– avagy kóklerek minden mennyiségben
Szerző: Szőke Rozália
Kellett némi idő ahhoz, hogy egy mosogatógép javításában szerzett tapasztalataimat írásba foglaljam.
Naiv módon azt gondoltam, hogy egy elromlott háztartási gép javíttatása során nem érhetnek meglepetések: hívok egy szerelőt (mondjuk azt sejtettem, hogy manapság már ez sem lesz könnyű feladat), kijön, megjavítja, kifizetem, és ennyi.
Ma már tudom, hogy egy ilyen egyszerű hétköznapi történet kapcsán is döbbenetes meglepetések (konkrétan lehúzások) érhetik az embert…
Röviden elmesélem a sztorimat, hátha mások még idejében tanulnak belőle. Nem ígérem, hogy indulatok nélkül sikerülni fog…
Helyi lapban távoli szerelő
Candy mosogatógépünk néhány évi jó szolgálat után elromlott. Mosogatott ugyan, de vízmelegítés helyett E3 jelzéssel üzent, hogy baj van (a fűtőszállal? a termosztáttal?). Nosza, telefon a helybéli szervizeket hirdető újságból annak, aki állítólag minden nap, hétvégén is hívható. Már ekkor gyanakodnom kellett volna, mert maga helyett valaki mást küldött, s mint a helyszínen kiderült, sem ő, sem a másik nem a közeli települések egyikén lakik, ami a kiszállási díjat ugye jelentősen növeli. De ez még nem lett volna olyan nagy baj, ha a mosogatógép szereléshez állítólag értő ember megjavította volna a gépet. Közel egy órás nyűglődés után úgy döntött, hogy elszállítja a gépet, és pár napon belül vissza is hozza. Természetesen a közel tízezer forintos kiszállási díjra igényt tartott rögtön.
Akkor ez már a miénk, jó?
Teltek múltak a napok, mosogatógép sehol, a szerelő pedig a telefont sem veszi fel. Kissé aggódni kezdtem, és az eredetileg megkeresett szerelőnél reklamáltam, hogy mi van a gépemmel. A válasz nem késett sokáig, hívott a „szerelő” – most már idézőjelben –, hogy a gép javíthatatlan és akkor ő most ezt vissza sem hozza.
Na, nem – mondtam neki -, kérem vissza a gépet, majd megkeresem a szakszervizt (ha van ilyen egyáltalán). Másnap jött a telefon, hogy hozza a mosogatógépet, és az valami csoda folytán időközben mégis működik…
Ezek után vajon mire gondol az ember? Nem ragozom, én is arra gondoltam, amire sokan, akik ezeket a sorokat olvassák. De a történetnek itt még nincs vége. Mire a szerencsétlen gép hazaért, már nem működött, sőt sokkal rosszabb volt, mint annak előtte. A sokkal rosszabb még kifejezésnek is enyhe. Egy kibelezett, aztán összelapátolt, itt-ott kicsit megnyomorgatott mosogatógépet kaptam vissza, ami már a hibáját sem jelzi, csak morog, morog rendületlenül, amikor megpróbálnám elindítani.
Várom a tippeket!
Most van egy valóban javíthatatlan, új korában százezer forintot taksáló mosogatógépen, és egy számlám a nagy utazásról. Tudom, minden gép elromlik egyszer, de úgy gondolom ehhez most a magát szakembernek hirdető szerelő is hozzátett jó néhány lapáttal.
Szívesen veszek tippeket, hogy mit kellett volna ebben a helyzetben másként csinálni? (Azon a nyilvánvaló tanulságon túl, hogy – helyi újság ide vagy oda – előre tisztázom a kiszállási díjat…)
Bónusz: kóklerek pár évvel ezelőttről
Olvasva Rozália bejegyzését eszembe jutott, hogy annak idején, évekkel ezelőtt már megjelent nálunk egy három részes mini sorozat olyan kóklerekről, akiknek történetein egyszerre forr fel az ember vére, miközben kacagunk, és azt mondjuk, ilyen csak nálunk van…
Érdemes lehet hát felidézni a rezzenéstelen arcú ács esetét, a nagyvonalú kőműves esetét és a legeslegpofátlanabb ablakos esetét!
Végülis sírva vigad a magyar… (Bodnár György)
