Tanmese a saját részre történő kivitelezésről és a kalákamunkáról (1. rész)

Tanmese a saját részre történő kivitelezésről és a kalákamunkáról (1. rész)

–  avagy ezek a szívességi munka buktatói

Szerzők: Kovácsné Csala Zsuzsanna/Bodnár György

Az építőiparban is mindenhol szakemberhiány van, ez nem újdonság. Előző bejegyzéseinkben ITT és ITT már megvizsgáltuk, mi kell ahhoz, hogy – akár ennek enyhítésére – mi magunk is aktívan beszálljunk saját házunk építésébe.
Mivel a visszajelzések alapján a téma sokakat érdekel, ezért most egy lépéssel tovább lépünk.
Megpróbáljuk sorra venni azokat a buktatókat, melyek felmerülhetnek, ha saját magunk állunk neki a házépítésnek, netán még a család is besegít néha, és kalákamunkálatokba kezdünk.
Olyan történetekbe foglalva próbálunk a lehetséges csapdákra rávilágítani, mely helyzetekbe bármelyik olvasónk beleképzelheti magát, már csak azért is, mert az egyes részeket megtörtént események (is) ihlették. Lássuk, milyen buktató lehet a szívességi munka!

Kényszerből, saját részre történő kivitelezés…

Főhősünk Völgyi János és családja, generálkivitelezővel kezdtek építkezni. Miután az alapásási munkák elkészülnek, nagy nehezen fellelt generálkivitelezőjük egyszerre nem lesz elérhető. Nem túl jó jel, hogy a cégkivonatban immáron „Megbiszható Kft, v.a.”-ként szerepel – azaz láthatóan éppen felszámolják…
Janiék elindítják a szükséges jogi eljárást a (volt) generálkivitelező és cége ellen, és másik generálkivitelezővel folytatnák az építkezést. Azonnal persze senki sem tudja vállalni az építést, nem hogy generálkivitelezőt nem találnak, de még egy szimpla kőműves brigádot sem.

Jani korábban villanyszerelőként és kőművesként is dolgozott külföldön, de végül a család és a rokonok miatt nem költöztek ki, maradtak inkább itthon, Magyarországon. Felmerül benne a gondolat, hogy végső soron saját maga is építhetné a házát, hiszen még tapasztalata is van, amúgy is ezermester típus, és igazából meg is teheti –  csak egy vállalkozó kivitelezőt kell találnia. (Hogy miért, erről korábbi blogbejegyzésünkben írtunk.)
Felhívja egy régi cimboráját, Zolit, hátha tud segíteni. Sajnos neki sincs igazán kapacitása, megegyeznek, hogy barátságukra tekintettel, Zoli segít Janinak.  Ő lesz a felelős vállalkozó kivitelező, hogy Jani és családja saját maga építhesse a házát szívességi munka keretében végzett besegítésként.

Mindent szabályosan

Vállalkozói kivitelezői szerződést kötnek, melyben rögzítik, hogy Jani és családja is besegít a ház építésének egy-egy folyamatába.  Zoli megbeszéli a felelős műszaki vezetőjével, Bélával, a kivitelezés részleteit, és a felelősségbiztosításról is gondoskodnak.
Zoli mindenben vállalja Janiért és a munkájáért a felelősséget, hiszen régi cimborák, tudja, milyen jól dolgozik a srác, abszolút megbízható. Mindent szabályosan rögzítenek az e-naplóban is.

A vasszerelési munkák közben kilátogat a helyszínre Béla, hogy szemügyre vegye, valóban úgy zajlik-e a munka, ahogy arra megbízója,  Zoli abszolút kezességet vállalt.

– Szia Jani! Hogy zajlik a munka? Jöttem, hogy megnézzem, minden rendben megy-e.
(Átbeszélik a munkafolyamatokat.)
Szívességi munkaszerződést kötöttetek a családtagokkal, ugye?
– Igen, mindent a szabályok szerint csinálunk, mindenkinek van szerződése, itt vannak. Ezek a mai napiak. Mindenki ingyen dolgozik, szívességi alapon és bármikor elmehet.
– Te várjál már, Jani! És ki főz a bográcsban? Kinek készül ez a rengeteg étel?
– Kinek, kinek, hát a családnak.
– ÁÁÁÁ, ez így nem lesz jó, nem adhatsz nekik ételt, gyümölcsöt, semmit, hiszen akkor mégsem ingyen dolgoznak! Idejön egy kukacos munkaügyi ellenőr, aztán bukik az egész történet…
– Nemá, nem etethetem a saját családomat?!
– Hát Janikám ezek a szabályok. Nem! Ha kaptok egy munkaügyi ellenőrzést és valamelyik elmondja, hogy bográcsgulyásért vagy gyümölcsért cserébe segít a családnak, már nem ingyen dolgozik és mehet mindenki a levesbe… Feketemunka…

Kalákában csak rokoni körben!

Ez a rövid jelenet segít megvilágítani a kalákában végzett munka néhány fontos buktatóját.

Először is: „hivatalos kalákamunkát” (milyen remek szófordulatot találtunk, nem?!) csak pontosan definiált családtagok végezhetnek! 
„Aki nem vállalkozó kivitelezői tevékenység végzése keretében dolgozik, építőipari kivitelezési tevékenységet (egyszerű bejelentés és építési engedélyes eljárás hatálya alatt is!) csak saját céljára vagy a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló törvény szerinti hozzátartozó céljára végezhet. (Utóbbiak: az egyeneságbeli rokon és annak házastársa, az örökbe fogadó és a nevelőszülő, az örökbe fogadott és a nevelt gyermek, a testvér, a házastárs, az élettárs, a házastársnak, az élettársnak egyeneságbeli rokona, testvére és a testvér házastársa.) (Forrás: Terc.hu)

A kalákában végzett munkát tehát akkor fogják a hatóságok „hivatalosnak”, jogszerűnek elfogadni, ha
– a résztvevők csak rokoni körből kerülnek ki , 
– a családtagok szívességi alapon, bármiféle fizetség nélkül dolgoznak,
– a munkavégzésért arra jogosult, az adott munkafolyamatra megfelelő szakértelemmel bíró szakember felel.

Szívességi munka nem számít foglalkoztatásnak

A nem fizetségért (ez alatt most bármiféle ellenszolgáltatás értendő!) végzett munkát nevezik szívességi munkának.

Az Országos Munkavédelmi és Munkaügyi Felügyelőség (OMMF) tájékoztatója szerint a munkaügyi ellenőrzésről szóló 1996. évi LXXV. törvény (Met.) szerint foglalkoztatásra irányuló jogviszonynak minősül minden olyan jogviszony, amelyben a szolgáltatás tárgya a foglalkoztatónak ellenérték fejében végzett munka.
Nem minősül tehát foglalkoztatásra irányuló jogviszonynak a szívességi munka, amely olyan ellenérték nélkül végzett tevékenység, ahol a munkavégzés alapja nem egy fizetési kötelezettséget is tartalmazó megállapodás, hanem baráti vagy családi kötelék.
A szívességi munka és a szabálytalan foglalkoztatás (feketemunka) megkülönböztetése során tehát az egyik legfontosabb szempont mindig az ellenérték meghatározása.

Bizony, munkaügyi ellenőrzést is kaphatunk!

A tapasztalatok alapján a munkaügyi felügyelők eddig is egy rövid beszélgetés, tájékozódás után egyértelműen megállapították, hogy családi, baráti segítségről van-e szó.  Ilyen esetekben mellőzik az indokolatlan ellenőrzés lefolytatását.
Ha nem lehet az ellenőrzés során egyértelműen döntést hozni, de a jelek arra utalnak, hogy munkaviszony áll fenn, akkor ennek ellenkezőjét a munkáltatónak kell bizonyítania! A Met. értelmében a munkaügyi felügyelő jogosult az ellenőrzés során megállapított tények alapján a foglalkoztató és a részére munkát végző személy közötti kapcsolat minősítésére (tehát megállapíthatja a munkaviszony fennállását). Ehhez a foglalkoztatónak rendelkezésre kell bocsátania mindazokat a bizonyítékokat, amelyek alapján megállapítható, hogy a részére végzett munka ingyen, ellenérték nélkül szívességi alapon történt. (Forrás: HR Portál)

Ez a bizonyíték a szívességi munkaszerződés, amelyben a felek rögzítik a főbb adataikat és azokat a már említett tényeket, amelyek az adott munkára jellemzőek. Jó, ha írásban rögzítjük a szívességi munka idejét (1-2 nap), hogy ellenérték nélkül, szívességi alapon, ingyen, alkalmi jelleggel, munkaidő és munkakör nélkül történik a munkavégzés, a segédkezők bármikor elhagyhatják a helyszínt, pihenhetnek, érkezésük is belátásukra van bízva. Nem előírás, de célszerű lehet a szívességi munka folyamatáért felelős vállalkozó kivitelező megnevezése is.  

Megjegyzendő, hogy attól függetlenül, mi van a papíron, ha valaki hosszabb időn át (heteken keresztül, hétköznapokon is) dolgozik, nem lesz túl hihető, hogy ingyen, szívességből dolgozna.
Fontos tudni, hogy ha valaki nem szívességi munkaszerződés alapján dolgozik az építkezésen, akkor ezt csak hivatalos munkaszerződés alapján tehetné! (Ilyen „dukál” a fizetségért végzett munkához.)

Mi minősül fizetségnek?

Végül elérkeztünk a tanmesében is szereplő csapdához!
A munkaviszony megállapítása szempontjából a pénzbeli juttatáson túl az úgynevezett természetbeni (szociális) juttatás is ellenérték lehet!
Így fizetségnek tekinti a munkaügyi hatóság, ha a munkát végző szállást, élelmet, tűzifát, gyümölcsöt, építőanyagot vagy más szolgáltatást kap (például tartozás elengedésének fejében végzett munka) a munkájáért.
Ugyanakkor nem tekinthető munkabérnek, ha a jelenlévők gesztus értékű viszonzást kapnak, azaz olyan mértékű juttatást, amely nem áll arányban az elvégzett munkával, mindössze figyelmességnek tekinthető. (A történetben szereplő bográcsozás jó eséllyel egyfajta határesetnek lenne tekinthető…)

A történet folytatásában olyan vizekre evezünk, ami a mostanihoz képest akár véresen komolynak is nevezhető!

Ha hasznosnak találtátok a cikket és továbbra is szeretnétek értékes, építkezéshez kapcsolódó tartalmakról értesülni, iratkozzatok fel hírleveleinkre: