– avagy milyen energiahatékonysági követelményekkel számoljanak azok, akik a következő években terveznek házfelújítást?
Minisorozatunk apropóját az adja, hogy szeptemberben megjelent az a Kormányrendelet, mely most már (úgy néz ki) végelegesen meghatározza a következő években házépítésbe, házfelújításba fogó családokkal szembeni energetikai elvárásokat.
Az előző két blogbejegyzés elsősorban a házépítést tervezők szemszögéből vizsgálta az előírásokat, ma arra térünk ki, hogy milyen energetikai szabályozás fog vonatkozni azokra, akik meglevő házukat szeretnék felújítani. (Ha még nem olvasta az előző két részt, mindenképpen érdemes most megtennie: ide kattintva és ide kattintva érheti el!)
Mi is az a felújítás?
A házfelújítás sokkal kevésbé egzakt fogalom, mint a házépítés. Elvégre ide sorolható akár az is, amikor kifestjük a fürdőszobát (van, akinek már ez is a felfordulás teteje 🙂 ), de az is, amikor a teljes házat újraszigeteljük, kicseréljük az ajtókat, ablakokat – no meg a teljes fűtési rendszert is, kazánostól, fűtőtestestől, szabályozóstól.
Azért, hogy mindenki ugyanazt értse alatta, ezért a rendeletalkotók pontosan meghatározták, mit is értenek ők épületfelújítás alatt. Három fontos fogalommal érdemes megismerkedni:
Jelentős felújítás: Amikor a határoló szerkezetek összes felületének legalább 25%-át érinti a felújítás. (Energiahatékonysági szempontból két könnyítés is szerepel ebben az elvárásban: földszintes épület pincefödémének vagy padlásfödémének utólagos hőszigetelése önmagában még akkor sem számít jelentős felújításnak, ha egyébként túllépnénk vele a 25%-ot.)
Energia-megtakarítási célú felújítás: egy meglevő épület olyan épületelemének/épületelemeinek utólagos beépítése, cseréje, kiegészítése, az épületelem jellemző paraméterének megváltoztatása, amely(ek) az épület energiahatékonyságát befolyásolják. (Az utólagos hőszigetelés, a nyílászáró-csere, a gépészeti berendezések cseréje mind ide tartozik.)
Bővítés: Amikor egy meglevő épülethez hozzáépítünk, így növelve meg a hasznos alapterületet. (Majd látni fogjuk, hogy nem mindegy, hogy ez a bővítés milyen mértékű!)
És akkor lássuk a medvét! Milyen energetikai elvárásoknak kell megfelelni annak, aki házfelújításra adja a fejét a következő években?
Felújítók a költségoptimalizált követelményszintet nézzék!
Ugye emlékeznek még arra, hogy az energiahatékonyság növelését célzó szigorítások két lépcsőben lépnek életbe – a két lépcsőhöz két követelményrendszer tartozik. (Erről volt szó az előző két részben.)
Az első lépcsőt „költségoptimalizált követelményszintnek” nevezték el (egy tanulmány szerint körülbelül ezek a határértékek jelentenek egyfajta ár-érték, vagy bekerülési költség-haszon optimumot), a másodikat „közel nulla” követelményszintnek” (utalva arra, hogy ezek a házak már közel nulla energiát fogyasztanak.)
A felújítók életét egyszerűsíti, hogy nekik csak a költségoptimalizált szinttel kell foglalkozniuk! (A „közel nullával” nem.)
Emögött az a logika áll, hogy egy meglevő épületet (amelynek tájolásánál például annak idején egyáltalán nem vették figyelembe a benapozottságot) sokkal nehezebb bizonyos határon túl energiahatékonnyá tenni, mint egy új házat.
Egy ilyen házba néha ráadásul vérverejtékkel lehetne csak megújuló energiaforrásokat beszerelni – ezért felújítókra nem vonatkozik az elvárt 25%-os megújuló arány sem.
Összefoglalva:
2018. január 1-jét követően (energiamegtakarítási célú hazai vagy uniós pályázati forrás vagy a központi költségvetésből származó támogatás igénybevételénél 2016. január 1-től) bővítésnél vagy energiamegtakarítási célú felújításnál a felújítással érintett épületszerkezeteknek az alábbi kritériumoknak kell megfelelni:
A háromszintű követelményrendszerből ekkor tehát csak az első, az egyes épületszerkezetekre vonatkozó szintet kell nézni!
Jelentős bővítés, jelentős felújítás
Kicsit szigorúbb elvárások vonatkoznak azokra, akik meglévő házuk jelentős felújítását tervezik (ennek definícióját fogalmaztuk meg az első „fejezetben”), vagy olyan bővítést, ahol a bővítés mértéke meghaladja a bővítendő épület hasznos alapterületének 100%-át.
Nekik az előző táblázat mellett a háromszintű követelményrendszer másik két szintjét is figyelniük kell – ezek az elvárások vonatkoznak a ház összes határoló felületén együttesen elillanó hőveszteség mértékére ésa ház teljes primer energiafogyasztására.
A határidők megegyeznek az előző pontban említettekkel.
Ezeket az ábrákat már elsősorban a szakemberek tudják értelmezni, mert már bonyolultabb számítások árán lehet eljutni a használatukig. Az első grafikon azt mutatja, hogy mennyi a megengedett hőveszteség a ház valamennyi határoló felületén együttesen, a második pedig azt, hogy, mennyi lehet a ház teljes energiafogyasztása (a világítási energia nélkül). Ez utóbbi görbe azért a magánembereknek is mond már valamit: 110-140 kWh/m2/év egy manapság elfogadhatóan felújított ház energiafelhasználása.
A végére egy apró megjegyzés: az érthetőség okán a rendeletet kissé egyszerűsítettem (remélem egyetlen jogász sem lincsel meg ezért), így számos apró részletre nem tértem ki.
Ha valakit érdekel, a teljes aktualizált szöveg, akkor ide kattintva elolvashatja.
