehéz időket”. (És ez a kijelentés nem csak Magyarországra vonatkozik.)
Márpedig egész biztos, hogy az egyre individualistábbá váló „fejlett világ” számára ez a közösségiesedés komoly kihívás lesz, jelentős változást igényel a gondolkodásmódunkban.

Az jutott eszembe, hogy erre a gondolkodásmódbeli feszültségre nagyon jó példát szolgáltat  maga a családi ház is.
Egyrészről családi házba sokszor azért költöznek az emberek, mert elegük lett a társasházi, lakótelepi alkalmazkodásból: a felettük levő lakásban futkározó gyerekekből, a pofátlanságból és/vagy kényszerűségből nem fizetők miatt emelkedő közös költségből, a koszos és szemetes közös helyiségekből, az összefirkált liftből, a néhány ellenző által folyamatosan megvétózott házfelújítási elképzelésekből.
Akik olvasták az Építem a házam I. kötetét, biztos emlékeznek még a nyitóképre, a családi házról alkotott idealisztikus elképzelésekre: távoli szomszédok, nagy zöld felületek, tágasság, azt csinálok, amihez kedvem van – végre nem kell alkalmazkodni senkihez!

Másrészt azonban a családi ház a legpazarlóbb lakhatási forma: minden oldalról nekünk magunknak kell védekezni a környezeti hatások (például a hideg) ellen, minden kihívásra nekünk egyedül kell válaszolni. Nekünk kell megoldani a fűtést (több lakást fűteni egyértelműen gazdaságosabb), nekünk kell megoldani – ha akarjuk – a víztisztítást (nagy tételben ez is sokkal gazdaságosabb), egyedileg kell kezelni a hulladékot, minden egyes kertre külön fűnyírót kell venni – a sor most is folytatható lenne. (Aktuális példának tekinthetők akár a megújuló energiaforrások is – ezek egyedi  használata  ma még sokszor nagyon drága, gondoljunk akár a napelemekre.)
Ez a fajta pazarlás egész biztosan nem lesz folytatható (de legalábbis egyre nehezebben finanszírozható)!
A családi házban lakók, vagy az éppen oda költözők előtt komoly kihívás áll: meg kell találni az egyensúlyt az egyéni lét és a közösségi összefogás között az otthonuk vonatkozásában is!

Van, hisz volt megoldás!

Persze most sincs új a nap alatt: elődeink pontosan így éltek. Egymásra utaltan, egymást támogatva.
Nyáron írtam egy blogot, amely arról szólt, hogy már a virágok teleltetésére is gondolni kell a ház tervezésekor (aki még nem olvasta, annak feltétlenül ajánlom – katt ide!).
Erre azt mondta egy ismerősöm, hogy ezek a problémák csak a mai városi embernek azok. Eger melletti faluban élő nagymamája (és a háza egykori építői) számára ez az elvárás nyilvánvaló volt, nem kellett vele külön „gyökölni”.
Nem kellett, mert az életük, a mindennapi gondolkodásuk része volt ez is.

Manapság a legtöbb építkező – szerencsére – már úgy áll neki a családi ház építésének, felújításának, hogyenergiatakarékos házat szeretne.
Soha nem szabad azonban elfelejteni, hogy ez a bizonyos „energiatakarékosság” két dologból tevődik össze: a házunkból és az életmódunkból! (Ahol a ház egyben keretét is jelenti a benne zajló életnek. – segíti azt, vagy éppen korlátozza.)
Éppen ezért javasoltam azt egy korábbi blogban, hogy a tervezőhöz ne skiccekkel menjünk, hanem igényeink, elvárásaink, lehetőségeink, tervezett/vágyott életmódunk minél pontosabb leírásával!(Az építész pedig hozzá fogja tenni a maga szaktudását ahhoz, hogy elvárásaink köré tereket és falakat tervezzen!)
(És már csak egy lépés van hátra a gondolatmenetből :-D)

Hogyan lehet elérni azt, hogy majdani életünkre vonatkozó elvárásainkat a lehető legjobban megfogalmazzuk, hogy elvárásainkban a lehető legteljesebben helyet kapjanak a fenntarthatóságra vonatkozó szempontok? (Szívesebben használom a „fenntarthatóság” szót az kicsit leegyszerűsített „energiatakarékosság” helyett.)
– Sok közös beszélgetéssel a családtagok között.
– Elolvasva az Építem aházam könyveket és Az építő közösség blogjait 😀
Elkezdve úgy élni régi otthonunkban, ahogy az újban szeretnénk!
Az utolsó pontra szerettem volna kilyukadni. Ha a fenntarthatóság már ma megjelenik a mindennapjainkban, akkor egy idő után ugyanúgy gondolkodásmódunk részéve válik, mint az egri néniévé a virágok teleltetése.
És ekkor ez a gondolkodásmód már „gyökölés” nélkül átvihető új otthonunkba is – a tervezéskor megteremtve annak lehetőségét, hogy az új ház keretei sokkal kedvezőbbek legyenek egy ilyen életmód számára.
(Egy személyes megjegyzés a végére: ezt az utolsó néhány bekezdést az ezen a fórumon leírt egyik legfontosabb üzenetnek tartom minden építkező számára!)

Fenntarthatóság – mit tesz Az építő közösség?

Az építő közösség alapításkor megfogalmazott célja, hogy segítsen a családi ház építését, felújítását tervezőknek az első gondolat megszületésétől kezdve, az előkészületeken és a kivitelezésen át, egészen a bentlakásig, a fenntartásig.

Ennek a célnak a jegyében idén még többet szeretnénk foglalkozni a fenntarthatósággal – a családi házak kapcsán. (Így talán azoknak is tudunk segítséget adni, akik már elkészültek a házukkal!)
Ennek jegyében kötöttünk szövetséget a GreenDependent Egyesülettel, egy nonprofit szervezettel, akik időről-időre remek anyagokat adnak ki az energiatakarékos, fenntartható életvitel témájában.
Szorosan kapcsolódva a leírtakhoz, szeretnék idézni végül az ő decemberi hírlevelükből: mi mindent tehetnénk mindennapjainkban valójában egy fenntartható(bb) életért?  (Vigyázat, első pillantásra eretneknek ható gondolatok!)

„Közelednek a téli ünnepek, a karácsony, így sokan a saját otthoni, családi ünneplésükre készülődés során időt szakítanak arra, hogy másokkal,  gyakran a maguknál rászorulóbbakkal, megosszanak bizonyos dolgokat: élelmiszert, ruhákat, ajándékot, meleget…
Az osztozás – tudományos módszerekkel is alátámasztva – mindenkinek jó: mi boldogabbak vagyunk, ha osztozunk, a földet pedig kevesebb negatív, romboló hatás éri. Egy 1000 főt megkérdező angol jelentés szerint Nagy-Britanniábanaz emberek kevesebbet osztoznak ma, mint egy évtizeddel ezelőtt, ugyanakkor több tulajdonuk van, mint bármikor korábban, és – érdekes módon – szeretnék, ha több lehetőségük lenne mind idejüket, mind javaikat megosztani. A megkérdezettek közül 10 emberből 8 azt mondta, hogy az osztozkodás boldogabbá teszi őket, és 75%-uk szerint az osztozás a környezet szempontjából is hasznos.
Miért nem osztjuk meg a dolgainkat akkor gyakrabban?
Miért nem használunk dolgokat közösen?
Vagy – ugyanakkor – miért nem kérünk kölcsön szomszédainktól, barátainktól gyakrabban?
Hiszen ezzel még akár jelentős pénzügyi megtakarításokat is elérhetnénk!

Magyar emberként valószínűleg a „közös lónak túrós a háta” mondásra hivatkoznánk… Sok esetben biztos, hogy nem is alaptalanul: fontos, hogy az osztozásnak  és közös használatnak legyenek az osztozók által elfogadott szabályai: mi történik, ha valakinél elromlik a megoszott szerszám, ki pótolja az elveszett alkatrészt, stb. Ha ilyen szabályokat lefektetünk, akkor akár kezdhetnénk is az osztozást?

Kipróbálhatjuk kicsiben, a karácsonyi ajándékok és újévi fogadalmak idején erre nagyszerű lehetőségünk adódik: adjunk karácsonyi ajándékként valakinek, akiről tudjuk, hogy nincs neki, de szüksége lenne rá, például
–  fúrógépünkhöz használati jogot,
– kölcsönzési lehetőséget szakmai könyvtárunkba vagy mesegyűjteményünkbe,
– ha van kertünk, de nem érünk rá művelni, megoszthatjuk kertészkedni vágyó ismerőseinkkel,
– és kipróbálhatjuk autónk megosztását is…

Bíztatásként, motivációként érdemes megemlíteni, hogy az egyéni fogyasztás fellegvárának számító Egyesült Államokban egyre nő az autó-megosztók száma…”

A sok-sok hasznos tippet, ötletet, gondolatot tartalmazó teljes Hírlevelet ide kattintva tudják elérni!

Boldog, fenntartható új évet kívánok!

Picture of BodnarGyorgy

BodnarGyorgy

Hasonló cikkek

Hírlevelünk

Így nem maradsz le egyetlen új információról sem.
Ha bármi izgalmas történik az építési piacon (például megjelenik egy új támogatási lehetőség, módosul egy fontos jogszabály), értesülni fogsz róla.
Ha megjelenik egy új videónk, egy új blogbejegyzésünk, ha valamilyen izgalmas rendezvényt szervezünk – ezekről mind időben értesülsz. (Itt hirdetjük meg például a Csináld magad tanfolyamainkat és a Tervcafékat is!)

Építkezőknek, felújítóknak, építési szakembereknek

Építem a házam könyvsorozat

Minden információ és tudás egy helyen, amire egy házépítésre, házfelújításra készülő családnak szüksége lehet!

Írj nekünk itt

Generic selectors
Csak teljesen egyező találatok
Keresés a címben
Keresés a tartalomban
Post Type Selectors
post
Kategória szerinti szűrés
Aktualitás
Árnyékolás
Burkolatok
Egyéb
energiatakarékos ház szakértő
Energiatakarékosság
Építési hibák
Építészet
Építkezés
Építkezés előkészítése
Építkezők mesélték
Építő közösség
Építőanyagok
Épületfizika
Érdekességek
Falazatok
Felújítás
Födém
Gépészet
Hanganyagok
Házak
Háztervek
Hőszivattyú
Infrafűtés
Jogi háttér
Kivitelezés
Költségvetés
Lakberendezés
Lakóérzet
Megújuló energia
Napelem
Nyílászárók
Ökoépítészet
Padló
Padlófűtés
Passzívházak
Pénzügyek
Szellőztetés
Szigetelés
Tervcafé
Tető, tetőtér
Tippek, ötletek
Történetek
Uncategorized
Videók
Villamosság
Vízszigetelés

Blogcikkeink

Olvass többet, legyen könnyebb