– megoldás a szellőztetési koncepció?
Szerző: Bodnár György
A szabályozott szellőztetés villámcsapásszerű kötelezővé tételéről szóló mini-blogsorozat végére érkeztünk. Mi lehetne a megoldás a jelenlegi helyzetben? Mi lehetne egy, mindenkinek elfogadható kompromisszum? Erre keresem a választ ebben a „levezető” epizódban. (Azért most is lesznek hasznos, gondolatformáló felvetések! 🙂 )
A végére pedig két beszélgetést is hoztam ráadásként, amiben két szakembert kérdeztem arról, ők hogyan értelmezik az új rendelkezéseket.
Aztán majd várjuk közösen, hogy milyen változások jönnek és mikor…
Frissítés: 2021. március 10-én megjelent a rendelet módosítása, amiből kiderül, hogy a gépi szellőztetés ezt követően sem lesz kötelező. Bővebb infó a sorozat 5. részében, de ettől még érdemes elolvasni a mini-blogsorozat összes részét!
Még egyszer: miért is kell szellőztetni?
Biztos, ami biztos, foglaljuk össze még egyszer, miért is kell szellőztetni!
A lakásban folyamatosan pára képződik. Kilélegezzük (nem csak mi, a növényeink is!), mosáskor, szárításkor, főzéskor pedig mindig keletkezik. Mint látható ezek egyike-másika akkor is termel párát, ha nem vagyunk otthon!
Ha túl sok a pára, akkor az nem csak lakóérzetre-hőérzetre van negatív hatással, de a túl sok pára egy idő után kicsapódik, és a keletkező nedvesség a penészgombák táptalaja lehet és akár a ház egyes szerkezeteit is károsíthatja.
Ha lakásban emberek tartózkodnak, akkor ők szén-dioxidot lélegeznek ki, miközben szeretnének friss, oxigéndús levegőhöz jutni belégzés közben. Mivel a lakás légtere korlátos, ezért friss levegő csak kívülről érkezhet – a nem túl egészséges szén-dioxid helyére. Az ehhez szükséges légcsere biztosítása a szellőzés/szellőztetés egyik fő feladata.
A lakásban fellelhető szerkezetek, eszközök egy része is káros kipárolgásokat „produkál”. (Festékek, lazúrok, tisztítószerek, tartósítószerek, stb.) Ezeket is célszerű folyamatosan eltávolítani a lakótérből – akkor is, ha éppen nem vagyunk otthon!
Érdekes és tanulságos, hogy az emberek többsége igazából nem ezek miatt szellőztet, hanem egy olyan dolog miatt, ami tulajdonképpen a jóval kevésbé káros az előzőekhez képest: a szagok miatt. (Az ételszagok például csak az orrunkat zavarják, de többségében semmi káros hatásuk nem lenne… Mondjuk a cigarettafüsttel már más a helyzet.)
A szellőztetés igazi csapdája
Az utóbbi (provokatív) példa mindjárt rá is mutat arra, hogy mi a szellőztetés „rendeleti szabályozásának” igazi dilemmája.
A párát, a szén-dioxidot, a káros illóanyagok jó részét közvetlenül nem érzékeljük (áttételesen azért igen, erre szolgál akár a megfoghatatlan „kellemes lakóérzet” fogalom…), ezért nem is zavar bennünket, nem kényszerít arra, hogy valamilyen módon kiszellőztessük a lakást.
Mivel azonban a fent leírt anyagok belül rekedése valójában igenis káros (lehet), így a szellőztetésnek ilyen értelemben egyfajta tudatos cselekedetnek kellene lennie, hogy még szebben fogalmazzam meg, a felelős fogyasztói magatartás részét kellene képeznie.
Biztos sokan ismeritek azt a cinikus erdőszéli táblafeliratot, miszerint „Kulturált ember nem szemetel. A többieknek tilos.”
A jogalkotói dilemma tehát abban lehet, hogy mennyire bízzuk az emberekre azt, hogy felelősen élik az életüket (és ennek következményeiért vállalják is a felelősséget, nem másokra mutogatnak…)
Vagy egész egyszerűen írjuk elő nekik, hogy mit és hogyan kell csinálni?
Jó megoldás nyilván nincs. Aki önmagától is odafigyelne például a szellőztetés fontosságára, az kikéri magának, hogy előírják neki, miként tegye ezt meg. (Pláne úgy, hogy ez neki plusz pénzkiadást is jelentsen.)
A most megjelent rendelet mindenképpen a „mindent előírunk” kategóriába tartozik – valószínűleg még kicsit túl is lőve a célon.
Szellőztetési koncepció – hogy van ez például Németországban?
A felhasználók és a szakma felelős gondolkodóként tekintésére jó példa lehet Németország, ahol (mint mindenre…) a szellőztetésre vonatkozóan is szabványok és irányelvek serege áll rendelkezésre.
Fő vezérelvnek a DIN 1946-6 szabvány szolgál, mint egyfajta szellőztetési szabvány. (Ezt még 2009-ben megalkották, 2019-ben egy kicsit kiegészítették.)
Ez azt mondja ki, hogy minden új építésnél, és minden olyan felújításnál, ahol az ablakok több mint 1/3-át kicserélik vagy a tetőfelület több mint 1/3-a szigetelésre kerül ún. szellőztetési koncepciót kell készíteni a tervező szakembernek.
A cél, hogy ha az épület bizonyos mértéknél jobban légtömörré válik, akkor a friss levegő utánpótlást (légcserét) koncepciózusan meg kell tervezni.
Szellőztetési koncepció – 4 lehetséges fokozat
A németországi szellőztetési szabvány 4 szellőztetési fokozatban gondolkodik.
- Páraszellőztetés
Ennek a kis mértékű, de folyamatos légcserének azt kell biztosítania, hogy a lakásban ne dúsuljon fel a pára káros mértékben – akkor sem, ha nincs otthon senki sem!! - Csökkentett szellőztetés
Hasonló az előzőhöz, de itt a párán kívül a többi „lakóérzet-tényezőt” is figyelembe veszik. Ennek is működnie kell tudni a lakók jelenléte nélkül! - Normál szellőztetés
Amikor a bentlakók életvitelszerűen használják a lakást. Érdekes, hogy ebben az esetben már bele lehet számítani az ő aktív részvételüket is a szükséges szellőztetés megvalósításában! - Intenzív szellőztetés
Itt veszik figyelembe például a mosást, főzést is. Itt is számításba lehet venni a benttartózkodók aktív szerepét!
Mindegyik esethez tartozik egy elvárt légcsere-szám (azaz hányszor kell óránként kicserélődjön a lakás levegője), a tervezőnek arról kell nyilatkoznia a koncepcióban, hogy milyen (műszaki) megoldással lesznek biztosítottak ezek az elvárt légcserék.
Szellőztetési koncepció – egy lehetséges felépítés
Hangsúlyozni szeretném, hogy nem mélyedtem el szabvány-szinten ebben a témában, de azért veszem a bátorságot, hogy az utánaolvasottak alapján megpróbáljam felvázolni azt, hogyan működik, hogyan épül fel Németországban egy ilyen szellőztetési koncepció. (Szívesen veszek bármilyen kritikát, pontosítást!)
Megjegyzés: Az ablaktalan helyiségek szellőztetésére külön szabvány vonatkozik, ott nem lehet kispórolni a gépi szellőztetést.
Az ábrán feltüntetett szellőztetési módokról bőségesen lehet olvasni az Építem a házam 5.2. kötetének szellőztetésről szóló fejezetében! (Jelzem, hogy a fejezet külön e-könyvként is hozzáférhető!)
Szellőztetési koncepció – idehaza is lehetséges megoldás?
Ilyesfajta szellőztetési koncepció kialakítása a tervezési fázisban idehaza is járható út és egyben kompromisszum lehetne.
Kötelező lenne alaposan megvizsgálni, hogy az egyre légtömörebbé váló épületek esetén miként biztosítható a kellemes lakóklímához nélkülözhetetlen, egyben a szerkezetek védelméhez a fontos légcsere, a tervezőknek azonban lehetősége lenne a szellőztetési megoldások viszonylag széles spektrumából választani. (Természetesen megindokolva.)
Az persze továbbra is izgalmas dilemma és eldöntendő kérdés, hogy ebben a koncepcióban mennyiben lehetne a bentlakók aktív és felelősségteljes „fogyasztói magatartására” számítani.
A német koncepció például (az ablaktalan helyiségek és a bemutatott két első szellőztetési fokozat kivételével) megengedi az emberi beavatkozásos szellőztetés (magyarán akár az ablaknyitás) figyelembe vételét, ami a tapasztalatok alapján még „odaát” sem feltétlenül működik.
Szakemberek is értelmezték a rendeletet! (2 beszélgetés)
Arra gondoltam, hogy ne csak én próbáljak okosakat mondani (immáron 4 részen át, de most már a végére érve! 🙂 ) a 61/2020 (XII.30.) ITM rendeletről, hanem kérdezzem meg a szakma képviselőit is arról, ők miként értelmezik ezt a figyelem középpontjába került jogszabályt.
A teljesebb képhez mindenképpen érdemes meghallgatnod ezt a két 20 perces beszélgetést is!
A Király Tamással (Aereco Légtechnika Kft.) készült beszélgetést itt tudod megnézni, meghallgatni:
A Chappon Ákossal (Kamleithner Budapest Kft.) készült beszélgetés ide kattintva nézhető meg:
Ha hasznosnak találtátok a cikket és továbbra is szeretnétek értékes, építkezéshez kapcsolódó tartalmakról értesülni, iratkozzatok fel hírleveleinkre:
És ajánljátok barátaiknak, ismerőseiteknek is, akiknek érdekes lehet!
